Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

" Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel. "

Nos igen, nagyjából dióhéjban ennyi lenne a lényeg. Én ezt a könyvet eleinte nagyon nem akartam elolvasni. Szín tiszta Battle Royale koppintásnak gondoltam és tulajdonképpen még most is annak tartom, de már nem olyan mértékben, mint régebben. Úgy döntöttem adok neki egy esélyt, hátha megtetszik. És jól döntöttem. Egészen gyorsan sikerült elolvasnom, szinte faltam az oldalakat.
Lesz, majd egy kis összehasonlítás is, de azt későbbre szeretném tenni.
Tehát: alapjában véve egy nagyon jó és nagyon izgalmas könyv. Bár a főhősért egy pillanatig sem aggódtam, mivel szinte ordít a lapokról, hogy a csajt még egy atombomba sem tudná leszedni...na meg ez nem is a Trónok Harca, szóval itt nem nagyon kell tartani a fontos szereplők halálától. Mindezektől függetlenül viszont nagyon érdekes, izgalmas és legfőképp elgondolkodtató volt.

Az elgondolkodtató részen van csak igazán a hangsúly, hisz mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy az író ezzel mit is akar mondani? Van egyáltalán mondanivalója?
Nekem az lenne a tippem, hogy van. 
Először is: nagyon örültem nekik, hogy ennyire kitört a tini könyvek skatulyájából és egy pár igazi, lehengerlő, szerethető, erős és jellemben fejlődő karaktereket ismerhetünk meg. Ez a könyv is egy tipikus példa arra, hogy meg lehet úgy írni egy tinikről tiniknek szóló könyvet, hogy nem kell elővenni a jól bevált sablonokat ( új lány/ fiú érkezik az iskolába, aki találkozik valakivel, akiről kiderül, hogy nem is ember és egymásba szeretnek és minden olyan misztikusan nyálas és nyálasan misztikus és trallalalala....)
Másodszor: a mondanivaló! ugyebár...Vajon a mi világunk idáig elfajulhatna? Simán. Bár nem hiszem, hogy pl. a mi világunkban egy ilyen szadista kormány pont a gyerekeket venné célba, de ehhez hasonló dolgok nem csak, hogy megtörténhetnek, de meg is történtek a történelem folyamán. Igaz az emberek nem úgy kezelték, mint egy sport eseményt, de voltak ehhez hasonló dolgok, amikre most így külön nem akarnék kitérni, hisz mindenki tudja mikről van szó... nem is olyan régen történtek ezek.

Ami még érdekes, hogy ebből az Éhezők Viadalából a Kapitólium nem csak a megtorlás lehetőségét látja, hanem szórakoztatásnak is szánja. Hiszen minden egyes gyilkosságot felvesznek, majd leadják főidőben, lehet fogadásokat kötni illetve lehet támogatni a versenyzőket és a Viadalok végén el lehet kirándulni a terepre és ki lehet próbálni a gyerekek által használt fegyvereket (persze nem egymáson).
Ezt leginkább a gladiátor harcokhoz lehetne hasonlítani. Bár ott nem igazán a megtorlás végett gyilkoltatták egymással a rabszolgákat, hanem, mert csak úgy megtehették plussz a szórakoztatás miatt. Az ókori Rómában ezekkel a viadalokkal nem akartak büntetni senkit (bár lehet, ki tudja ezt már), itt viszont a pórul járt 12 (régebben 13) körzetnek ez kín keserves büntetés.

Ha már szórakoztatás...akkor ez lenne az a pont, ahol a B.R.-tól teljesen eltér hiszen a B.R.-ban ezt a "gyilkoljátok egymást míg csak egy marad" játékot nem azért csinálják, hogy gazdagékat szórakoztassák, hanem csak szimplán a büntetés és a megtorlás miatt. Itt gazdagék kölyke sem menekül, ha épp a peches kiválasztott osztályba kerül be. 
Nem veszik fel a játékot, nem csinálnak cirkuszt belőle.
Az Éhezők Viadalában a versenyzők nem ismerik egymást míg a B.R.-ban igen, hisz ott ugye egy jól összeszokott osztályról van szó, amitől szerintem még kegyetlenebb. Na nem azért, alapból nem túl lélekápoló ha valakit ki kell nyírnod, de ha választanod kell, hogy egy vadidegenbe vagy egy jó barátodba hajítod a fejszéd...hát...

Az Éhezők Viadalával egyébként az az egyetlen probléma, hogy egyszerre mond nagyon sokat és nagyon keveset. Ez egy tök jó társadalom kritika, de nem tudunk meg túl sokat a világról, amiben játszódik. Annyit tudunk, hogy a valaha volt, de már halott Észak-Amerikában alakult ki ez a Panem sok természeti katasztrófa meg egy pár háború után, de ezekről szerintem többet is lehetett volna mesélni. Mi van a többi országgal? Mi van Európával, Ausztráliával Ázsiával, Afrikával? Vajon ott is ilyen állapotok uralkodnak? Miért nem szöknek meg az emberek?
Kicsit jobban ki lehetett volna dolgozni a háttértörténetet, hogy tudjuk mi vezetett odaáíg, hogy egy ilyen szadista  ( de elenyésző számú) kormány jöjjön létre, akik gyerekeken torolja meg a múltban elkövetett hibákat?
Az rendben, hogy volt háború, na de mire föl volt?
Bár mivel nem olvastam még csak az első részét, így még talán van esély arra, hogy majd kiderül. Bár jobban örültem volna neki, ha már az első kötetben tisztázza az író, hogy mi miért történt.

Egyébként azt mondják, hogy aki nem olvasta a könyvet az nem fogja érteni a filmet. Hát ez nagyon nem így van. A filmet először láttam és csak utána olvastam  a könyvet, viszont semmi hátrányom nem származott belőle. Persze a könyv részletesebb és az ember közben úgy képzelheti el a dolgokat, ahogy ő  jónak látja, de ettől függetlenül a film szerintem teljes mértékben a könyv alapján készült.
A könyvben csupán egyetlen olyan esemény, vagyis aprócska fordulat van benne, ami ha jól emlékszem, akkor a filmből kimaradt: méghozzá, hogy mik is azok a mutánsok, amik a végén az utolsó három túlélőre rárontanak. Nem emlékszem hogy a filmben mondják-e, hogy mik azok, de mikor  a könyvben olvastam...egy cseppet kiakadtam rajta.

Pontozás: 8,5/10
Egy pontot levonok a hiányos háttér sztori miatt, ami lehet, hogy az emberek nagytöbbséget egyáltalán nem érdekelné, sőt, lehet feleslegesnek tartaná, de nekem valahogy mégis hiány érzetet kelt.
És egy fél pontot muszáj vagyok levonni és a film javára írni, azon ok miatt, hogy E/1-ben van leírva, amivel nem lenne gond, de sokszor vártam, hogy mikor ugrunk a színfalak mögé, hogy megtudjuk, hogyan dolgoznak a Játékmesterek és hogy a körzetek éhező lakói, hogyan reagálnak a Viadalra. A filmben ezeket mind mutatják, a könyvben viszont fogalmunk sincs arról, hogy mi folyik az "arénán" túl, ami néhol zavaró volt...de csak egy fél pont erejéig.

Katnisst egyébként nagyon megkedveltem. Talpraesett, kemény , ambiciózus, bátor és annak ellenére, hogy ő a "tüzes" lány, eléggé higgadt. Némely résznél  eszembe jutott, hogy talán fagyálló folyik az ereiben. Ami pedig a legnagyobb erénye, hogy baromi okos. Az ötletei és a túléléshez szükséges ismeretei nem egyszer húzzák ki őt a bajból. Csodálatra méltó, hogy mit össze tud hozni az ember egy pár az erdőben talált holmiból, ha megfelelő túlélő, erdő ismerettel rendelkezik.

James Herbert: Sötét titkok háza

A Caleigh család Londonból Hollow Baybe költözik, azon belül is Crickley Hallba, hogy elfeledjék azt a szörnyű tragédiát, ami velük történt.
Gabe (az apa) mindent elkövet annak érdekébe, hogy a család túltegye magát Cameron fiúk elvesztésén. A kisfiú öt évesen tűnt el és Gabe felesége, Eve, még egy év után sem hajlandó elfogadni, hogy nincs már remény. A házaspár két lánya Loren és Cally viszonylag jól viselik testvérük eltűnését, bár nem szívesen tartózkodnak az ijesztő, hideg, öreg, furcsa Crickley Hallban, megtesznek mindent azért, hogy édesanyjuknak jobb legyen.
Megpróbálnak beilleszkedni és hozzászokni új életükhöz, ám van egy kis bökkenő... a ház, amiben laknak a helyiek elmondásai szerint kísértet ház, ahol fél évszázada árva gyerekek haltak meg.
A Caleigh családnak igencsak meggyűlik a baja a furcsa házzal, ahol napról napra egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik ( ajtók nyitódnak és csukódnak maguktól, különös tócsák keletkeznek a hall közepén, éjszaka pedig furcsa csoszogást, kopogást, nyöszörgést lehet hallani).
Elvileg azért költöztek ide, hogy el tudják feledni a kicsi Cameron elvesztését, ám rá kell jönniük, hogy a lehető legrosszabb helyet választották és nem hogy nem fognak megszabadulni Cam emlékétől, de még a nyakukba is szakad egy tucat szellem gyerek kínja és még ezen felül egy gonosz szellem jelenlétével is szembe kell nézniük, aki nem engedi sem az élő Caleig családnak, hogy békében ott lakhassanak, sem pedig a gyerekek szellemeinek, hogy elmehessenek.

