Dead Silence

" Óvakodj Mary Shaw szemeitől. 

Gyereke nincs, a babákkal öl

De ha álmodban mégis rád talál

Vigyázz, hogy sikoly ne hagyja el a szád! "

Ez az eddigi legjobb és legijesztőbb horror mondóka, amit valaha hallottam. Na meg azért a film se semmi.

Természetesen ez sem fog világokat megrendíteni és nem fogják minden sarki boltban ezt a filmet emlegetni, de igenis megállja a helyét horror kategóriában.

Horror filmet csinálni napjainkban már iszonyú nehéz főleg ha még arra is törekszik az ember, hogy legyen benne valami új és egyedi. Na meg ugye az sem egy utolsó tényező, hogy kerüljük a horrorfilmekre vonatkozó klíséket. A helyzet az, hogy szerintem lassan ki fogunk fogyni a szörnyekből. Egyre több történetet dolgoznak fel inkább háromszoros CGI orgiákkal megfűszerezve, minthogy valami újat és egyedit találjanak ki. Persze ha már adva van egy történet, egy téma ami régen sikeres volt, akkor nyilván csábító dolog újra gondolni, de a lényege ugyanaz marad, még a modernebb látvány ellenére is.

Elég sok horror filmet láttam már, aminek a nézése közben elgondolkodtam azon, hogy nem e láttam már én ezt a filmet korábban? A későbbiekben rájöttem, hogy nem, most látom először, mégis olyan szinten sablonos és erőltetett volt, hogy inkább abbahagytam. Vagy ha nem is hagytam abba, tudtam mi lesz a vége.

Tulajdonképpen a Dead Silence sem sablon mentes, ugyanúgy kezdődik és folytatódik, mint bármelyik másik horror, viszont a filmbe belecsempészett babák az antisikoly feeling és a hasbeszélő nő életének filmre vétele nagyon jó húzás volt.

A történet tehát azzal kezdődik, hogy Jamie és felesége egy szép napon kapnak egy csomagot, amiben egy kegyetlen ijesztő, régi hasbeszélő baba fekszik. Nem tudják mire vélni a dolgot, de úgy döntenek nem foglalkoznak vele. A baj, akkor kezdődik, mikor Jamie arra megy haza, hogy a felesége vérbe fagyva és elmaszkírozva, holtan fekszik az ágyon. Az még semmi, hogy valaki/valami megölte a nőt, de a külsejét át is alakította és a nyelvét kivágta.

Jamie nem nyugszik bele a dologba, úgy dönt, hogy ő maga is beszáll a nyomozásba. Lelkesedése a nyomozás iránt nem véletlen hisz az özvegy férjnek gyanús, hogy a szülővárosában élő legenda Mary Shawról nagyon is hasonlít a felesége gyilkosságához. Így a fiú nyomokat keresvén először felkeresi apját és annak feleségét, hogy tanácsot kérjen tőlük ez ügyben. Kap hideget is meleget is. Közben pedig egy igencsak humoros kedvű zsaru is rászáll.

Jamie tehát egyre sötétebb és ijesztőbb helyekre kalandozik, egyre mélyebbre merül Mary Shaw történetében, aki egy évtizeddel ezelőtt egy színházban dolgozott és hasbeszélő műsorokkal szórakoztatta a közönséget a vicces babáival. Egyszer viszont egy kisfiú lebuktatta a nőt előadás közben és ez a kisfiú pár nap múlva eltűnt. Természetesen a helyi lakosok azonnal elővették a furcsa nőt, majd kegyetlenül kivégezték és még a nyelvét is kivágták.

A film legborzasztóbb és legfélelmetesebb része az, mikor arról beszélnek, hogy Mary Shaw a végrendeletében azt nyilatkozta, hogy minden babáját vele együtt temessenek el és őt magát is halála után maszkírozzák át babává. Hát...mondanom sem kell, hogy milyen szívderítő látvány egy oszlófélben lévő félig ember félig baba hulláját nézni, ahogy az áldozatához közeledik...

Fontos tudni, hogy Mary Shaw egy bosszúálló szellem, hisz brutális halált halt így nem is csoda ha vendettára szomjazik ergo nem csak Jamie felesége az egyedüli áldozat. Folyamatosan tűnnek illetve kerülnek elő egyre bizarabb külsővel a hullák, természetesen nyelvtelenül. Él egy legenda, ami azt állítja, hogy Mary Shaw elől csak az menekülhet meg, aki ha meglátja nem sikít, ugyanis Mary Shaw elveszi az áldozatainak nyelvét és hangját és magába ülteti. A feladat nem is olyan egyszerű ám...nem sikítani, mikor jön veled szembe egy aszott félig baba félig öregasszony szelleme...a magam részéről, szerintem előbb oldottam volna meg hogy élve kerüljek ki Jigsaw "játékából", minthogy ne kezdjek el üvölteni, ha meglátom. Jamienek viszont ez elég sokáig sikerül, bátran és ügyesen halad a célja felé, mindezt sikoly mentesen...legalábbis egy ideig.

