Tehát a történet a IV.századi Egyiptomban játszódik, ahol szinte mindennaposak a vallási "témájú" összezördülések és csatározások. A rómaiak fennhatósága alá került Egyiptomban, azon belül is Alexandriában igen csak elszaporodtak a keresztények, akik mindenáron rá akarják erőszakolni az akaratukat és vallásukat a még több istenhívő alexandriaiakra. De a pogányok sem ostobák, ők is kiállnak a hitükért, egyik tábor sem enged, mindenki a maga igazát szajkózza, így nem csoda, hogy folyamatos a harc és már a vérontás is elkerülhetetlen.
A történet főhőse Hypatia, aki úgy próbál kimaradni az egész vallásháborúból, ahogy csak lehet. Nem ateista, de nem gyakorol egyetlen vallást sem, egyedül a filozófiában leli örömét, a csillagászat a mindene és ezt is tanítja a tehetősebb férfiaknak, akik csodálják tudásáért és az elvei melletti kitartásáért.
Hypatia rabszolgája, a fiatal Davos és a nő egyik tanítványa Orestes is verseng a filozófusnő kezéért, de mindkettő kosarat kap. Hypatiát csak a filozófia a tanítás és a kutatásainak bizonyítása érdekli.
Mikor a keresztények fellázadnak és be akarnak törni az alexandriai könyvtárba rögtön a tekercsek mentőakcióján dolgozik.
Hypatia okos, erős, független, de ugyanakkor kedves és megértő is. Ezért nem is csoda, ha nem löki szakadékba azonnal a kétszínű Davost, aki az egyik pillanatban még az ősi világ tudását tartalmazó tekercsek kimenekítésén igyekszik a másik pillanatban meg már a keresztény lázongókkal karöltve pusztítja a könyvtárat. Davosról sosem lehetett igazán megállapítani, hogy tulajdonképpen kinek is az oldalán áll. Szerelmes Hypatiába de ugyanakkor keresztény és a társai elvárják tőle, hogy mindent hátrahagyva velük küzdjön, így állandóan dilemmákba keveredik.
Ebben a filmben a keresztények igencsak negatívan vannak ábrázolva. Fekete rongyokban rohangáló, eszeveszett, erőszakos barbár hordákhoz hasonló modorukkal nem valami rokonszenvesek.
Az fontos, hogy a film nem is igazán a keresztény vallást, hanem az akkori keresztény embereket bírálja. Legalábbis én úgy vettem észre, hogy nem is a vallással van a gond, hanem azzal, ahogy az emberek felfogják, félreértelmezik vagy éppenséggel félre magyarázzák.
A film számomra azt érzékelteti, hogy milyen fontos is az, hogy ne akarjunk olyan helyhez/csoporthoz tartozni, ahová egyébként eszünk ágába se lenne elnézelődni. Főleg olyan helyre ne akarjuk beleerőltetni magunkat, ahol az elveinkkel ütköző vagy épp azt sértő gondolatokat tanítanak.
Hypatia itt áll ennek a pogányVSkeresztény csatának közepén és rémülten veszi tudomásul, hogy veszélyben forog az a világ amelyben eddig ő élt. Az új vallás egyre nagyobb és nagyobb teret hódít és sokan kénytelenek áttérni a keresztény vallásra a szintén keresztény római császár miatt, miközben a gondolkodás és tudomány idejének kezd bealkonyulni. Mindenki, aki meg akarta tartani a jóhírét a rangját a vagyonát és a tisztes jövő reményét az szépen megkeresztelkedik és csak egészen csöndben, de folytathatja a régi ügyeit. Így történik meg, hogy Hypatia szépen lassan egyedül marad. A nő nem hajlandó megkeresztelkedni és nem hajlandó felvenni a vallást, mert az ő elvei mások, a realitásban a filozófiában hisz. Ez sokaknak nem tetszik számos barátja hagyja magára, többek között egykori tanítványai is, egyedül csak Orestes próbálja megvédeni az elveihez ragaszkodó nőt.
Hypatiában az a legtiszteletreméltóbb dolog, hogy nem hatásvadász hős akar lenni, nem akar ő mártír lenni sem példakép. Nem neheztel senkire, nem akar senki ellensége lenni, egyszerűen csak élni szeretne olyan értékrend szerint, amit ő a számára leghasznosabbnak tart, azt akarja csinálni, abból akar élni, amit igazán szeret és az a filozófia...ami annak idején nem volt összeegyeztethető a keresztény vallással.
A film arra is megpróbál rávilágítani, hogy az emberek ha valamit a fejükbe vesznek és főleg ha még össze is csoportosulnak milyen sok erőszakos cselekedetet tudnak végrehajtani, hány embert tudnak legyilkolni, az egyébként szeretetet és megbocsátást hirdető vallás nevében.
Amenábar szerintem egy kissé túlzásba vitte a keresztények negatív ábrázolását. Jó, itt most ők a "badguys" azt el kell ismerni és sok mindenben igaza van, sok igazság van benne, ehhez a valláshoz a történelem során eszméletlen sok vér tapadt, dehát ez kit lep meg? Ezzel nem igazán mondott túl sok újat, mindenki tisztában van vele, hogy Isten nevében micsoda mészárlásokat vittek véghez a régi időkben.
Amenábar ugyanakkor ennek a vallásnak a pozitívumait is bemutatja, igaz csak nagyon kevés van benne, de egy két olyan jelenetet el lehet csípni, ahol kifejezetten pozitívként tünteti fel...csakhát a negatívból van jóval több.
A pogányokat sem kell félteni, ők is kapnak hideget is meleget is. Hiszen az ősi Istenekben hívők millió számra térnek át, csakhogy mentsék az életüket.
Egyedül Hypatia az, aki pozitív karaktert formáz, hisz ő az egyetlen, akiből nem lesz áruló, aki kitart amellett amiben ő hisz. Nem akarja a tömeget követni, nem akar beolvadni. A tudomány az amire az ő lelkének szüksége van és nem hagyja, hogy ráerőszakolják mások akaratát. Ez is okozza vesztét, hisz híre megy a nő ellenállásának ( amit egyébként olyan halkan csinál, de egyben mégis felemelt fejjel), így a keresztény vezetők boszorkánynak kiáltják ki és nem sokkal az után ki is végzik.
A film mondanivalója világos, bár nyilván mindeninek más róla a véleménye, ki milyen felfogású. Én a magam részéről egyetértek Amenábarral. Fontos ugyan, hogy az ember tartozzon valahova és a változásokhoz hozzá kell szokni, de ugyanakkor az elveink mellett is ki kell állni, küzdeni kell érte, mert ha nem tesszük, akkor az egyéniség eltűnik és irányíthatóvá válunk.
