Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Eddig nem igazán izgattak az Agatha Christie írta regények, de mára már belátom milyen rosszul tettem, hogy nem voltam nyitottabb és érdeklődőbb iránta. De hát jobb később, mint soha :)

Az első Christie regény, amin megakadt a szemem az a Tíz kicsi néger volt és emlékeztem, hogy egyik barátnőm nagyon dícsérte, úgyhogy nagy kíváncsian beleolvastam. Az eredménye pedig az lett, hogy nem bírtam letenni, szintén egyetlen nap alatt kiolvastam. A szöveg nem bonyolult, a fogalmazás hihetetlen mód egyszerű, mégis izgalmas, rejtélyes és feszültségkeltő és ami a legfontosabb, úgy próbálta kerülni az unalmas semmitmondó részeket, ahogy csak tudta és ezzel elérte, hogy minden egyes sora érdekes és izgalmas legyen. Nem veszett el a részletekben, nem kezdte el 57 oldalon keresztül ecsetelni, hogy hogyan nézett ki a Néger-sziget és az azon elhelyezkedő villa. Enélkül is elénk tárul egy kép a sziklák borította sziget és a kúria sötét, hátborzongatóan üresnek tűnő termeiről.

A történet tíz emberről szól, akik mind kapnak egy-egy meghívót, amiben valamilyen ürüggyel odainvitálják őket a kietlen Néger-szigetre. A tíz ember nem is különbözhetne jobban: van köztük orvos, ügyvéd, volt nyomozó, sima öregasszony, fiatal csinos dada, cselédek stb.
Mikor ez a tíz ember megérkezik az említett helyszínre, döbbenten veszik tudomásul, hogy a villa házigazdái nincsenek sehol, akiket egyébként nem is ismernek személyesen. Mindenkinek megemlítettek a házigazdák a levélben egy közös ismerőst így elkerülhették, hogy gyanú merüljön fel bennük és esetlegesen ne merjenek vonatra ülni, kocsiba szállni.
A tíz ember nagyjából összeismerkedik a villában vacsora közben, viszont a ház ura és úrnője még mindig sehol sincs. Történik még egy furcsa dolog a vacsorát követően: megszólal egy gramofon, amiben megszólal egy hang, aki felsorolja minden egyes vendég legnagyobb bűnét, amit egyben meg is úszott.
A tíz ember felháborodva és idegesen tiltakozik a gramofonra felvett vádak ellen, ám nem sokkal ezután kiderül, hogy a vádak nem alaptalanok. Beszélgetés közben fény derül arra, hogy az ellenük felhozott gyilkossági vádak tényeken alapulnak, viszont mindenki megúszta annak idején büntetés nélkül. Most viszont valaki mégis vádolja őket és hamarosan megtörténik az első halál eset. Az egyik vendég, miután beleivott a poharába holtan esik össze. Hamarosan kitör a pánik, viszont nem tudnak elmenekülni a szigetről, mivel egy nap csak egyszer jár arra a csónak, amivel oda szállították őket. Belátják, hogy reggelig semmit nem tehetnek így várnak. A dolgok azonban mégsem mennek olyan egyszerűen, ugyanis az éjszaka folyamán újabb gyilkosság történt, valószínűleg mérgezés által és mindennek tetejében a csónak sem akar megérkezni a kétségbeesett emberekért.
Egyre nagyobb a feszültség és a félelem. Telnek múlnak a napok és sehol a két házigazda, se a csónak és a gyilkolás tovább folytatódik, mégpedig a villa hálótermeiben kiakasztott kis mondóka alapján:

" Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,

Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek. "

Az emberek úgy halnak, ahogy a mondókában hullanak a kis négerek. A félelem soha nem látott magasságokba tör.

Pár elszánt férfi azonban elvállalja, hogy átkutatja a szigetet és a villát is. Gyilkosnak a nyomát se találják. Az öngyilkosságot is kizártak már lehetséges magyarázatokból, mindenki egyetért, hogy van egy nem kívánatos személy a szigeten. Miután azonban nem találják a nyomát, de a gyilkolászás tovább folytatódik rájönnek, hogy a gyilkos köztük van. Mindenki gyanús mindenkinek, ujjal mutogatnak egymásra, átkutatják egymás szobáit, senki nem bíz már senkibe. Éjszakára pedig mindenki elbarikádozza magát a szobájában.

A helyzet egyre elkeserítőbb, már épp csak egy páran maradnak és még mindig senkire nem tudják egyértelműen rábizonyítani a gyilkosságsorozatot. Valaki nagyon igazságot akar szolgáltatni.

Az utolsó lapokon kiderül ki a bűnös és a bűnös le is írja, mit miért tett. Őszintén szólva nekem hatalmas meglepetést okozott. Christie nagyon ért a félrevezetéshez, megtévesztéshez, hisz a vége nagyon nem várt fordulatot vesz. Bár gyanús volt, hogy kiderült ki a gyilkos, de a még további 20 oldal volt még hátra, úgyhogy sejtettem, hogy lesz még valami. Kiderült, hogy lett is, ugyanis nem az volt a gyilkos akiről Christie el akarta hitetni, hogy ő az.

Tehát...lenyűgöző és izgalmas kriminek lehettem szemtanúja (olvasás által). Végig lehetett érezni a szorongást, amit az okozott, hogy a szigeten rekedtek nem tudtak menekülni, mert senki nem ment értük és a vihar is még ijesztőbbé tette az amúgyis rémísztő eseményeket.

A sztori végi "kis" magyarázat is nagyon tetszett, hogy meg lett magyarázva, hogy mi miért történt. Kissé megmosolyogtatott, hogy minden egyszerűen ment ( mármint a gyilkos számára) és az első hat ember legyilkolása még viszonylag tényleg nem okozhatott neki túl nagy fáradtságot, viszont az utolsó három emberhez iszonyú nagy mázli is kellett, hogy tényleg úgyis haljanak meg, ahogyan az a mondókában meg van írva. 

Ilyesmi a valóságban nem nagyon fordulhatna elő, hogy ennyire terv szerint menjen minden, semmi hiba, semmi rizikó és a gyilkos soha, egyszer se veszítse el a fonalat és egyetlen pici hiba se kerüljön elő az egyébként zseniálisan összeállított tervben.