Azokat a filmeket imádom a legjobban, amiknek a végén egy olyan csavar található, amit a film nézése közben nem lehetett előre sejteni. A Dead Silence is ezek közé a filmek közé tartozik, hisz a vége nem várt fordulatot vesz...nekem legalábbis nagyon nem várt volt. Az volt az egyetlen gyanús dolog, hogy túl korán végzett a babanyanyával és feltűnt, hogy a filmből van még jó pár perc, ami arra engedett következtetni, hogy lesz itt még valami disznóság. Hát lett is...Jamie apjának feleségét én inkább áldozatnak és megmenteni való bajba jutottnak képzeltem volna el, semmint főgonosznak, aki Jamie apjából is babát csinált, méghozzá tökéleteset! Jamienek az apjával töltött idő alatt egyszersem tűnt fel ( és egyben nekem sem) hogy a csinibaba feleség végig ott állt a tolószékes papa mellett és ő mozgatta a száját hátulról.

A film nem sablon mentes, de tele van ötletes és izgalmas újításokkal és  egy nagyon jól kivitelezett csavarral a végén. Ja igen és nem happy end a vége, hisz Jamie ( mivel a True Bloodból ismert Jasont alakító Ryan Kwanten játsza, így folyton Jasont akarok írni Jamie helyett....) mikor leesik neki, hogy az apja végig baba volt és mikor a nőci vérfagyasztó mosollyal elkezd felé araszolni csak elereszt egy sikolyt. Hát nem kellett volna..:(

Nem túl hosszú a műsor idő én eltudtam volna viselni egy kicsit több visszatekintést, ami Maryről szól, vagy esetleg egy kicsit több rettegést és sötétben tapogatózást, bár még így se volt belőle hiány. Legalább nem unja el rajta az ember magát és így végig izgalmas, pörgős és ijesztő marad. Az ijesztő nagyon nagy hangsúlyt kap! Ahogy a kamera ráközelít a hasbeszélő babákra és folyton azon görcsölsz, hogy mikor fog már megmozdulni...hát az az érzés az felér egy testi lelki kínzással.

A színészek hitelesek, Ryan Kwanten nagyon jót alakított. Bár én folyton mosolyogtam rajta mikor épp nem reszkettem félelmemben, hiszen folyton a True Bloodos Jason karakterét juttatta eszembe. Folyton azt vártam mikor jelenik meg Bill vagy Sookie.

A filmb soundtrackje pedig már magában biztosít egy álmatlan éjszakát...vagy legalábbis rémálmokkal telit.

Prometheus

Csak nem bírtam ki. Eredetileg  moziban akartuk megnézni, de ahogy nézelődtem a megnézendő filmek között a gépen, egyszer csak hirtelen elém ugrott. Szinte a semmiből bukkant elő és követelte, hogy nézzem meg. Akaratának nem sokáig tudtam ellenállni még a minősége is kifejezetten élvezhető volt. Így tehát átadtam magamat a csábításnak és megnéztem.
Határozottan kedvelem, sőt imádom azokat a filmeket, amiket miután végig néztem órákig kattog rajtuk az agyam. Ez is ilyen volt.

A Prometheus című film eredetileg arra volt hivatott, hogy az Alien sorozat előzmény filmjeként olyan kérdésekre adjon választ, amik esetlegesen felmerülhettek a 20. századi quadrológia nézése közben.
Ezt tökéletesen teljesítették, hisz megtudtuk, hogy mi volt az a lény, amit Ripleyék azon az idegen bolygón találtak és számos más dolog is értelmet nyert. Igen ám, de ez a film nem pusztán előzményként értékelhető, teljesen külön műként is megállja a helyét. Számos választ ad az Alienekkel kapcsolatban, de vagy ugyanannyi kérdést  fel is tesz  a Prometheus. Egyszerre válaszol és kérdez. Brilliant! *-*

A történet tehát azzal kezdődik, hogy egy régész párocska előrukkol egy olyan elmélettel, hogy az emberiség megteremtője egy Földönkívüli faj és ezt úgy következtették ki, hogy a világ különböző tájain egykor élt, de már letűnt civilizációk festményen, rajzain felfedezhető egy különös csillagkép, amire egy furcsa, idegen lény mutat. Egyiptomban, Skóciában, Dél-Amerikában és világon egymástól jócskán távol lévő földrészén is mind fellelhetőek ezek a rajzok, amik szerintük térképként szolgálnak. Térkép a teremtőkhöz, a földi élet teremtőihez, akik régen, köztünk jártak és tanítottak minket.

