Egy olyan világba száműzi őket a királynő, ahol senki nem tudja saját magáról, hogy kicsoda (Piroska nem tudja magáról, hogy ő Piroska) és senki nem ismeri a mágiát....igen a mi világunkban dekkolnak.
Itt létrejön egy elszigetelt kicsi városka, ahol a mesehősök hétköznapi és unalmas életet élnek, mindenféle hókuszpókusz nélkül, egyedül Regina a Gonosz Királynő nem vesztette el az emlékeit és ő lett Storybrook polgármestere, tehát ő lett a totális főnök.
Egy gond azonban akad: Hófehérke kislánya, Emma, már Regina átka előtt átkerült abba a világba, ahova később szüleit száműzték így őt nem érinti az átok, sőt, ő az egyetlen, aki megmentheti az elátkozott kisváros lakóit és megtörheti az átkot.
Eleinte nem igazán tetszett a történet, mivel az első évad halál lassan indul be. Vontatott volt és csiga lassúsággal haladt előre és teljesen kiszámítható volt, hogy mi fog következni így egy-két rész megnézése után hosszú időre hanyagoltam a sztorit. Aztán pár héttel ezelőtt találtam róla pár egész érdekes plakátot meg videót és meghozta a kedvemet az újrakezdéshez. Cseppet sem bántam meg, mivel kiderült, hogy alábecsültem ezt a sorozatot. A történet kimenetele a legkevésbé sem kiszámítható, sőt a második évad néhol kimondottan bonyolult szálakat ölelt fel.
Az első évad eleje tehát majdnem hogy minősíthetetlen volt, de mikor átestem a felén a történet kezdett egyre kíváncsibbá tenni és azt vettem észre, hogy csak úgy darálom a részeket.
Az első évadban megismerkedhetünk egy csomó mesehőssel, akik természetesen mind amnéziában szenvednek és közben ugye flashbackek (visszatekintések) segítségével megismerhetjük a múltjukat, ami ugye az Elvarázsolt Erdőben játszódik, a mágiával működő világban.
Ezeket is jócskán alábecsültem, mert eleinte azt hittem, hogy a rendes Disney féle történetet fogják elmesélni, de kellemeset csalódtam, mikor azt vettem észre, hogy a rajzfilm változatokból igencsak kimaradt az a rész, mikor Hófehérke tolvajként és útonállóként élt, Morgó neve nem is Morgó volt, Piroska maga volt a farkas, a Herceg nem is volt herceg, Hamupipőke egy démoni alku segítségével jutott el a bálba, Tücsök Tihamér pedig rémbabává változtatott egy kedves házaspárt.
Néha akkora fordulatok következtek be, hogy majd le fordultam a székről, hogy ilyen is van. Külön örültem, mikor láttam, hogy már a mágikus világban is összefutnak vagy épp kapcsolatba kerülnek a különböző mesehősök, mint pl. Hófehérke+Piroska, Csipkerózsika+Mulan, Belle+Piroska+Hook, Hamupipőke+Hófehérke, Hook + Gonosz Királynő és így tovább. Nagyon ötletesen lettek megoldva és tényleg jó húzás volt hogy az alapsztoritól néha ennyire elrugaszkodtak. Érdekes volt látni, hogy kedvenc mesehőseid hogyan botlanak egymáshoz vagy hogy ki hogyan kerül kapcsolatba a másikkal.
A második évad még pörgősebbre sikeredett, mint az első, hiszen itt már 3 szálon fut a történet, ami nagyon meg tudja kavarni az embert, néha azt vettem észre, hogy fogalmam sem volt, hogy most melyik világban járunk. Egyrészt a mi világunkban játszódó Strorybrook az egyik helyszín, a másik a mágikus világ, ahova Hófehérke és a lánya egy baleset következtében átkerülnek és továbbra is nyomon követhetjük a flashbackek által a mesehősök múltját, ami szintén a mágikus világban játszódik.
