Vámpírnaplók( The Vampire Diaries) vs. Alkonyat (Twilight) összehasonlítás

Ha jól számoltam, akkor ha minden igaz négyszer futottam neki a Vámpírnaplóknak. Nagyjából az eddigi rekordom a sorozattal kapcsolatban, azt hiszem két évad és fél évad.

A környezetemben mindig mindenki azt szajkózta, hogy sokkal jobb, mint a Twilight.

Nos...összesen két és fél évadig jutottam a Vámpírnaplókban, mikor úgy döntöttem hogy feladom és gyáván megfutamodtam. Egyszerűen nem bírtam tovább.

Az első évaddal úgy mindent összevetve meg voltam elégedve. Gyenge volt a kezdés, de ahogy kibontották a sztorit és megismerkedtünk a szereplőkkel úgy egyre nagyobb lendületet vett. Tetszett a rejtély, tetszett a főszál és a három főszereplővel ( Elena, Stefan, Damon) sem volt semmi gond. Megismertük Mystic Falls fontosabb lakóit, helyeit és történelmét. Stefan is és Damon is a kedvenceim lettek. Az első évad még úgy, ahogy lekötött. A záró epizód egyenesen fergeteges volt.

A második évad azonban hatalmas csalódás volt a számomra. Bár a lendületével nem volt baj, az továbbra is megmaradt, de a történet valahogy egyre kuszább, nyálasabb, szenzáció hajhászabb lett. A legtöbb jelenet egyszerűen vagy borzasztó unalmas volt vagy tocsogott a nyálban. Az első évadban is folyt, de nem liter számra. Romantikus alkat lévén, szeretem, mikor egy filmben fellelhető némi feszültség, némileg erős érzelem...de ami sok az sok. A Twilighttal is ez volt a baj és a Vámpírnaplók sem jobb nála, ebből a szempontból. Hiába, hogy a Twilightban úgy árasztottak el minket Bella érzelmei, mint cunami a Salamon-szigeteket,  a TVD sem fogta vissza magát. Több féle szempontból láttatják velünk a készítők a történetet és nem spóroltak egyik szemszögnél sem a szappanoperába illő jelenetekből. Kicsit idegesítő volt már, hogy negyven perces egy-egy rész és 40 percből 30 perc smárolás, vagy visítozós zenére való lassúzás és hosszan egymás szemébe nézés.   A maradék tíz percben pedig vagy leszúrnak valakit vagy jön egy visszaemlékezős, múltban játszódós jelenet ( ami nem egyszer mentette meg attól a sorozatot, hogy "elkaszáljam").

Az átívelő sztori jól el lett találva, az első évadban például a sír feltárós jelenetek néhol kimondottan hátborzongatóak voltak és talán jobban rettegnék ettől a második évadbeli Elijahtól, ha nem ugrálna be mindig egy smárolós, vagy épp könnyekkel küszködő párocska a képbe....ezzel nagyon el vettek a félelem élét. Egyszerűen fölösleges agyalni, fölösleges félni, fölösleges izgulni mikor látjuk a komor és ősi vámpírok egyikét, mert tudjuk hogy a következő jelenetben egy tiniszappannal felmosott iskola folyosót láthatunk, ahol mindenki épp matek órára készül. 

Még régebben bele-bele nézegettem a harmadik évadba is, de azt sem bírtam túl sokáig.

Elhatároztam, hogy csak azért is, legalább a negyedik évad feléig megnézem, de már most túlságosan sok.

Régebben még jó poén volt, hogy a misztikus horror elemeket keverjük a tini drámával, és a Vámpírnaplók eleinte jól bánt a keveréssel, de át esett a ló másik oldalára és már csak a cukormáz van. Ettől függetlenül persze van öldöklés, vérszívás, de ez sem menti meg. Ahogyan a vámpírok itt vért szívnak az tök röhej. Eleinte még nem is vettem észre, de így most a második évad végén már egyre többször fel tűnik, hogy a vámpírok úgy isszák az emberek vérét, mint ahogy egy kutya csócsál egy csontot...ami akár félelmetes is lehetne, de leginkább nevetséges.