Elizabeth Shaw ( Noomi Rapace)  férjével egy androiddal és még néhány más felfedezővel és tudóssal karöltve, a Wayland cég jóvoltából felpattan a Prometheus nevű űrhajóra, ami elindul a...foggalmuk sincs hova. Legalábbis eleinte a két régészen kívül mindenki más kételkedik a kutatás sikerében és nem is igazán hiszik, hogy a sok falfirka amit az ókori nép papíruszra vagy kőbe vetett, annak bármi értelme lenne. Azért nagyjából bemérik az irányt és elindulnak egy isten háta mögötti galaxisba megtekinteni a lehetséges teremtőket.
Az expedíció sikerrel jár leszállnak egy különös holdon, ahol egy még különösebb járműre bukkannak. A járműben meg is találják azt amiért indultak. Találnak egy halott lényt, amit aztán a Prometheus fedélzetén megvizsgálnak és nagy döbbenetükre kiderül, hogy a lény DNS-e egyezik az emberével, sőt mi több, abból eredeztethető. Örvendezni és ujjongani nem marad idejük ugyanis, mint azt előre tudni lehetett megjelenik néhány szörny. Az idegen űrhajón talált tömérdek vázában van egy sűrű sötét anyag, ami ha DNS-el keveredik, akkor reakcióba lép vele és elmutálja azt. Így tehát a mi kedves androidunk, David ( Michael Fassbender) jóvoltából, aki bosszúból belecsepegteti az egyik régész poharába a fura trutyit, elkezdődik az egyik utas emberből szörnnyé való átváltozása. Persze, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog kiderül, hogy a mutáns pasi összefeküdt a feleségével, aki teherbe esett, viszont nem emberi lényt hordoz a szíve alatt, hanem egy szörnyeteget.

Számomra az volt a legsokkolóbb jelenet, mikor Shaw terhessége híre hallatán berohant a műtőbe és kioperálta magából a kis szörnyecskét, aki feltételezhetően a későbbi arc támadók őse lehet ( bár ez számomra nem annyira világos, de erre tippelek).
Davidről is kiderül közben, hogy android létére azért mégiscsak ravasz és kissé rátarti is tud lenni.
A holdon lassan elszabadul a pokol...a meddő nő szült egy szörny bébit, az android sántikál valamiben, a többi utas is folyamatosan adja be a kulcsot, de legalább közben megoldódik a nagy rejtély.
Kiderül, hogy a Teremtők a trutyi segítségével és  a saját DNS-ükkel keresztezve hozták létre a földi életet több milliárd éve és további más kísérletsorozatba is bele kezdtek. Viszont ezek az úgynevezett Teremtők valamilyen okból kifolyólag úgy döntöttek, hogy az emberiségnek pusztulnia kell és a fekete trutyi szerű biofegyverrel akarták elérni az emberiség halálát. El is akartak indulni, hogy a Földre hozzák ezt a folyadékot, de ekkor a nagy kísérletezésük nem várt fordulatot vett, menekülni kényszerültek a balul elsült próbálkozásaik miatt és a hajójuk, ami sosem szállt fel, ők pedig ott haltak.
Hát igen, mint azt már megszokhattuk ez jár annak, aki az emberiség életére tör. De azért az emberiség sincs túlpátyolgatva, csakis a szerencsének köszönhetjük, hogy kétezer évvel ezelőtt ( ekkor akartak arról a kísérleti telepekből álló holdról elindulni) nem pusztultunk el. Ez egyébként elég érdekes és mintha mondani akarna ezzel valamit...pont kétezer éve?
Ismét egy nem várt fordulat következik, kiderül, hogy mégis csak van egy Teremtő az idegen hajón, aki csak hibernált állapotban alszik és mikor David felébreszti ( merthogy az android fiú abban reménykedik, hogy tervezője számára - Mr. Wayland, akiről kiderül, hogy végig a hajón volt - kiderítheti, hogy hogyan nyerhető el a halhatatlanság.)
Elég furcsa pillanata a filmnek ez a rész, hisz a Teremtő, mikor magához tér kicsit sem ellenséges érdeklődve figyeli "utódait". De aztán mikor meglátja Davidet és meg akarja simogatni hirtelen bevadul, szétszaggatja a fiút és bepattan a kormány mögé, hogy a hajót a Földre vigye és megkezdje a pusztítást, ahogyan azt kétezer éve el akarta kezdeni társaival. Ezt a Prometheus legénysége hősiesen megakadályozza a saját életük árán. A Prometheus egyetlen túlélője az immáron Ripley II-vé vált Elizabeth Shaw és ami még megmaradt Davidből...vagyis a feje.

