A történet főszereplője egy 18-19 éves lány, Lia, aki súlyos betegségben szenved, méghozzá a bulimia nervosában, aminek hatására nádszál vékonyra fogy le és betegségében észre sem veszi, hogy mennyire gyenge is a szervezete. Az ételt teljes mértékben kerülni próbálja, csak annyit eszik, hogy épphogy magánál tudjon maradni.
Lia az édesapjánál és annak feleségénél él, akik minden erejükkel próbálják segíteni a lányt, hogy kigyógyulhasson betegségéből. Igen ám, csakhogy Lia teljes mértékben meg van róla győződve, hogy büntetnie kell magát és úgy véli, hogy minél több kilót ad le, annál több gondtól, bajtól, tehertől szabadulhat meg. Lia egyébként okos, kedves és megértő lány lenne, de a betegsége olyan hamar tönkreteszi, hogy észre se veszi, de már mindenkinek hazudik a gyógyulásáról, mindenkivel próbálja elhitetni, hogy normálisan eszik, pedig tulajdonképpen minden elé rakott ételt eldug és kidob vagy később felöklendezi.
Lia betegsége akkor érte el a legdurvább szintet, mikor a lány legjobb barátnője Cassie meghal egy istenhátamögötti motelben és kiderül, hogy halála előtt harmincháromszor hívta Liát a mobilján, hogy segítsen neki és hogy szüksége van rá, de a lány nem vette fel, így megmenteni sem tudta.
Az anorexiás lány teljesen kikészül legjobb barátnője halálától, amiről meg van győződve, hogy ő tehet, hisz ő nem vette fel a telefont. Innentől kezdve Lia a teljes önsanyargatás legdurvább eszközeit használja, hogy megbüntesse magát és hogy megszabaduljon a lelkiismeret furdalásától, ami úgy emészti, hogy éjszakánként folyton a halott Cassie kísértetét véli felbukkanni az ágya mellett. Lia úgy akarja ledobálni magáról a kilókat, mint más a ruháit, csakhogy a lány már így is épphogy 43 kg és ő mégis lejjebb akarja adni.
Elkeseredése odáig fajul, hogy pengével kezdi felsértegetni a bőrét és egyre mélyebb vágásokat ejt magán, egyre lejjebb süllyed a sötétségben.
Egy nap, oly mély sebet ejt magán, hogy kórházba kell szállítani, ahol egy kicsit sikerül feljebb vinni a súlyát, de Lia így se érzi még jól magát, hisz a családja óriásit csalódott benne és azzal fenyegetik, hogy bezáratják egy szanatóriumba, ha nem kezd el sürgősen küzdeni.
Lia soha nem is próbált tenni a betegsége ellen, mindvégig büszke volt vékony alkatára és Cassiet is rá akarta venni, hogy ő is fogyjon olyan csont vékonyra, mint ő. Cassie rálépett arra az ösvényre, amelyre Lia, ám Cassie nem bírta az iramot, leitta magát egy olcsó kis motelszobában és hányás közben meghalt.
Lia nem véletlenül okolta magát, hisz ő indította el barátnőjét a természetellenes fogyás irányába és ő tanította meg rá, hogy hogyan érdemes csinálni és milyen eszközöket ajánlott használni.
A lány elméjével sem volt már minden rendben hisz az eleinte csak a szobájába odafantáziált barátnője kísértete immáron minden sarokban minden épület előtt feltűnt neki.
A történet tehát egy bulimiás lány életével foglalkozik, illetve, hogy hogyan próbál valamint hogyan NEM próbál tenni ellene. Cassie halála nagyon nagy forduló pontot jelentett nála, hisz onnantól kezdve, hogy megtudta képes lett volna segíteni barátnőjének olyan durván kezdte el bántani magát, hogy a környezetében élők már nem tudtak elnézni mellette.
A történet megrázó, kicsit sem próbál kíméletes lenni, de hát így van ez jól, hiszen miért is kéne? Egy súlyosan beteg fiatal lány, akinek meghal a legjobb barátnője az ő hibájából, nem is lehet ezt egy vállrándítással elintézni. Az eddigi súlyos kór most még inkább kínozza és már a pengének sem tud ellenállni.
A történet maga nem túl hosszú, egyetlen nap alatt el lehet olvasni, de még így is lassan tudtam csak vele haladni, mert a szövege nem túl könnyű. Az író elég költőien ír és tényleg nem egyszerű a nyelvezete, viszont ennek ellenére letehetetlen. Olvastatja magát, nem engedi, hogy letedd, hisz azon kapod magad, majd megesz a fene, hogy megtudd, hogyan képes Lia egyszerre két hatalmas problémával megküzdeni: betegsége és legjobb barátnője halála. Mindkettő súlyos és teljesen összeroppantja. Vajon képes lesz arra, hogy legyőzze valamelyiket és tovább éljen, vagy pedig hagyja, hogy a balsors maga alá temesse?
Idézet a könyvből:
“Fogtuk egymás kezét, míg mentünk az erdő mézeskalács ösvényén, ujjainkból vér
csöpögött. Boszorkányokkal táncoltunk, szörnyekkel csókolóztunk. Jégviráglányokká
változtattuk magunkat, és amikor megpróbált elmenni, visszahúztam a hóba, mert féltem
egyedül.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése