2013. április 16., kedd

Vámpírnaplók( The Vampire Diaries) vs. Alkonyat (Twilight) összehasonlítás

Ha jól számoltam, akkor ha minden igaz négyszer futottam neki a Vámpírnaplóknak. Nagyjából az eddigi rekordom a sorozattal kapcsolatban, azt hiszem két évad és fél évad.
A környezetemben mindig mindenki azt szajkózta, hogy sokkal jobb, mint a Twilight.
Nos...összesen két és fél évadig jutottam a Vámpírnaplókban, mikor úgy döntöttem hogy feladom és gyáván megfutamodtam. Egyszerűen nem bírtam tovább.

Az első évaddal úgy mindent összevetve meg voltam elégedve. Gyenge volt a kezdés, de ahogy kibontották a sztorit és megismerkedtünk a szereplőkkel úgy egyre nagyobb lendületet vett. Tetszett a rejtély, tetszett a főszál és a három főszereplővel ( Elena, Stefan, Damon) sem volt semmi gond. Megismertük Mystic Falls fontosabb lakóit, helyeit és történelmét. Stefan is és Damon is a kedvenceim lettek. Az első évad még úgy, ahogy lekötött. A záró epizód egyenesen fergeteges volt.



A második évad azonban hatalmas csalódás volt a számomra. Bár a lendületével nem volt baj, az továbbra is megmaradt, de a történet valahogy egyre kuszább, nyálasabb, szenzáció hajhászabb lett. A legtöbb jelenet egyszerűen vagy borzasztó unalmas volt vagy tocsogott a nyálban. Az első évadban is folyt, de nem liter számra. Romantikus alkat lévén, szeretem, mikor egy filmben fellelhető némi feszültség, némileg erős érzelem...de ami sok az sok. A Twilighttal is ez volt a baj és a Vámpírnaplók sem jobb nála, ebből a szempontból. Hiába, hogy a Twilightban úgy árasztottak el minket Bella érzelmei, mint cunami a Salamon-szigeteket,  a TVD sem fogta vissza magát. Több féle szempontból láttatják velünk a készítők a történetet és nem spóroltak egyik szemszögnél sem a szappanoperába illő jelenetekből. Kicsit idegesítő volt már, hogy negyven perces egy-egy rész és 40 percből 30 perc smárolás, vagy visítozós zenére való lassúzás és hosszan egymás szemébe nézés.   A maradék tíz percben pedig vagy leszúrnak valakit vagy jön egy visszaemlékezős, múltban játszódós jelenet ( ami nem egyszer mentette meg attól a sorozatot, hogy "elkaszáljam").
Az átívelő sztori jól el lett találva, az első évadban például a sír feltárós jelenetek néhol kimondottan hátborzongatóak voltak és talán jobban rettegnék ettől a második évadbeli Elijahtól, ha nem ugrálna be mindig egy smárolós, vagy épp könnyekkel küszködő párocska a képbe....ezzel nagyon el vettek a félelem élét. Egyszerűen fölösleges agyalni, fölösleges félni, fölösleges izgulni mikor látjuk a komor és ősi vámpírok egyikét, mert tudjuk hogy a következő jelenetben egy tiniszappannal felmosott iskola folyosót láthatunk, ahol mindenki épp matek órára készül. 

Még régebben bele-bele nézegettem a harmadik évadba is, de azt sem bírtam túl sokáig.
Elhatároztam, hogy csak azért is, legalább a negyedik évad feléig megnézem, de már most túlságosan sok.
Régebben még jó poén volt, hogy a misztikus horror elemeket keverjük a tini drámával, és a Vámpírnaplók eleinte jól bánt a keveréssel, de át esett a ló másik oldalára és már csak a cukormáz van. Ettől függetlenül persze van öldöklés, vérszívás, de ez sem menti meg. Ahogyan a vámpírok itt vért szívnak az tök röhej. Eleinte még nem is vettem észre, de így most a második évad végén már egyre többször fel tűnik, hogy a vámpírok úgy isszák az emberek vérét, mint ahogy egy kutya csócsál egy csontot...ami akár félelmetes is lehetne, de leginkább nevetséges.
Sokan mondják, hogy a Twilight rossz üzenetet közvetít az olvasók/nézők számára. Ez való igaz, nagyrészt idejét múlt normákat tár fel, ezen nincs mit vitatni, ami valahol, valamikor talán szép és jó volt és helyén volt, de mostmár nem állja meg a helyét a 21. században. Viszont arról mindenki megfeledkezik, hogy a Vámpírnaplók sem nagyobb szent. Szintén most figyeltem fel arra, hogy szinte minden epizódban legalább két liter vodka elfogy. Ezek...állandóan...isznak. Megállás nélkül ott van a kezükben a piás pohár és mikor épp nem vért isznak, akkor rácuppannak az alkoholra. És ezt a tizenéves ( nyilván a színészek jóval idősebbek)  szereplőknél lehet leginkább megfigyelni, ami...hát nem is tudom, milyen üzenetet közvetít. Szerintem nem túl jót. Ezt akár azzal is lehetne magyarázni, hogy ez egy mindennapos probléma, amivel az embernek (/vámpírnak) szembe kell nézni, viszont az a helyzet, hogy a pia nem problémaként jelenik meg, hanem ez egyszerűen a sorozat egyik állandó kelléke lett.