Néhol elég zavaros és érthetetlen, de ennek csak az az oka, hogy a történet nem ért véget, lesz még folytatás és remélhetőleg abban majd kiderül.
Az egyik nagy rejtély ugye az, hogy miért akarták a Teremtők elpusztítani az embereket ha annak idején  még a saját életük kiontásával, a DNS-ük ősóceánba juttatásával biztosították nekünk a Jövőt.
Erre is majd remélhetőleg érthető választ kapunk, de egyenlőre még csak találgatások vannak erre kimenően. Szerintem a Teremtők egyre inkább félni kezdtek a teremtményeiktől többek között tőlünk. Mikor az egyik Teremtő magához tért és megsimogatta Davidet, rájött, hogy ő egy android és hogy őt az Ember teremtette, ami azt jelenti, hogy intelligencia szinten elértük őket. Bár mivel már évezredekkel ezelőtt el akartak pusztítani minket így nem pont az android tehetett róla, hogy kissé kibuktak az emberiségre. Nyilván a tudásunk már akkor hatalmas volt, mikor először próbálkoztak azóta pedig még inkább túllőttünk a célon.

Ridley Scott ismét egy lebilincselő, érdekes és legfőképpen elgondolkodtató történettel ajándékozott meg minket. Az nyilván csalódott volt, aki puszta trancsírozásra és vérre számított, bár szó se róla az is megvolt benne, de ez a történet inkább arra próbálta rávenni a néző közönséget, hogy gondolkodjon és filozofáljon egy sort. Miért akartak a Teremtőink elpusztítani minket? Nyilván azért, mert nem úgy éltünk nem azt csináltuk, amit ők akartak, ahogy azt ők tervezték. Nem úgy éltünk, ahogy ők akarták, hanem úgy ahogy mi a legjobbnak láttuk. Ha volt is az emberiséggel valami tervük, bizonyára csalódtak, mert nem vittük véghez.
De természetesen az is lehet, hogy pusztán szórakozásképpen kísérletezésbe kezdtek, aminek az eredményei mi lettünk, viszont semmi konkrét dolgot nem akartak velünk kezdeni és lehet nem látták értelmét, hogy éljünk. Vagy lehetséges, hogy ők is csak parancsra cselekedtek? Utasította őket valaki/valami, hogy teremtsen meg minket és ugyanaz adta ki a parancsot az elpusztításunkra? Ki tudja. De remélhetőleg meg fogják magyarázni.
A film rácáfol néhány vallás tanításra, viszont nem veti el mivel arra sem kaptunk választ, hogy a Teremtőket ki teremtette. És nem is hallhatunk hitevesztett megnyilvánulásokat. Na ez már igen...ez már filozófia a javából. És az a kétezer évvel ezelőtti "baleset" is furcsa, azzal még tuti kezdeni fognak valamit.

( a Teremtő, aki épp meginni készül egy bio fegyvert, ami reakcióba lép az ő DNS-ével és így a lény halálát okozza, de az ősóceánba zuhanva új életet teremt ezzel)

A film legjobb karaktere az David. Egyszerűen imádtam. Sokban hozzájárult az is, hogy Fassbender alakítja, aki nem a béna ZS kategóriás alakításairól híres. Itt is hozta a formáját, tökéletesen hitelesen elő tudta adni a rosszban sántikáló, de ugyanakkor alkotójához hűséges, illedelmes és vérfagyasztóan nyugodt androidot.

Noomi Rapace alakítása is látványos volt, bár még így sem tudott eltávolodni Ripley karakterétől...bár lehet, hogy nem is állt szándékában. Tetszett a kitartása és az ereje valamint az élni akarásért elszenvedett tettei is ütősek.

Azt nagyon sajnáltam, hogy a Wayland lányát alakító Charlize Theron nem kapott valami sok szerepet. Amíg porondon volt, addig még jó is volt, de sajnos a mellékszereplők között elveszett. Azért kár volt érte, szerintem kaphatott volna nagyobb szerepet is.

Összefoglalván: a film eszméletlen jóra sikeredett. Meghökkentő, látványos, izgalmas és legfőképp elgondolkodtató. Fassbender pedig ismét bizonyította, hogy színésznek született.
A folytatást pedig már most körmöm rágva várom, mert egyszerűen tudni akarom a válaszokat. *-*

( Érdekesség: a Prometheus nevű űrhajó egy görög mondabeli Titán után kapta a nevét, aki tüzet lopott az istenektől és az embereknek adta. A nevének jelentése: "előrelátó".
Prométheusz teremtette meg az embereket az istenek képmására, de annyira megkedvelte őket, hogy számos szabályt áthágott miattuk, így Zeusz megbüntette őt. Az emberiséget sem kímélte, mert rájuk pedig rászabadította a Pandora nevű lányt, akinek volt egy furcsa szelencéje...)