Sokan mondják, hogy a Twilight rossz üzenetet közvetít az olvasók/nézők számára. Ez való igaz, nagyrészt idejét múlt normákat tár fel, ezen nincs mit vitatni, ami valahol, valamikor talán szép és jó volt és helyén volt, de mostmár nem állja meg a helyét a 21. században. Viszont arról mindenki megfeledkezik, hogy a Vámpírnaplók sem nagyobb szent. Szintén most figyeltem fel arra, hogy szinte minden epizódban legalább két liter vodka elfogy. Ezek...állandóan...isznak. Megállás nélkül ott van a kezükben a piás pohár és mikor épp nem vért isznak, akkor rácuppannak az alkoholra. És ezt a tizenéves ( nyilván a színészek jóval idősebbek)  szereplőknél lehet leginkább megfigyelni, ami...hát nem is tudom, milyen üzenetet közvetít. Szerintem nem túl jót. Ezt akár azzal is lehetne magyarázni, hogy ez egy mindennapos probléma, amivel az embernek (/vámpírnak) szembe kell nézni, viszont az a helyzet, hogy a pia nem problémaként jelenik meg, hanem ez egyszerűen a sorozat egyik állandó kelléke lett.

Ami pedig végképp megnevettet olykor az az állandó bálozás. Értem, hogy egy sorozat nem panghat és történnie kell valaminek, viszont már borzasztóan unalmas, hogy minden egyes részben valamilyen bálra mennek. Szeretem a bálokat, főleg a jelmezeseket. Még inkább adrenalin szint növelő tény az, hogy a bálban vámpírok is megjelennek. Ez az első alkalommal nagyot szól, mert szép és izgalmas és misztikus és hátborzongató. A második alkalommal is nagyjából, ugyanez a hatás. Még a harmadikkal is el van az ember. De amikor már a negyedik és a sokadik alkalommal is arról szól egy epizód, hogy Elena, Stefan, Damon és kedvenc barátaik beöltöznek valami jelmezbe és elmennek a bálra, ahol valaki megpróbálja kinyírni szerencsétlen Elenát és mindenki rohan, hogy megmentse....unalmas. Nem tudom, hogy ez hogy lesz a későbbiekben, mert le vagyok kissé maradva vele, de ha továbbra is ez marad egy-egy epizód alapja, hogy "Menjünk a bálba, ahol majd leszúrunk tök random embereket!" akkor nem hiszem, hogy folytatni fogom. 

Olyan sok esélyt adtam már neki, mindig egy kicsivel tovább haladtam, de már inkább nyűg volt nézni, semmint szórakozás. Az alapötlettel nincs baj és tényleg nagyon eltalálták a rejtélyes, misztikus átívelő sztorit, külön kedvenceim pedig a visszaemlékezős múltban játszódós jelenetek, amik jól és ügyesen meg lettek oldva. Pozitívum még az is, hogy tényleg nem lassú, a sok smár partyhoz képest is viszonylag gyorsan haladnak és vannak benne nem várt fordulatok, ami szintén plusz pont.

A színészekkel sincs baj, próbálnak mindent bele adni, amit csak tudnak. Nyilván nem ők tehetnek arról, hogy állandóan bálba kell járniuk és a kezükben mindig kell, hogy legyen valami szíverősítő. ( na igen, mert arra aztán egy vámpírnak olyan nagy szüksége van).

Összefoglalva tehát nem olyan pocsék, az eleje még egész élvezhető, de nagyon elindultak a leejtőn vele.

Kedvenc karaktereim: Damon, Alaric, Isobel ( ő érte aztán nagyon nagy kár, őt nagyon bírtam), Lexi (őt is nagyon megkedveltem, dehát  ő sem maradt túl sokáig) és még úgy ahogy Stefant is csíptem.

Akiket nem nagyon kedveltem: Caroline, Matt, Tyler, Jeremy

Akiket nem tudok hova tenni: Elena ( ő inkább csak olyan közömbös, olyan kis semmilyen), Katerina (van egy érdekes stílusa, de borzasztóan erőltetve adja elő), Bonnie ( ő is egyszerűen csak közömbös), Jenna ( ő sokszor emlékeztet saját magamra, így nyilván nem tudok róla rendes véleményt alkotni).