Ami pedig végképp megnevettet olykor az az állandó bálozás. Értem, hogy egy sorozat nem panghat és történnie kell valaminek, viszont már borzasztóan unalmas, hogy minden egyes részben valamilyen bálra mennek. Szeretem a bálokat, főleg a jelmezeseket. Még inkább adrenalin szint növelő tény az, hogy a bálban vámpírok is megjelennek. Ez az első alkalommal nagyot szól, mert szép és izgalmas és misztikus és hátborzongató. A második alkalommal is nagyjából, ugyanez a hatás. Még a harmadikkal is el van az ember. De amikor már a negyedik és a sokadik alkalommal is arról szól egy epizód, hogy Elena, Stefan, Damon és kedvenc barátaik beöltöznek valami jelmezbe és elmennek a bálra, ahol valaki megpróbálja kinyírni szerencsétlen Elenát és mindenki rohan, hogy megmentse....unalmas. Nem tudom, hogy ez hogy lesz a későbbiekben, mert le vagyok kissé maradva vele, de ha továbbra is ez marad egy-egy epizód alapja, hogy "Menjünk a bálba, ahol majd leszúrunk tök random embereket!" akkor nem hiszem, hogy folytatni fogom. 

Olyan sok esélyt adtam már neki, mindig egy kicsivel tovább haladtam, de már inkább nyűg volt nézni, semmint szórakozás. Az alapötlettel nincs baj és tényleg nagyon eltalálták a rejtélyes, misztikus átívelő sztorit, külön kedvenceim pedig a visszaemlékezős múltban játszódós jelenetek, amik jól és ügyesen meg lettek oldva. Pozitívum még az is, hogy tényleg nem lassú, a sok smár partyhoz képest is viszonylag gyorsan haladnak és vannak benne nem várt fordulatok, ami szintén plusz pont.
A színészekkel sincs baj, próbálnak mindent bele adni, amit csak tudnak. Nyilván nem ők tehetnek arról, hogy állandóan bálba kell járniuk és a kezükben mindig kell, hogy legyen valami szíverősítő. ( na igen, mert arra aztán egy vámpírnak olyan nagy szüksége van).

Összefoglalva tehát nem olyan pocsék, az eleje még egész élvezhető, de nagyon elindultak a leejtőn vele.

Kedvenc karaktereim: Damon, Alaric, Isobel ( ő érte aztán nagyon nagy kár, őt nagyon bírtam), Lexi (őt is nagyon megkedveltem, dehát  ő sem maradt túl sokáig) és még úgy ahogy Stefant is csíptem.
Akiket nem nagyon kedveltem: Caroline, Matt, Tyler, Jeremy
Akiket nem tudok hova tenni: Elena ( ő inkább csak olyan közömbös, olyan kis semmilyen), Katerina (van egy érdekes stílusa, de borzasztóan erőltetve adja elő), Bonnie ( ő is egyszerűen csak közömbös), Jenna ( ő sokszor emlékeztet saját magamra, így nyilván nem tudok róla rendes véleményt alkotni).

A Twilighthoz képest semmivel sem jobb, az egyetlen előnye vele szemben, hogy pörgősebb.
Próbálkozom még tovább nézni hátha fejlődik még, de ha a negatívumok megmaradnak, akkor sajnos hamar kasza lesz.
Túúúlságosan túúúl lett hypeolva, amit nem feltétlenül érdemelt meg.
A sorozatban elhangzó zenék is csak az első évadban voltak jók és értettük, hogy miért az megy és illett is a hangulathoz. A második évad zene listájával sincs önmagában baj, de mikor berakják egy éppen nagyon elcseszett, ciki jelent alá, akkor attól a zene sem lesz élvezhetőbb.