Namármost...észrevehetőek az átfedések a film és a mítosz között. Prométheusz Titán itt most ugye az űrhajó, akinek/aminek az emberiség nyilván sokat köszönhet önfeláldozásáért, bár ezt egyenlőre a film béli emberiség nem tudja. A Teremtők egyértelműen az olümposzi istenekkel, de leginkább Zeusszal hozhatók kapcsolatba, hisz ahogy Zeusz elküldte Pandorát a szelencéjével az emberiséghez, úgy a film béli Teremtők is el akarták vinni a vázákkal teli biofegyvert a Földre, amit he emberi DNS-sel kevertek volna ugyanúgy mutáns fenevaddá változtatta volna az embereket, mint ahogyan azt a filmben bemutatták és ez egyértelműen a civilizáció végét jelentette volna. A filmben természetesen a vázák jelentik Pandora szelencéjét, ami bajt és pusztulást hoz az emberiségre.
Hm, most így egy kicsit még magamnak is egyértelműbb lett.
Nem csodálkoznék rajta, ha a Prometheus folytatásának esetleg Pandorás címe vagy legalábbis alcíme lenne.

Így neveld a sárkányod ( How to train your dragon)

Egy viking közösség tagjai szerint a sárkányok gyilkolászandó fenevadak és csak akkor tekinthető valaki felnőtt férfinak/nőnek, ha elejtett már egy sárkányt. A törzsfőnök együgyű, gyengécske, de éles elméjű fiának valahogy nagyon nem akaródzik ölni. A harcban teljesen ügyetlen, inkább hátráltatja mintsem segíti társait.
Hiccup egy nap véletlenül ( bár szándékosan akarta eleinte) megsebesít egy igen ritka sárkányt, egy éj fúriát. A sárkány nem tud repülni így kiszolgáltatottá válik, de azért még sikerül elbújnia egy kisebb völgyben. Hiccup rátalál a sárkányra és ahelyett, hogy végre beteljesítené a sorsát és végezne vele, inkább meggyógyítja a sárkányt, aki eleinte fél tőle, de ahogy egyre többet találkoznak, egyre inkább összebarátkoznak. Persze nem sokkal később ki is derül, hogyan képes a fiú ilyen jól kijönni a sárkányokkal és honnan ismeri őket ennyire, hiszen számos "randijaik" alkalmával tanulmányozta is a sárkányt és számos dologra jött rá, amit alkalmazott is a nagy közönség előtt, aki a fiúban látják az új reményt. Minden fiatalnak részt kell vennie egy próba sorozaton, ahol legyőzi az arénában felvonult sárkányt. El is érkezik a leszámolás napja, de ahelyett, hogy legyilkolná a sárkányt, Hiccup mindenki szeme láttára szelídíteni próbálja. Ez nem tetszik a törzsfőnöknek, vagyis az apjának, aki idő közben fogjul ejtette a kis éj fúriát, aki Hiccup megmentésére igyekezett volna. Nem sokkal ezelőtt a fiú rájött, hogy a sárkányoknak van egy parancsolója, aki olyan hatalmas, hogy maga kitenne egy egész földrészt és a közeli szigeten kényszeríti rá a többi sárkányt hogy hordjanak neki élelmet. Mikor erre a törzsfőnök rájön Hiccup sárkány barátját, a kis éj fúriát használja fel arra, hogy eljussanak erre a szigetre és megöljék a sárkányok királynőjét. Persze nem könnyű a helyzet, hisz minden viking csak a pusztításra gondol, nem gondolnak bele mekkora túlerővel állnak szemben, de Hiccup és Fogatlan ( éj fúria) útra kelnek, hogy megállítsák a vikingek öngyilkos akcióját és a bazi mérető királynőt. Ami természetesen sikerül is, mint minden mesében, itt sincs másképp. Az apa rájön micsoda szörnyű tettet követett el a fia ellen, bocsánatot kér és mikor látja, hogy a kis éj fúria és végülis a többi sárkány is milyen kedves is és szelíd tud lenni, ha épp nem döfik őket szíven, úgy dönt felhagy a sárkány vadászattal. Hiccup boldog, igaz csak fél lábbal, hiszen az ütközetben elveszti az egyiket...pont mint sárkány barátja az egyik szárnyát és a nem is túl csinos de annál nagyszájúbb viking lány is az ölébe hullik.
Nem sok újat mutatott a mese, de borzasztó édes benne Fogatlan ( egyébként van foga) és a többi sárkány is akiken a gyerekek gyakorolnak, ütősek a párbeszédek, jók a poénok. És külön tetszett, hogy a vége azért mégsem volt olyan mézes mázos, hisz a főszereplő elvesztette az egyik lábát, de csináltak neki egy mű lábat, így már teljesen olyanná vált mint a sárkánya.
Borzasztó édes mese, és tanulságos: az előítéleteink gyakran tévútra vezethetnek. Ja és ne ölj sárkányt, mert azok borzasztó cukik!

