2013. június 24., hétfő

Kerstin Gier: Smaragdzöld

Nos, végére értem Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiájának és meg kell, hogy mondjam a fél karomat odaadnám még egy pár folytatásért.
Úgy néz ki a helyzet, hogy nem lesz több könyv az írónő megmarad a háromnál...legnagyobb sajnálatomra.



Tehát a Smaragdzöld szépen pontot tesz a történet végére, a szálakat elvarrták, a történetet lezárták.
Lucy és Paul külön történetéből egyértelműen kiderül, hogy mi lesz az egyik csavar a befejező részben, így azon nem tudtam túlságosan meglepődni.

A végén kiderül, hogy a gróf hogyan vágta át az Őrzőket és, hogy mit akart ő eredetileg ezzel az egész vérgyüjtögetéssel és az egész kronográfos dologgal, ami szintén nem volt meglepő, mert a bölcsek köve köztudottan halhatatlansággal ruházza fel az embert, így Saint Germain törekvései nekem egy picit túl egyértelműek voltak. De viszont! A gróffal kapcsolatban megismerhettünk egyik másik nagy csavart, ami pedig nagyon nagyot ütött. A gróf nem is annyira halott, mint amennyire napjainkban hinnénk és természetesen a kiléte egy ideig rejtély, de mikor rájönnek igencsak nagyot néztem.



Mr. Bernhard kilétéről is kiderül egy-két dolog, bár az szinte a legutolsó sorokban jelenik meg és az ember lányának álla, akkor sem esett kisebbet, mikor a rejtélyes komornyik kilétére fény derült (basszus :D)

Gwendolyn néha elég idegesítően viselkedett, néha tényleg szánni való volt, a nyafogása kicsit túlontúl sok  az előző könyvekhez képest, de nagyon jó humora továbbra is.

Gideon nekem végig közömbös maradt. Semmivel sem kedveltem meg jobban, de a továbbiakban sem lett ellenszenves.

Leslie-t pedig már az előző kötetekben sem favorizáltam. Kicsit túlságosan is túlerőltette a legjobb barátnő szerepét. Gwendolyn helyében én egy párszor legszívesebben rászóltam volna már, hogy " Álljál már le basszus, hát ez nem igaz, egy perc nyugtot nem hagysz!"
Persze, értem én, egy legjobb barátnak már csak ilyen rámenősnek és "én vagyok a világ legjobb barátja és a legjobb barátom még vécére se mehet ki nélkülem" típusúnak kell lennie. Legalábbis a mai tini könyvekben ez az elfogadott. Szóval vele kapcsolatban igazán nem bántam volna, ha kicsit kevesebbet szerepel és nem olyan tapadós.

Xemerius, a kis vízköpő démonka stílusa ugyanolyan imádni való, a beszólásai továbbra is ugyanolyan csipkelődőek és humorosak, mint az előző két részben. Őt végig favorizáltam, már az első megjelenésétől kezdve egészen az utolsó mondatáig.

Lucy és Paul egy kicsit többet is szerepelhettek volna, mivel hogy az egyik csavarnak nevezhető eset épp rájuk épül, bár ha valaki nagyon odafigyelt, akkor nyilván nem lepődött meg, hogy Lucy és Paul mit hagyott hátra a legelső kötet legelső fejezetében.


Tehát összegezve az utolsó kötet egy igazán méltó befejezése ennek az időutazó történetnek, amit az írónő úgy fogalmazott meg és olyan atmoszférát teremtett, hogy le se lehetett tenni a könyvet. Kicsit lehetett volna még folytatni, mert ugyan le lett zárva, de kíváncsi lennék, hogy az Őrzők hogyan viszonyultak a gróf hirtelen felbukkanásához, hogyan ismerkedik össze Gwenny az igazi szüleivel, mi történik Saint Germainnal miután leleplezik, Mr. Bernhard elárulja-e valaha a Gwennek, hogy kicsoda ő és így tovább és így tovább.

Azért mégis úgy érzem, hogy kicsit el lett sietve. A fő szálakat ugyan lezárták, méghozzá méltóképp, de van pár ( nem túl sok) mellékszál, aminek a kimenetelére kíváncsi lettem volna. Esetleg egy jövőben játszódó kis részletnek is örültem volna...de hát ha nem hát nem :)

Összegezvén: 8,5/10 pontot kap.
Ezt a  mínusz másfél pontot Gwendolyn néha már túl sok nyávogása és a néha már túlontúl sok nyálnak tulajdonítom. Egyébként biztos vagyok benne, hogy még egy párszor újra olvasom.

Ez a trilógia a bizonyíték arra, hogy igenis meg lehet írni úgy írni egy tini-misztikus-dráma történetet, hogy az ember ne akarja 20. oldal után átharapni a saját torkát kínjában.


2013. június 12., szerda

Jóslatok hálójában (B.M. Grapes)

Nagy izgalommal kezdtem neki a könyvnek már csak a borítója alapján is. Azt is hallottam róla, hogy egészen újszerű, eltér a mostani vámpíros szerelmes regényektől így teljes mértékben felkeltette az érdeklődésemet, mert a vámpíros tinidrámákból szerintem jóval több van az egészségesnek mondható mennyiségnél.

Hiába, hogy nincsenek benne vámpírok...semmivel se jobb a mostani misztikus-romantikus-tini tucat könyveknél, sőt....néhányat messze alulmúl.