A Twilighthoz képest semmivel sem jobb, az egyetlen előnye vele szemben, hogy pörgősebb.

Próbálkozom még tovább nézni hátha fejlődik még, de ha a negatívumok megmaradnak, akkor sajnos hamar kasza lesz.

Túúúlságosan túúúl lett hypeolva, amit nem feltétlenül érdemelt meg.

A sorozatban elhangzó zenék is csak az első évadban voltak jók és értettük, hogy miért az megy és illett is a hangulathoz. A második évad zene listájával sincs önmagában baj, de mikor berakják egy éppen nagyon elcseszett, ciki jelent alá, akkor attól a zene sem lesz élvezhetőbb.

Twilight

Először a könyv akadt a kezembe, amibe teljesen beleszerettem. Miután kiolvastam megnéztem a filmet. Nem dobtam tőle hátast, de az Edward Cullent játszó színész itt lett az egyik kedvencem.

Jött a második könyv, ami szintén magával ragadt és (sajnos) nagyon bele tudtam élni magam Bella helyzetébe. Ezek után megnéztem a második részét is, ami meg már nem nagyon tetszett. Összesen egyszer ha láttam.

Amikor a harmadik könyv a kezembe került jöttem rá, hogy akik utálják, azok miért utálják. Abban az időben, mikor én olvastam még nem volt divat imádni és nem volt divat utálni, de már így is hallottam egy két embertől, hogy pocsék. Hát tényleg nagyot csalódtam, főleg Bellában. Az első és második könyv béli Bellával teljesen azonosulni tudtam, megértettem őt. Aztán már nem értettem meg és olyan szintű ellenszenvet éreztem iránta, ami az egész sorozatot megutáltatta velem és már nem csak a filmeket tartottam cikinek, de a könyv változatát is. Megértettem, hogy miért mondják azt, hogy rosszindulatú a mondanivalója, bár én eleinte másban véltem felfedezni ezt. A harmadik film borzasztó volt, valóban, de azt is megnéztem.

A negyedik könyvet már el sem kezdtem, viszont az abból készült film egész jó lett. Bár még mindig nem olyan jó, hogy többször megnézzem, de határozottan jobb volt az előzőeknél. A TVD-vel ellentétben itt viszont a színészekkel volt a gond. Kristen Stewart játéka....hát...hogy is fogalmazzak...én nem tudom miért nem szólt senki ennek a lánynak, hogy nagyon szar, amit csinál.

Robert Pattinson sem volt valami kiemelkedő, látszott rajta, hogy nagyon túl akar már lenni rajta. Ő is rájött, hogy minél előbb kiszáll, annál kisebb az esélye, hogy még mélyebbre kerüljön a skatulyában.

A többiek átlagon alul teljesítettek. A könyvben sem valami szívbajos társaság, de  a mozi változatban olyan, mintha el akarnának aludni, annyira unják saját magukat.

Tehát összességében itt sem mondanám, hogy annyira pocsék, de nem lett jó. Pedig lehetett volna!de nem lett.

Az első két könyv dicséretet érdemel, mert sikerült elérniük, hogy beléjük szeressen az ember. A film változat utolsó felvonása is pirospont, mert magam sem tudom, hogy hogyan, de sikerült izgulnom rajta és nem várt meglepetésekkel rukkolt elő.

Hatalmas mínusz jár viszont az első három filmnek és a harmadik könyvnek, ahol szépen mindent elrontottak. A negyedik könyvet nem olvastam, de nem is igazán szeretném.

Olvastam valahol, hogy a Twilight azt próbálja bemagyarázni az embereknek, hogy " nagyon fontos, hogy legyen fiúd". Ezt nem igazán értettem ,mert pont az ellenkezőjét szűrtem le a könyvekből és a filmekből is egyaránt. Bellának sosem volt fontos, hogy neki legyen barátja. Edwardot őszintén szerette, de előtte nem volt senki és ebből, nem vettem észre, hogy problémát csinált volna. Mikor Edward elment, akkor sem jött össze mással, holott lett volna rá alkalma. Ettől függetlenül a harmadik részben mindent elcseszett, amit csak tudott, de nem ilyen értelemben. Bella egy idő után valóban megvetendő példa, de én nem ebben látom az okát. Bár ha ezt úgy kell értelmezni, hogy Bella a szerelmét választotta a családja és a sosem volt barátai helyett, akkor valóban érthető, mert tényleg Edwardot választotta, de ettől függetlenül az állítás túl van magyarázva.