Jelenleg csak évada van a sorozatnak, de hamarosan ( vagy nem hamarosan, de már biztosan) érkezik a harmadik évad, ami igen ígéretesnek bizonyul.
A rendezés remek, a díszleten látszik, hogy nem a legjobb és leghitetelesebb minőségű, de ügyesen bántak vele, a színészek látszólag mindent bele adnak.
Ami még nagyon tetszett, hogy az összes karakter fejlődik és mivel szinte mindegyiknek ismerjük a múltját, lekövetkeztethetjük, hogy mennyit változtak. Megértjük az indítékaikat, semmi nem marad megmagyarázatlanul. Megtudhatjuk, hogy a gonoszok sem voltak mindig gonoszak és a hősök sem voltak mindig szentek.
Példának okáért vegyik az egyik főszereplőt: Hófehérkét. Ő például kislányként igencsak idegesítő kis boszorka volt, aki szerette ugratni a cselédeket, de szerencsére az édesanyja, a jóságos Eva királynő kitanítja kislányát a jóság minden fortélyára. Eva is egy érdekes karakter hiszen neki is megismerhetjük a fiatal korát, amiből kiderül, hogy messze állt ő a jóságtól.
De ott van még Regina, a Gonosz Királynő, akiről pedig azt tudtuk meg, hogy jó kislány volt, szeretetre méltó, kedves és segítő kész, de a szerelme elvesztése után szinte szó szerint összeesküdött ellene a világ és ezek nyomására alakult azzá, ami...valamint Hófehérke maga is tehetett arról, hogy a mostohája ott végezte, ahol..
Regina anyja, Cora is hasonló cipőben járt, ő az állandó megaláztatások súlya alatt roppant meg és állt át a sötét oldalra, ahol jóval többre vitte.
A kedvenc karaktereim: - Regina: teljesen megértem az indítékait, hiába hogy gonosz szerep jutott neki valahogy azonosulni tud vele az ember, mikor megismeri egész élete történetét. A vívódása, hogy küzdjön a sötétebbik énjével, mikor a fiáról van szó, szintén arra utal, hogy a szíve mélyén nem rossz ő..
Kidolgozott, egyedi, ambíciózus és többé kevésbé logikus.
-Vadász: vele is simán lehet azonosulni és bár szegény csúnya véget ért, mégis valahogy szimpatikus volt. Bár ő alapvetően a rossz oldalon állt, kiderült, hogy neki is van szíve...igaz egy dobozkába zárva, de akkor is van. Regina nyomására lett olyan, amilyen, de végül ő is úgymond "nemesen" cselekedett.
- Őrült Kalapos: hát ez a pasas egyszerűen imádni való. A karaktere alapján ő is a nem túl fényes oldalhoz sorolható, viszont ő mindent rosszat azért tesz, mert a kislányával fenyegetik, akit pedig szeretne visszakapni. Ő is elég sokat vívódik, tipikus család apa, aki bármit hajlandó megtenni a gyerekéért, néha még a főhősnek is keresztbe tesz, dehát...meg lehet őt is érteni. Egyébként a karaktere nagyon vagány és az egyik legérdekesebb.
- Piroska: nahát ő is egy külön meglepetés. A Stroybrookos énjét sokáig nem igazán kedveltem, de a flashbackes története volt talán az egyik legnagyobb csavar, hiszen kiderül, hogy nem azért hord ő piros köpenyt, mert annyira tetszik neki.... ki gondolta volna, hogy a köpeny teljesen más célt szolgál? És egyáltalán ki gondolna arra, hogy nem Piroskát kell félteni a farkastól, hanem az embereket kell félteni Piroskától...főképpen teliholdkor? Nagyon segítőkész lány, kedves és...egyszerűen megfogott az ő története.
