Tudorok

Véleményem szerint a legjobban sikerült történelmi sorozat. Négy évaddal rendelkezik és nem várható folytatás, ugyanis a negyedik évaddal végleg lezárták a történetet.

VIII Henry, angol uralkodó idejében járunk és nem sokkal trónra lépésétől kezdve egészen haláláig nyomon követhetjük az életéhez kapcsolódó fontosabb eseményeket.
Az ő uralkodása alatt váltak el az angolok véglegesen a katolikus egyháztól és uralkodása ideje alatt született meg az anglikán egyház, melynek ő maga lett a feje.
Henry, feleségek terén sem szégyenkezhetett, összesen hat felesége volt és ebből kettőt kivégeztetett, mikor "megunta" őket.
Első feleségétől ( Cathreen of Aragon) nem el vált, hanem érvénytelenítette házasságát, arra hivatkozván, hogy a nő nem tud neki fiút szülni. Az első évad szinte csak erről a válóperről szól.
Az igazság viszont az, hogy a király azért akart annyira válni mert szemet vetett egy nemes ember lányára Anne Bolyen-re, aki teljesen megbabonázta és őt akarta feleségül venni.
Miután elvált első feleségétől, elvette Anne-t aki ugyan szült a királynak egy kislányt ( aki majd a későbbiekben az angolok leghíresebb uralkodónője lesz), de nem tudta értékelni és elege lett abból, hogy Anne folyamatosan elvetél. Közben ismét feltűnik egy Henry számára vonzó nő és hamar ráun Anne-re. A későbbiekben hűtlenség vádjával a hóhér fejszéje alá küldi a Boleyn lányt vagyis a királynőt.
A király harmadjára is megházasodik és a harmadik feleség már szül neki fiút, ám belehal a szülésbe.
Henrynek még három felesége lesz ezután de már egyik sem szül neki gyereket és egyet közülük ismét kivégeztet.
Közben persze a király udvarában a nemes és méltóságos urak között intrikák, cselszövések, politikai harcok folynak és mindenki kezét lábát meg egymás nyakát töri, hogy az önző, kapzsi király kegyeiben maradhasson.
Henry két leány gyermekkel rendelkezik és bár ő ennek már nem lehet tanúja, de mindkét lány jelentős uralkodói lesznek az országának a későbbiekben. Első lánya, Mary, aki Cathereen of Aragontól született nem sokkal apja halála után kerül trónra és a Bloody Mary néven lesz ismert. Mary után Henry második lánya lesz az uralkodó, aki még mostoha nővérét is túlszárnyalja, ő I. Elisabeth néven lesz ismert, aki Anglia legjelentősebb uralkodónőjévé válik. Henrynek ugyan született fia, aki eredetileg örökölte volna a trónt, de nagyon fiatalon, gyermekként meghal.

A sorozat hol nagyon pörgős és izgalmas, hol lassú és vontatott, így engem első nézésre sokáig csak untatott, de második neki ugrásra már sokkal inkább lekötött és alig két hét leforgása alatt végig néztem. Sok benne a politizálás, a túlságosan hosszúra nyújtott monológok, vontatottabb jelentek, viszont a képi világa lenyűgözően gyönyörű. Sok szép ruha, táj, építmény és ugye mivel királyi udvarról van szó a fényűzés is igencsak mutatós, így az unalmasabb jeleneteknél lehet megint kicsit nézelődni. Rengeteg az erotikus jelenet és mindezek mellett elég szókimondó, nem finomkodnak...ahhoz képest, hogy angolokról van szó nincs finomkodás, takargatás. A király szinte már néha barbár jellegű viselkedést tanusít, dühöng mint egy megvadult állat, de meg kell hagyni...nagyon jól áll neki.
És tetszett az a felfogás, hogy hiába volt itt valaki gazdag, hatalmas és befolyásos...ha a királynak nem tetszett mehetett a hóhérhoz egy fejjel megrövidíttetni magát. Sokszor gondolhatja a sorozat nézése közben azt az ember, hogy inkább lenne földönfutó vagy vidéki paraszt, minthogy folyamatosan rettegjen az udvarban...a király borzasztó szeszélyes, nem kímél senkit, nem érdekli sem a befolyás sem a hatalom, ha valaki nem értett vele egyet valamiben elbúcsúzhatott az életétől.
Jonathan Rhys-Meyers nagyon jól alakítja az önimádó, de keménykezű királyt, Golden Globera is jelölték VIII Henry szerepének eljátszásáért.
Natalie Dormer, aki Anne Boleynt játsza is nagyon jó színésznő, jól játszott ő is.