Bella döntései legtöbb esetben, önző, megfontolatlan, túl dramatizált "most mindenki essen tőlem hanyatt" eszközök voltak, amik azt eredményezték, hogy az emberek nagyrészének élvezhetetlen lett.

Ha értékelni kellene 10 pontból adnék rá 5-öt. 2 pontot kapna az első két könyvért, 2 pontot az utolsó két film részletért és még 1 pontot Robert Pattinsonért, aki mindennek ellenére jó Edward volt.

A Twilight jó példa arra, hogy hogy ki tud ábrándulni az ember menet közben. Mikor az első könyvet olvastam biztos voltam benne, hogy ez lesz a kedvenc alkotásom, de aztán az írónő úgy elcseszte a karakterek nagy részét, ahogy csak lehetett, a forgatókönyv sem állhatott a helyzet magaslatán a film rendezése pedig...ZS kategória...

Mindenesetre nagyon örülök, hogy vége ennek a láznak, mert már kezdett egész ijesztő lenni, hogy némelyeknél mekkora fanatikusságot vagy épp utálatot eredményez. Az utóbbi időben utálni és cikizni volt a divat, ami volt olyan idegesítő, mint a fanok megnyilvánulása egy-egy fórumon.

Weeds ( Nancy ül a fűben/ Spangli)

Már jó rég nem jártam erre felé. Most ismét kedvet kaptam egy kis blogoláshoz, úgyhogy el is kezdeném, méghozzá egy elég érdekes sorozattal nyitnék, a Weedsel.

2005-ben indult a sorozat és egy Agrestyc nevű kis kertvárosban játszódik, ahol él egy épp frissen megözvegyült nő, Nancy Botwin és az ő életéről szól a sorozat. Hogy ne tűnjön ilyen unalmasnak rögtön meg is említeném, hogy Nancynek két kamasz fiút kell nevelnie, akiket úgy próbál eltartani, ahogyan azt senki nem gondolná: drogot kezd el árulni. Eleinte egy fekete családtól szerzi a cuccot, akik szintén szerzik valahonnan, de aztán belefog a termesztésbe is.
Elég furcsa módja ez a pénz keresésnek, és ráadásul ki gondolná, hogy egy csini, művelt kertvárosi anyuka ilyen mélyre süllyed? Nancy pont ebben látja a lehetőséget, hisz soha senki nem gondolná róla, hogy képes ilyesmibe belevágni.

A történet további szereplői közé tartozik még Nancy sógora Andy Botwin is, aki mint nem kívánt rokon beköltözik Nancyékhez. Andy nagyon sokat tesz hozzá a sorozat népszerűségéhez, hisz a stílusa imádni való, poénos, néhol idegesítő, de egyértelműen nagy humor gyáros. Szereti Nancyt és ő is részese akar lenni a drog üzletnek, ami szép lassan egyre több lét hoz a konyhára.

Fontos megemlíteni még Celiát, Nancy egyik utálatos barátnőjét, aki egy mogorva, önimádó, cinikus, törtető, felszínes nőszemély. Ő valahogy mindig rosszkor van rossz helyen eléggé meggyötrik ahogy halad előre a történet. Celia tökéletes példája annak, hogy egy kertvárosi, csinos képviselő sem szent, ő is elkövet mindent annak érdekében, hogy egyre lejjebb és lejjebb süllyedjen. Ő is bele keveredik Nancy drog ügyeleteibe, megjárja a börtönt, leküzdi a mellében kialakult rákot, túlél egy menekült mexikói tábort, mint túsz és később, mint tag. Az ő karaktere is sokban hozzájárul ahhoz, hogy legyen min mosolyogni és elgondolkodni. Az első pár évadban fontos szerepe van és sokat foglalkoznak vele, de az utóbbi évadokban már nem nagyon lehet őt látni, látszik, hogy a készítők már mindent ki hoztak belőle, amit csak ki lehetett hozni és most félre van téve. Ez persze nem azt jelenti, hogy a későbbiekben nem bukkan fel ismét, hisz, a sorozat még nem ért véget, így bármi elképzelhető.