- Hook: a kapitánynak is megismerhetjük egy teljesen más, nem éppen gonosz énjét. Kiderül, hogy tudott ő szeretni, de neki is állandóan keresztbe tettek. Az egyik legjobb karakter és nagyon örültem, hogy a második évadban olyan sokat szerepelt. Vagány, bosszúszomjas + tetszett, ahogy belefűzték a történetbe. Látványra sem utolsó...
- Mulan: őt ugyan nem sokat szerepeltették, de amíg színen volt, nagyon szimpatikus volt. Talpra esett, igazi vagány harcosnő..
Akiket nem igazán kedveltem: - Belle: a rajzfilmes Bellet, nagyon szerettem, nem véletlenül volt a Szépség és a Szörny a kedvenc mesém, de itt valahogy nagyon nem jön át a karaktere mondanivalója. Teljesen elkülönül a sztoritól, idegesítő és a színésznő sem igazán éli át a szerepét. Ha nem tudnám, hogy ő Belle, simán csak egy random teljesen fölösleges szereplőnek tartanám, aki még idegesítő is. Valahogy nagyon nem passzol a színésznő és az általa formált karakter össze. Pusztán csak annyiban hasonlítanak, hogy a forgatók néha a kezébe nyomtak egy könyvet, hogy " Nézzétek csak, az a csaj ottan, na az ott a Belle!". De ennyi...néha van egy könyv a keze ügyében, de sem ő sem a Rumplehoz fűződő kapcsolata nem jött át. Magát a színésznőt sem igazán zártam a szívemben...sem itt sem Lostban sem a Remember Me-ben..
- Rumple: ő az egyik fő gonosz, akiről kiderült, hogy régen nem igazán volt ő gonosz, sőt kifejezetten nemes ember volt, akinek szintén úgy alakult az élete, hogy a sötétebbik oldal magába szippantotta és így lett ő a szépség Szörnyetege. Az indítékait nem igazán érzi át az ember és engem a Belle-el való kapcsolata sem nyűgözött le. Nagyon látszódik, hogy nincs meg köztük az a bizonyos "kémia", ezt a színészek sajnos nagyon elfuserálták. Rumple nagyon jó démonnak, akinek az alkuk adják a fő hatalmát, de szerintem a Szörnyeteg szerepére igazán kereshettek volna valaki mást, mert abban nem valami jó.
- Henry: egyszerűen csak irritáló ez a kis srác...a karakterrel még igazából nem is lenne baj, de a megformálására igazán kereshettek volna egy másik gyereket, mert hogy ez a színész nem igazán ért a színészkedéshez az tuti. Nagyon erőltette a dolgot, a gesztikulációja pedig...akár Bella Swan öccse is lehetne, csak ő nem tátja állandóan a száját még plusszban.
- Hamupipőke: Borzasztó kiábrándító. Ostoba és...kiábrándító.
- Csipkerózsika: A nyafogáson kívül semmihez sem ért, csak azért tudjuk, hogy ő Csipkerózsika, mert a története úgy kezdődik, hogy őt is megcsókolja a herceg és ő is mosolyogva ébred átkos álmából. Egyébként semmi Csipkerózsikás nincs benne.
A többiek egyszerűen csak semlegesek vagy nem igazán keltették fel az érdeklődésemet, ezek azok a karakterek, akikre felkaptam fejem és akiknek a története a leginkább megragadott...vagy leginkább elkedvetlenített.
Pontozva: 8/10.
Egy pont mínusz a néha cikis CGI-ért (gondolom nem volt rá valami sok keret) és egy mínusz azért a pár érdektelen, kidolgozatlan karakterért. Bár így is sok volt a szereplő és a több szál miatt, nehéz volt mindenre odafigyelni, de pl. Hamupipőke karakteréből jóval többet ki lehetett volna hozni. Csipkerózsika is lehetett volna valamivel karakteresebb, mert így csak annyi maradt meg belőle, hogy szegény Mulan agyára megy, míg együtt utaznak.