A történet vége nagyon meghatóra sikeredett, teljes mértékben le lett zárva és bár nem láthatjuk, ahogyan meghal a király, a szimbolikusan megjelenő kaszás, aki démoni lován a király felé vágtat, elég egyértelmű utalás arra, hogy a király is követi a fél udvartartását (akiket ő végeztetett ki) a túlvilágra.

Rose Red / Diary of Ellen Rimbauer

A Rose Red egy- stílusát tekintve- horrornak de akár thrillernek is mondható több mint négy órás film. Stephen King segédkezett a forgatókönyv megírásában, de könyv nem készült belőle, viszont mindennek ellenére erősen érezhető a filmben, hogy a Horror Nagymesterének is sok köze volt hozzá.

A történet középpontjában egy ház áll, amit a tulajdonosa Ellen és John Rimbauer Rose Rednek keresztelnek el...egy szinte palota méretű ház, mely a 19. században épült fel és már születése idején is velejéig romlott volt. Az építkezések közben is rengetegen haltak meg a munkások közül és a későbbi tulajdonosoknak, a Rimbauer família tagjainak is sok fejfájást okozott, ugyanis a ház előszeretettel ragadta el, szinte szó szerint a házba érkező vendégeket.
A Rose Redet John Rimbauer építtette menyasszonyának Ellennek, akik nem sokkal az esküvőjük után be is költöznek, de a házzal már akkor sincs rendben minden. Az építkezés közben elhunyt dolgozóknak nem tulajdonítottak nagy jelentősséget, puszta balesetnek könyvelték el annak idején, ám egy túlbuzgó professzort nagyon is érdekli a ház története és misztikus képessége és majdnem kétszáz évvel később a huszonegyedik századba lépve Joyce Reardon összegyűjt egy csapatot, akikkel fel akarja fedezni a gyilkos házat. A csapat tagjai mind fura alakok, többnyire médiumokból álló fura, de lelkes alakok.
Joyce az egykori Rimbauer család utolsó élő leszármazottjával és kis csapatával karöltve beköltöznek egy pár napra a Rose Redbe, hogy közvetlenül tanulmányozhassák. Meglepetten veszik tudomásul, hogy már rögtön a megérkezésükkor megmagyarázhatatlan, érthetetlen dolgok történnek és a házban lévő szobák, folyosók, helyiségek sem úgy vannak, ahogyan lenniük kellene. Mintha még a számuk is változna.
A Rose Red egyébként lebontásra váró ingatlan, amit Steve Rimbauer, az örökös, helyesel és sürget is, ám a  professzornő szeretne a lebontás előtt minél több bizonyítékot begyűjteni, amik arra mutatnak rá, hogy a Rose Red természetfeletti eseményeknek ad otthont.
A kis csapat eleinte érdeklődve, majd később borzongva figyelik, ahogyan szép lassan feléled az egyébként több évtizede lakatlan, szunnyadó ház és megkezdődik az őrült hajsza. A kutatás átfordul egy abszurd, rémálomba illő mészárlásba, ahol az ellenség egy építmény mely magába zárta látogatóit és végezni akar velük.

Expedícióban résztvevők száma egyre csak fogyatkozik és a megmaradt tagoknak egyre véresebb, durvább és félelmetes eseményeknek lehetnek szem és fül tanúi. Joyce még a súlyos emberveszteségek ellenére sem akarja elhagyni a házat, teljesen lenyűgözi a kúria életre kelése és ámokfutása.
A film első felében sok az eseménytelen majdnem, hogy unalmas felvezető részek, viszont ennek ellenére végig hátborzongató és ahogy halad előre a történet egyre több akció jelenetet tartalmaz és az ember szinte folyton azt várja melyik sarokból vagy szobából fog kiugrani egy szörny vagy egy szellem, amiket a ház maga idéz elő vendégei "elszórakoztatására".
A kijutásért való küzdelem pedig eközben egyre kilátástalanabb egyre elkeseredettebb egyre hosszabb a kijáratokhoz vezetőt út.

Készült egy másik film is a Rose Redhez kapcsolódóan, ami a film előzményeit mutatja be. Az Ellen Rimbauer naplója elkalauzolja a nézőt a 19.századba, amikor a Rose Redet építeni kezdték és tanúi lehetnek a Rimbauer család rejtélyes és borzongató háttértörténetének valamint magának a Rose Red születésének.

A hangulat végig feszült ( az elejét leszámítva) és teljes mértékben magával tud ragadni. Stephen King a megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan félelmeket úgy tudja életre kelteni, hogy hiába, hogy CGI mentes az egész film végig lehet rettegni és véleményem szerint ilyen egy jó horror film. Bár nem teljesen az ő munkája, de végig érezhető, hogy benne volt a keze.