Ott van még Doug a drog mániás könyvelő, aki szintén minden bulinál jelen van, mikor Nancy fű termesztésbe kezd ő is beszáll Andyvel és Nancy idősebb fiával Silassal együtt. Doug szinte végig jelen van ő nem jutott Celia sorsára...legalábbis egyenlőre még foglalkoznak a karakterével.

Meg kell még említeni Nancy két fiát, akik eleinte csak azzal foglalkoznak, amivel általában a tini srácok szoktak, ám később mindkét fiú beszáll a családi "vállalkozásba" és anyjukkal karöltve árulják a drogot.

Az első három évad még a csendes kisvárosban játszódik, ahol, egyre nagyobb jelentősége lesz a drog businessnek, Nancy szinte már drogbárónőként tengeti napjait, sok kapcsolatra tesz szert.

A negyedik évad már máshol játszódik, Ren Marban, mivel Agrestyc leégett így a Botwin család kénytelen rokonokhoz költözni. Nancy itt sem hagy fel a fű árulásával és egyre ügyesebben álcázza magát. Megismerkedik egy mexikói politikussal, aki szintén hasonló ügyletekkel foglalkozik és összejönnek.

Az ötödik évadra Nancy már a harmadik gyerekét szülné meg, ha hagynák és nem fenyegetnék őt jobbról balról.

Ahogy halad előre a történet egyre érezhetőbbé válik a nyomás, egyre komolyabb lesz a tét. Kedvenc szereplőink pengeélen táncolnak így sosem lehet tudni, hogy ki hol végzi.

Az ötödik évad hatalmas nagy csalódás volt, hisz egy mexikói szappanoperává alakult át az egész, mikor Nancy teherbe esett a mexikói pasastól, aki egy marha fontos ember és akit persze még fontosabb emberek vesznek körül és akik nem rajonganak annyira az amerikai többszörösen megözvegyült nőért.

A hatodik évadban Nancy és kis családja menekülni kényszerül, mikor második fia Shane megölt egy bizonyos Pilar nevezetű nőt, aki megfenyegette Nancyt, hogy végez a családjával. Így a fiúból gyilkos lett a Botwin családból pedig szökevény. Ebből a szempontból a hatodik évad igazi megváltás volt, hisz maguk mögött hagyják ezt az egész nevetséges helyzetet és Kanada felé veszik az irányt. Odáig nem jutnak el, viszont munkát vállalnak egy hotelben és egy bér lakásban húzzák meg magukat álnéven. A hoteles részek nagyon jóra sikeredtek, de később azt is maguk mögött hagyják és egy lakókocsiban próbálnak meg boldogulni a maguk módján. Ez is egy jó húzás volt a sorozat legemlékezetesebb pillanatai (legalábbis számomra) innen maradtak fent, de ez is csak ideiglenes megoldás a számukra. Celia ekkor már nem tart velük és az elejéről jól ismert mellékszereplők is szépen lassan lekopnak.

A Botwin család és Doug (mint dísz családtag) elhatározzák, hogy Koppenhágában próbálnak szerencsét és ott próbálják folytatni a kis vállalkozásukat, ám Nancy terveibe hiba csúszott, belátja, hogy nem menekülhetnek örökké és nem is tudnak. A család a hatodik évad végén ketté szakad és Nancy börtönbe kerül, amiért magára vállalta a mexikói politikusnő meggyilkolását a család másik fele pedig eljut Koppenghágába, ahol mindenki megpróbál a saját módján boldogulni.

Jelenleg itt tartok a sorozatban, de magával Nancyvel igencsak hadi lábon állok. 7 évad alatt nem sikerül kibékülnöm vele. Vannak pillanatai, amikor értem, hogy mit miért tesz, vannak pillanatai, mikor látszik rajta, hogy komolyan és felelősség teljesen viselkedik, de az esetek nagy többségében a falra tudtam volna mászni tőle. A kétszínűsége az, ami a leginkább szembe tűnő és ahhoz képest, hogy három gyerek anyja, még mindig olyan, mintha egy kamasz gyerek lenne, akinek csak buli az élet. Szereti a fiait, de a legkevésbé sem hajlandó azért tenni, hogy tiszteljék őt, vagy hogy ne legyenek züllöttek vagy legalább a biztonságuk érdekében próbált volna meg tenni valamit. Mentségére legyen mondva, hogy próbálta, de mindig csak akkor jutott eszébe, mikor már túl késő volt. Silas még csak 17 éves, mikor drogot kezd el árulni, Shane pedig 14 év körül van, mikor kinyiffant egy nőt.