Ez a könyv több száz oldal. Ráadásul teljesen feleslegesen. Viszonylag gyorsan kiolvastam, egyszerű a nyelvezet és az eleje nagyon izgalmas és a misztikum is sokat dob rajta. Viszont, ahogy haladunk előre a könyvben rájövünk, hogy az író ugyanazt a történetet többször is leírja, csak épp más szavakkal. Igaz, hogy nem árt az ismétlés, de néha elég zavaró volt, hogy harmadszorra kellett több oldalon keresztül azt végig olvasni, hogy a Cribben testvérek hogyan kerültek a Hallba és milyen kegyetlenek voltak.
A történet nagyon sok helyen stagnált, nem mozdult semerre. Sok benne a visszatekintés és ez nem baj, sőt egész jóra sikeredett, de nagyon sokszor veszik el az író a részletekben és ettől vontatottá vált.
Sokszor elkalandozik, ami nem mindig tett jót, mert így teljesen felesleges fejezetekkel lett tele a történet, amire egyébként semmi szükség nem  lett volna.

El kell ismerni, hogy kezdetben az író iszonyatosan hátborzongatóan írt. Szó szerint lehetett érezni egy-egy fejezetnél, hogy a félelem úgy markol bele az emberi szívbe, mint egy jéghideg durva kéz, szinte lebénítva az olvasót.
Sajnos azonban ez csak az első felére igaz. A második fele, tele van töltelék részekkel, amik végülis nem voltak unalmasak, de nagyon kizökkentették a történetet a medréből.

Azt is sajnáltam még, hogy csavar nem igazán volt benne. Teljesen kiszámítható volt az egész, semmi meglepetést nem okozott. Félelmetes és hátborzongató volt, de semmi meghökkentővel nem találkozhattunk. Volt benne pár meglepetésnek szánt esemény, de kicsit sem voltak ütősek.
Néhol nagyon szívbe markoló volt, főleg mikor az árvák halálát ecsetelgették, meg hogy Cribbenék hogyan kínozták őket.

Alapjában véve tetszett a történet, csak annyi volt vele a baj, hogy kiszámítható volt és mindenféle csavart mellőzött. Ha lett volna benne valami igazán meghökkentő, akkor a pontozásnál, akár kilenc pontot is adtam volna rá, de így....

A karakterekkel volt egy kis baj. Semmi egyedi nem volt bennük. Semmi árnyaltság, semmi fejlődés. Legtöbbjük semmit mondó volt, bár ez egy misztikus horror sztorinál gondolom nem is alapkövetelmény.

10-ből 7,8 pontra értékelném. Jó hosszú, amivel nem is lenne baj, hisz ez csak jó, de teljesen felesleges időhúzó tartalommal lett megtöltve.

Valamint nem fér a fejembe, hogy egy gyászoló, a problémák elől menekülő, lelkileg instabil család miért vesz egy olyan házat, ahol kisgyerekek haltak meg (mert tudtak róla).....és mikor hallják, hogy éjszaka járkálás, meg kopogás, meg ajtó nyikordulás, meg csoszogás van, akkor miért nem rohannak el onnan, mint az őrültek???
Kicsit furcsállottam a gondolkodás módjukat, de hát ha nem így történt volna, akkor nem is lenne történet.
Bár az is biztos, hogyha ez a valóságban történt volna tuti, hogy egy "normális" család azonnal összepakolt volna és elhúzta volna a csíkot. Ehelyett ők ott maradtak és inkább hallgatták, ahogy a halott gyerekek meg a gonosz Cribben szelleme partyznak az éjjel........ nem fér a fejembe, hogy nem őrültek bele.

Idéznék egy mondatot, amitől még most is végig fut a hideg a hátamon:
" Minden csendes és nyugodt volt Crickley Hallban, csak a pinceajtó nyikordult meg egyszer, amikor néhány centiméterre kinyílt."
Ez talán nem is hangzik olyan ijesztően, de nekem, akinek már egy félig nyitott sötét szobára néző ajtó is rémületet okoz....hát dermesztő :)