A történet egy Hot Hill nevű kicsi városban játszódik, ahol a helyi gimnázium évnyitóján furcsa dolog történik az iskola aulájánál: a fali újságra valaki kitűzött egy papírost, amire fura jövendölések voltak feljegyezve. A diákok eleinte nem foglalkoztak vele, de mikor minden egyes esemény megtörtént, ami fel volt írva a papírra, akkor az már szöget ütött egyszerű kis fejecskéjükbe.
Egy pár lány összefog, hogy kiderítse, hogy ki írja  a jóslatokat, amik nap mint nap kikerülnek a faliújságra és, hogy ki az a titokzatos JJ, akinek a kilétére még az istenért sem tudnak rájönni.

Ada, Jess, Julie és Edna nyomozásba kezdenek, ami akár lehetne izgalmas is....de nem az. Semmi feszültség, semmi fordulat, csak egymásra lettek pakolva az események, mintha az író csak felsorolta volna őket.

Van benne pár csavarnak szánt, erőltetett, ízetlen fogás, amit ha az ember odafigyelt előre kikövetkeztethetett, vagy ha nem is sejtette, hogy így lesz, kicsit sem lepte meg.

A szereplők közül a főszereplőt Adát utáltam meg a legjobban.
Valami eszméletlen buta, felszínes, egoista és szinte éreztem, ahogy táncol az idegeimen.
Eleinte még érdekes lánynak bizonyult, de onnantól kezdve, hogy Daniel felbukkant az életében ismét, na onnantól nem vagy csak alig bírtam elviselni. A képmutatásáról nem is beszélve....egész életében utálta Danielt, azért amit tett vele, de mikor a pasi kicsit kigyúrta magát és vett pár szexisebb gúnyát sikerült felkeltenie a suliba járó lányok figyelmét, akkor már rögtön Adának is kellett. Olyan fénysebességgel szeretett bele, hogy az valami hihetetlen.
(Tényleg igaz az elmélet, hogy ami több embernek kell, az kell nekem is :))

Daniel...róla tulajdonképpen nem sok mindent tudunk meg, csak annyit, hogy régen nem volt valami vonzó, Ada a barátzónába tette, de mikor kicsit összeszedte magát külsőleg ismét felkereste Adát, hátha...és jéé, bejött.
Nem probléma, hogy Ada úgy kicseszett vele, ahogyan csak egy szerelmes fiúval ki lehet, á, kit érdekel...
Ja és persze alapból tudjuk, hogy szexi és vonzó és pasi és mindenkinek kell. Ennyi.

Edna - sokáig gondoltam azt, hogy ő lesz JJ. Örültem volna neki, mert így legalább lett volna valami kis izgalom, valami kis tuti csavar, valami drámai...de nem. Ő még egyébként egész tűrhető volt.

Julie és Jess - rájuk is gyanakodtam egy időben, de sajnos ez a tippem se vált be. Pedig micsoda csavar lett volna....
Egyébként a karakterekkel nincs gond, elvoltam velük, de leginkább csak közömböse0k voltak.

A végén persze kiderült, hogy ki írta a jóslatokat és az is kiderült, hogy ki az a JJ.
Egyiknek sem örültem. A leleplezésük olyan szinten volt ízetlen, hogy csak na. Az egyik önként vallotta be, ráadásul olyan unalmas módon, amilyet csak el lehet képzelni a másik meg egyszerűen egy idő után már sejthető volt.

A vége olyan cukormázas és rózsaszín szivárványos habos-babos volt, hogy majdnem abbahagyta, az utolsó lapoknál. Ilyen még a Twilightban sincs.

Viszont jó röhögtem azon, hogy mennyire leszrják a főszereplők azt, hogy bizonyítást nyert a természetfeletti lények létezése. Szinte meg se lepődtek.
Néhány jelenet szinte így zajlott:
-Emberek itt egy több száz éves természetfeletti szörny, tudjátok, hogy ez mit jelent???
Reakció: Jajaja, de most nem érek rá ezen agyalni, azon gondolkodom, mit vegyek fel holnap...vajon sütni fog a nap?

- Te jó ég, Mrs. Benett és Aaron holtan estek össze ráadásul közvetlenül a jelenlévők mellett!
Reakció: Oké, oké, mostmár félre az útból szegény Danielnek fáj a feje...

- Sandra Hart egy igazi jósnő, aki látja a jövőt, szerinted hogy csinálhatja ezt?
Reakció: Ki nem szrja le? Hmpf...vajon mit csinálhat most Daniel?

- Nahát itt ez a Daniel nevű srác, Ada, akit annyira utáltál, azért, amit veled tett és még csak nem is szeretted viszont.
Reakció: Kit érdekel? Jól néz ki és van kocsija, amivel suliba tud vinni.

Szóval igen, voltak benne iszonyat béna dolgok, iszonyat gyenge szereplőkkel és harmat gyenge csavarokkal, amik akkorát sem ütöttek, mint egy pillangó szárnya.

Az alapsztori az ami tényleg egyedi, de a megvalósítása...lehetett volna fényévekkel jobb is.
Jó pár szász oldalon keresztül nem történik semmi, és kábé ugyanennyi feszültség sincs benne.
Ha valaki nem is tudja kikövetkeztetni a két ismeretlen személyt ( JJ és SH), akkor sem fordul le a székről döbbenetében, mikor napvilágra kerül a csúf igazság.
A vége volt a történet legcikibb része. Szinte megnevettetett, annyira kritikán aluli volt.

Csak azért olvastam végig, mert nagyon nehezen jutottam hozzá és nem volt szívem letenni :)