Brokeback Mountain ( Túl a barátságon)

Megbotránkoztató? Meg hát! Polgárpukkasztó? De még mennyire! Felháborító? Hogyne! Kit háborít fel? Hááát...

Ez a film tipikusan olyan témával foglalkozik, amit az emberek mindig kerülni próbálnak. Vagy ha nem is próbálnak kerülni akkor valami vita biztos, hogy van körülötte. Az Agorához hasonlóan ez sem az élet gyönyörűségeiről és rózsaszín cukros bonbon oldaláról szól, hanem az emberiségről. Az emberiségről mindenféle színezés és egyéb cukormáz nélkül. Arról szól, ami igazán megtörténik és ami bárkivel megtörténhet a világban: az intoleráns tömeg áldozatává válik.

A történet két cowboyról szól, akik közösen vállalnak el egy munkát a jó fizetés reményében. Tehát felmennek a Brokeback hegyre, ahol közösen őrzik a birkanyájat.

A munka kezdete előtt a két férfi nem ismerte egymást, teljesen átlagos életük volt, álmaik pedig kimerültek annyiban, hogy állandó állást szereznek, megházasodnak és gyereket nevelnek. Ám mikor megismerkednek kicsit közelebbről rá jönnek, hogy legbelül valami egészen másra vágynak. Olyan dologra jönnek rá, amit a környezetükben élők nem vennének jó néven és amit ők maguk is elfojtani próbálnak magukban. De mikor minden kötél szakad és az ellenállás és elfojtás nem megy már többé, akkor Ennis del Mar ( Heath Ledger) és Jack Twist ( Jake Gyllenhall) belátják, hogy egymásba szerettek. A két férfi meglelte azt egymásban, amit mindez idáig kerestek és rájöttek, hogy nem megoldás ha csak egyszerűen nem törődnek vele. A két cowboy igencsak összemelegszik és olyan boldogok együtt mint még életükben soha. A munka végeztével viszont úgy döntenek, hogy úgy tesznek mintha semmi nem történt volna. Lejönnek a hegyről és szét válnak útjaik, mind a ketten ott folytatják, ahol abbahagyták, mindketten megnősülnek és gyereket nevelnek. Több év telik el így, aztán hirtelen ismét keresztezik egymás útját és ekkor rájönnek, hogy ennyi év után is ugyanazt érzik egymás iránt. Ennis és Jack titkos viszonyt folytat és igyekszenek minél többet találkozni az évek alatt. Kapcsolatukra azonban rájön Ennis felesége és logikusan ez a házasságuk megromlásához vezet. Jack is elhidegül feleségétől. A két férfi ugyan sokszor találkozik és  a kettejük közti kötelék erős marad, de nem mutatkozhatnak nyilvánosan együtt, hisz egy olyan társadalomban, olyan emberek közt élnek, akik nem hagynák megtorlatlanul a kapcsolatukat, így a teljes boldogság számukra csak akkor elérhető, mikor azt a pár titkos napot együtt töltik.

A rendezés hibátlan, a színészek ügyesek és hitelesek, a képi világ elragadó és meghitt.

Csupán annyi problémája van, hogy elég lassú, főleg az eleje és  fellelhető benne még egyéb lassabb jelenet, ami esetleg zavaró lehet, de szerencsére nincs belőle túl sok.

A film arra próbál rámutatni, hogy milyen is az élete az olyan embereknek, akik nem úgy élnek, ahogyan azt a társadalom elvárná tőlük. Illetve ez nem pontosan igaz, hisz mindkét férfi megházasodott ( nővel) és felnevelte gyerekét, de emellett egy vele azonos nemű emberrel viszonyt folytatott. A meleg párok is ugyanolyan párok, mint minden más pár. Ugyanazok a problémák, ugyanazok az örömök és ugyanolyan a szerelem is bármilyen nehéz is elhinni. Ennis és Jack története nyilván nem 2012-ben játszódik így  még kevesebb toleráns ember élt akkor mint mostanában, ergo lehetetlen volt, hogy felvállalják kapcsolatukat. A mai világban már talán egy fokkal jobb helyzetben vannak a meleg párok, hisz változott világ és noha az emberek nagy része még mindig szűk látó körű és gondolkodású, számos ország támogatja kapcsolatukat és egyre több jogot vívnak ki maguknak.