Nancy egyértelműen borzalmas anya, és erre a készítők is rávilágítanak. Idő közben a szerepek felcserélődnek, Nancyből Andy lesz és Andyből...hát Andy csak Andy marad viszont sokat fejlődik, ahhoz képest, hogy az elején csak egy ingyenélő, élvhajhász, nemtörődöm ember volt, most már jóval felelősség teljesebben viselkedik, leginkább az unokaöccsei miatt, mert rájön, hogy bár késő őket újra normálissá tenni, de azért még megvédheti őket és ezért mindent megtesz. Dehát, gondolom nem is lenne történet, ha nem így lenne.

Nancy sosem volt a kedvencem, hiába, hogy ő a főszereplő és "ŐT SZERETNI KELL!!!" A többiek viszont teljesen rendben vannak. Andy a kedvencem és annak idején Celiát is bírtam, annak ellenére, hogy nem tette túl szimpatikussá magát, attól még szórakoztató volt a játéka. Celiában azt bírtam, hogy ő nem áltatta magát azzal, hogy ő jó ember, jó feleség és jó anya. Celia megmondta a tutit, kimondta, amire gondolt, ő legalább nem volt kétszínű, ami dicséretes. Deant is bírtam, Celia férjét, de már vele se nagyon lehet találkozni. Silas is a kedvenceim közé tartozik, bár ő nem tudom miért. Neki is van egy érdekes kisugárzása. Shane közömbös. Néha nagyon idegesítő tud lenni de leginkább csak olyan semmilyen.

Mary-Louise Parker látványra jó választás volt, kellemes ránézni, igazi kis kertvárosi tündérnek látszódik...de az ő játéka nekem valahogy olyan furcsa volt. A karakterét se nagyon tudom hová tegyem, de a színésznő sem valami nagy szám...már ami a játékát illeti. Azt vettem észre, hogy nevet ott, ahol nem kellene és dühös ott, amikor nem egészen indokolt. Mintha maga sem tudná, hogy épp milyen érzelmet kellene mutatnia. Ez persze néhol érthető, hisz mikor bevágnak egy olyan random jelenetet, amire az ember azt se tudja mit reagáljon, annál még érthető, de tele van a sorozat a furábbnál furább gesztikulációival, amik nem indokoltak, engem legalábbis már így a hetedik évadra nagyon  elkezdett zavarni. 

Szép volt tőle, hogy vállalta a börtönt a fiáért, de ha a dühös mexikói férj  nem húzta volna keresztül a számításait ő is elmenekült volna.

Összefoglalva: a sorozat az egyik kedvencem lett ( bár nem a fő), mert megvan az az érdekes és lebilincselő hangulata, tetszik az alapsztori, ami nem kimondottan sablonos, hisz ebben a világban szinte minden a fű körül forog és minden e köré épül és emiatt folyamatos a feszültség és a lebukás veszélye is. A tabu témák feszegetése mindig jobban leköti az embert és a poénokat is ott sütik el, ahol kell és jól bánnak velük. A színészek nagyon jók és hitelesek ( M.L.P. kivételével természetesen) mindig látszik rajtuk, hogy  nagyon élvezik a szerepüket.

5 pontból viszont csak 4-et adnék rá, ha lehetne értékelni, méghozzá ezt sajnos a főszereplő miatt. Nem tudom, valahogy nem sikerült zöld ágra vergődnöm vele.

Szerintem Nancy nélkül is nyugodtan lehetne folytatni ezt a sorozatot, vannak olyan jók a többi szereplők, hogy elvigyenek a hátukon még kettő vagy akár még három évadot is. Igaz, hogy kiesne emiatt egy csinos pofi, de szerintem ennél többet nem vesztenénk.