Twilight



Először a könyv akadt a kezembe, amibe teljesen beleszerettem. Miután kiolvastam megnéztem a filmet. Nem dobtam tőle hátast, de az Edward Cullent játszó színész itt lett az egyik kedvencem.
Jött a második könyv, ami szintén magával ragadt és (sajnos) nagyon bele tudtam élni magam Bella helyzetébe. Ezek után megnéztem a második részét is, ami meg már nem nagyon tetszett. Összesen egyszer ha láttam.
Amikor a harmadik könyv a kezembe került jöttem rá, hogy akik utálják, azok miért utálják. Abban az időben, mikor én olvastam még nem volt divat imádni és nem volt divat utálni, de már így is hallottam egy két embertől, hogy pocsék. Hát tényleg nagyot csalódtam, főleg Bellában. Az első és második könyv béli Bellával teljesen azonosulni tudtam, megértettem őt. Aztán már nem értettem meg és olyan szintű ellenszenvet éreztem iránta, ami az egész sorozatot megutáltatta velem és már nem csak a filmeket tartottam cikinek, de a könyv változatát is. Megértettem, hogy miért mondják azt, hogy rosszindulatú a mondanivalója, bár én eleinte másban véltem felfedezni ezt. A harmadik film borzasztó volt, valóban, de azt is megnéztem.
A negyedik könyvet már el sem kezdtem, viszont az abból készült film egész jó lett. Bár még mindig nem olyan jó, hogy többször megnézzem, de határozottan jobb volt az előzőeknél. A TVD-vel ellentétben itt viszont a színészekkel volt a gond. Kristen Stewart játéka....hát...hogy is fogalmazzak...én nem tudom miért nem szólt senki ennek a lánynak, hogy nagyon szar, amit csinál.
Robert Pattinson sem volt valami kiemelkedő, látszott rajta, hogy nagyon túl akar már lenni rajta. Ő is rájött, hogy minél előbb kiszáll, annál kisebb az esélye, hogy még mélyebbre kerüljön a skatulyában.
A többiek átlagon alul teljesítettek. A könyvben sem valami szívbajos társaság, de  a mozi változatban olyan, mintha el akarnának aludni, annyira unják saját magukat.
Tehát összességében itt sem mondanám, hogy annyira pocsék, de nem lett jó. Pedig lehetett volna!de nem lett.
Az első két könyv dicséretet érdemel, mert sikerült elérniük, hogy beléjük szeressen az ember. A film változat utolsó felvonása is pirospont, mert magam sem tudom, hogy hogyan, de sikerült izgulnom rajta és nem várt meglepetésekkel rukkolt elő.
Hatalmas mínusz jár viszont az első három filmnek és a harmadik könyvnek, ahol szépen mindent elrontottak. A negyedik könyvet nem olvastam, de nem is igazán szeretném.

Olvastam valahol, hogy a Twilight azt próbálja bemagyarázni az embereknek, hogy " nagyon fontos, hogy legyen fiúd". Ezt nem igazán értettem ,mert pont az ellenkezőjét szűrtem le a könyvekből és a filmekből is egyaránt. Bellának sosem volt fontos, hogy neki legyen barátja. Edwardot őszintén szerette, de előtte nem volt senki és ebből, nem vettem észre, hogy problémát csinált volna. Mikor Edward elment, akkor sem jött össze mással, holott lett volna rá alkalma. Ettől függetlenül a harmadik részben mindent elcseszett, amit csak tudott, de nem ilyen értelemben. Bella egy idő után valóban megvetendő példa, de én nem ebben látom az okát. Bár ha ezt úgy kell értelmezni, hogy Bella a szerelmét választotta a családja és a sosem volt barátai helyett, akkor valóban érthető, mert tényleg Edwardot választotta, de ettől függetlenül az állítás túl van magyarázva.
Bella döntései legtöbb esetben, önző, megfontolatlan, túl dramatizált "most mindenki essen tőlem hanyatt" eszközök voltak, amik azt eredményezték, hogy az emberek nagyrészének élvezhetetlen lett.

Ha értékelni kellene 10 pontból adnék rá 5-öt. 2 pontot kapna az első két könyvért, 2 pontot az utolsó két film részletért és még 1 pontot Robert Pattinsonért, aki mindennek ellenére jó Edward volt.
A Twilight jó példa arra, hogy hogy ki tud ábrándulni az ember menet közben. Mikor az első könyvet olvastam biztos voltam benne, hogy ez lesz a kedvenc alkotásom, de aztán az írónő úgy elcseszte a karakterek nagy részét, ahogy csak lehetett, a forgatókönyv sem állhatott a helyzet magaslatán a film rendezése pedig...ZS kategória...
Mindenesetre nagyon örülök, hogy vége ennek a láznak, mert már kezdett egész ijesztő lenni, hogy némelyeknél mekkora fanatikusságot vagy épp utálatot eredményez. Az utóbbi időben utálni és cikizni volt a divat, ami volt olyan idegesítő, mint a fanok megnyilvánulása egy-egy fórumon.