Tény, hogy sok ember ezt a "problémát" a mai modern kor egyik nagy hibájának tartják, ám sok ember nincs vele tisztában, hogy az ókori világban ( görög, római stb) mindennapos dolog volt, ha valakinek vele azonos nemű szeretője volt. Ez akkoriban elfogadott volt, férfi férfinak, nő nőnek volt a testi-lelki társa csak később a középkor hajnalán kezdtek kimenni a divatból az effajta megnyilvánulások ( lehet tippelni minek hatására x)). Így tehát, hogy egyre több ember lesz toleráns a meleg kérdéssel kapcsolatban lehet, hogy tényleg a mai világnak köszönhető, de semmiképp nem újszerű jelenség, hisz évezredek óta jelen van, csak voltak korszakok, mikor visszább kellett, hogy fogják magukat az emberek. Most egy olyan korszakot élünk, ami inkább az elfogadás felé hajlik ( legalábbis a 100 évvel ezelőtti állapotokhoz képest előrébb jutottak az érintettek).

Egyre több ember veszi észre, hogy a szerelem mint olyan nem csupán férfi és nő között alakulhat ki. A szerelem, néha csak jön, nem gondolkodik és már kész.

Teljesen érthető, hisze egy igencsak nagy tömeget mozgató vallás ellenzi, hogy vannak népek, akik nem rajonganak értük, de ami felháborít az az, hogy sokan úgy állítják be a dolgot, mintha választás kérdése lenne a dolog. Biztos vagyok benne, hogy vannak akik megpróbálják, kipróbálják és ezt az életmódot választják, de talán a nagy többség egyszerűen csak azon kapja magát, hogy nem egészen ahhoz vonzódik, amihez kéne. Egyszerűen így születtek így igazságtalanságnak tartom és értelmetlennek a támadásukat.

Kívülállóként én ezt így látom.

Agora

Az Agora című film, amit Alejandro Amenábar rendezett nem lopta be magát túlságosan az emberek szívébe. Nem lett se túl felkapott, se túl híres és elég kevés emberhez jutott csak el. Pedig véleményem szerint egy kegyetlen jó film, a rendezés fantasztikus, a főszereplő Rachel Weisz egyszerűen nagyszerű, a látvány szerintem első osztályú a mondani valója, illetve amit próbál sugallni az is tökéletesen lett kivitelezve...némi túlzással.

Tehát a történet a IV.századi Egyiptomban játszódik, ahol szinte mindennaposak a vallási "témájú" összezördülések és csatározások. A rómaiak fennhatósága alá került Egyiptomban, azon belül is Alexandriában igen csak elszaporodtak a keresztények, akik mindenáron rá akarják erőszakolni az akaratukat és vallásukat a még több istenhívő alexandriaiakra. De a pogányok sem ostobák, ők is kiállnak a hitükért, egyik tábor sem enged, mindenki a maga igazát szajkózza, így nem csoda, hogy folyamatos a harc és már a vérontás is elkerülhetetlen.
A történet főhőse Hypatia, aki úgy próbál kimaradni az egész vallásháborúból, ahogy csak lehet. Nem ateista, de nem gyakorol egyetlen vallást sem, egyedül a filozófiában leli örömét, a csillagászat a mindene és ezt is tanítja a tehetősebb férfiaknak, akik csodálják tudásáért és az elvei melletti kitartásáért.
Hypatia rabszolgája, a fiatal Davos és a nő egyik tanítványa Orestes is verseng a filozófusnő kezéért, de mindkettő kosarat kap. Hypatiát csak a filozófia a tanítás és a kutatásainak bizonyítása érdekli.
Mikor a keresztények fellázadnak és be akarnak törni az alexandriai könyvtárba rögtön a tekercsek mentőakcióján dolgozik.

Hypatia okos, erős, független, de ugyanakkor kedves és megértő is. Ezért nem is csoda, ha nem löki szakadékba azonnal a kétszínű Davost, aki az egyik pillanatban még az ősi világ tudását tartalmazó tekercsek kimenekítésén igyekszik a másik pillanatban meg már a keresztény lázongókkal karöltve pusztítja a könyvtárat. Davosról sosem lehetett igazán megállapítani, hogy tulajdonképpen kinek is az oldalán áll. Szerelmes Hypatiába de ugyanakkor keresztény és a társai elvárják tőle, hogy mindent hátrahagyva velük küzdjön, így állandóan dilemmákba keveredik.
Ebben a filmben a keresztények igencsak negatívan vannak ábrázolva. Fekete rongyokban rohangáló, eszeveszett, erőszakos barbár hordákhoz hasonló modorukkal nem valami rokonszenvesek.
Az fontos, hogy a film nem is igazán a keresztény vallást, hanem az akkori keresztény embereket bírálja. Legalábbis én úgy vettem észre, hogy nem is a vallással van a gond, hanem azzal, ahogy az emberek felfogják, félreértelmezik vagy éppenséggel félre magyarázzák.
A film számomra azt érzékelteti, hogy milyen fontos is az, hogy ne akarjunk olyan helyhez/csoporthoz tartozni, ahová egyébként eszünk ágába se lenne elnézelődni. Főleg olyan helyre ne akarjuk beleerőltetni magunkat, ahol az elveinkkel ütköző vagy épp azt sértő gondolatokat tanítanak.
Hypatia itt áll ennek a pogányVSkeresztény csatának közepén és rémülten veszi tudomásul, hogy veszélyben forog az a világ amelyben eddig ő élt. Az új vallás egyre nagyobb és nagyobb teret hódít és sokan kénytelenek áttérni a keresztény vallásra a szintén keresztény római császár miatt, miközben a gondolkodás és tudomány idejének kezd bealkonyulni. Mindenki, aki meg akarta tartani a jóhírét a rangját a vagyonát és a tisztes jövő reményét az szépen megkeresztelkedik és csak egészen csöndben, de folytathatja a régi ügyeit. Így történik meg, hogy Hypatia  szépen lassan egyedül marad. A nő nem hajlandó megkeresztelkedni és nem hajlandó felvenni a vallást, mert az ő elvei mások, a realitásban a filozófiában hisz. Ez sokaknak nem tetszik számos barátja hagyja magára, többek között egykori tanítványai is, egyedül csak Orestes próbálja megvédeni az elveihez ragaszkodó nőt.

Hypatiában az a legtiszteletreméltóbb dolog, hogy nem hatásvadász hős akar lenni, nem akar ő mártír lenni sem példakép. Nem neheztel senkire, nem akar senki ellensége lenni, egyszerűen csak élni szeretne olyan értékrend szerint, amit ő a számára leghasznosabbnak tart, azt akarja csinálni, abból akar élni, amit igazán szeret és az a filozófia...ami annak idején nem volt összeegyeztethető a keresztény vallással.
A film arra is megpróbál rávilágítani, hogy az emberek ha valamit a fejükbe vesznek és főleg ha még össze is csoportosulnak milyen sok erőszakos cselekedetet tudnak végrehajtani, hány embert tudnak legyilkolni, az egyébként szeretetet és megbocsátást hirdető vallás nevében.

Amenábar szerintem egy kissé túlzásba vitte a keresztények negatív ábrázolását. Jó, itt most ők a "badguys" azt el kell ismerni és sok mindenben igaza van, sok igazság van benne, ehhez a valláshoz a történelem során eszméletlen sok vér tapadt, dehát ez kit lep meg? Ezzel nem igazán mondott túl sok újat, mindenki tisztában van vele, hogy Isten nevében micsoda mészárlásokat vittek véghez a régi időkben.
Amenábar ugyanakkor ennek a vallásnak a pozitívumait is bemutatja, igaz csak nagyon kevés van benne, de egy két olyan jelenetet el lehet csípni, ahol kifejezetten pozitívként tünteti fel...csakhát a negatívból van jóval több.
A pogányokat sem kell félteni, ők is kapnak hideget is meleget is. Hiszen az ősi Istenekben hívők millió számra térnek át, csakhogy mentsék az életüket.
Egyedül Hypatia az, aki pozitív karaktert formáz, hisz ő az egyetlen, akiből nem lesz áruló, aki kitart amellett amiben ő hisz. Nem akarja a tömeget követni, nem akar beolvadni. A tudomány az amire az ő lelkének szüksége van és nem hagyja, hogy ráerőszakolják mások akaratát. Ez is okozza vesztét, hisz híre megy a nő ellenállásának ( amit egyébként olyan halkan csinál, de egyben mégis felemelt fejjel), így a keresztény vezetők boszorkánynak kiáltják ki és nem sokkal az után ki is végzik.

A film mondanivalója világos, bár nyilván mindeninek más róla a véleménye, ki milyen felfogású. Én  a magam részéről egyetértek Amenábarral. Fontos ugyan, hogy az ember tartozzon valahova és a változásokhoz hozzá kell szokni, de ugyanakkor az elveink mellett is ki kell állni, küzdeni kell érte, mert ha nem tesszük, akkor az egyéniség eltűnik és irányíthatóvá válunk.