A kedvenc filmjeim közé tartozik még a film elei vontatottsága ellenére is. Valahogy teljesen bele tudja élni magát az ember, borzong és fél a filmben szereplőkkel együtt és jómagamat még arra is rá tudott venni ez a mű, hogy elgondolkodjam azon, hogy vajon a saját házam, ha életre kelne, vajon miképp viselkedne.
Ez a történet ugyanis nem a benne szereplő emberekről, hanem egy gyönyörű, hatalmas és öreg házról szól, amelynek lelke van...és minden egyes háznak, nem csak Rose Rednek.

"Minden háznak lelke van. Lélegzik, gondolkodik...beszél. És ugyanúgy, ahogy az ember teste megbetegszik, ugyanúgy a ház is képes betegnek lenni. A ház érzékeny a lakóira. A ház a lakói minden tulajdonságát, érzelmét, őrületét képes magába szívni és visszatükrözni azt. " / Stephen King/

Vörös Kert ( Red Garden)

A Vörös Kert manga az azonos című anime alapján készült, eddig két része jelent meg a Gonzo által.
Műfaját tekintve én a horror-kaland-misztikum részlegbe tenném. Állandó a futás, rohanás, vér, sikítozás, gonosz szörnyek elől való iszkolás és különböző természetfeletti ügyekbe való belebotlás.

Az alapsztori: van négy teljesen átlagos lány ( Kate, Rose, Claire, Rachel) akik egy iskolába járnak, de jóformán semmi közük sincs egymáshoz, csupán egyetlen lány köti őket össze ( Lise), aki mind a négy lánynak a barátja. A történet ott kezdődik, hogy a négy egymásnak teljesen idegen lány együtt menekül a hideg éjszakában pár zombiszerű, ocsmány szörny elől. Sikítoznak, bujkálnak, futnak, viszont másnapra teljesen elfelejtik az egészet, mintha meg se történt volna. Az iskolában pedig szembesülnek azzal a ténnyel, hogy közös barátnőjük, Lise, holttestét az erdőben találták meg.
Ha ez még mind nem lenne elég a négy lánynak, akkor számolniuk kell még a hirtelen felbukkanó milliónyi pillangóval, amik közös helyre vezetik a lányokat. Semmit nem értenek az eseményekből, illetve, hogy miért követték a pillangókat, de nem is marad sok idejük ezen tanakodni, hisz felbukkan két idegen, akik közlik velük, hogy azon az éjszakán, amelyre nem emlékeznek, mindannyian meghaltak és most pusztán egy kölcsön testben élnek, de már rég halottak. A későbbiekben kiderül, hogy a két idegen nem a levegőbe beszélt, tényleg mindannyian meghaltak és kénytelenek elhinni, mikor még az emlékeik is visszatérnek arról az éjszakáról. Kiderül, hogy a közös barátnőjük holttestét ők találták meg egy lakatlannak tűnt épületben és ennek következtében mind a négyüket megölték.
A két idegen hamarosan közli velük, hogy miért vannak még mindig életben ha már halottak: feladatuk van, méghozzá az, hogy megsemmisítsék a szörnyeket, amik elől azon a bizonyos éjszakán elmenekültek. Az idegenek elvárják a négy lánytól, hogy harcba szálljanak és egymást segítve küzdjenek az ellenség ellen. Arra is fény derül, hogy Lise-nek mi köze volt ehhez az egészhez, illetve, hogy kik is valójában a szörnyek.

Alapjában véve egy izgalmas misztikus sztori, könnyen lehet azonosulni  valamelyik főszereplővel, hisz mindegyik másmilyen stílust képvisel, teljesen különbözőek, ám összeköti őket az a rideg éjszaka, amikor meghaltak és a pillangók érkezése...

A történet a négy lány küzdelmeiről szól, hogy hogyan tudják megállni a helyüket a csaták során melyeket éjszaka vívnak rejtélyes ellenségeik ellen, illetve hogy lelkiekben hogyan viszonyulnak egymáshoz és hogy ki milyen mértékben tudja feldolgozni a tényt, miszerint halottak, küzdeniük kell, könyörtelen és véres összecsapásokat kell lebonyolítaniuk.

Death Note ( A halál lista)

A Death Note egy anime, ami szintén elég nagy hatással tud lenni az emberre. Olvastam egy interjút az egyik készítővel, aki azt állította, hogy nem akart ő semmi mondanivalót, filozófiai kérdést beleszőni a történetbe, egyszerűen csak volt egy alapötlete, amit meg szeretett volna valósítani, de nem volt szándéka bármiféle többlet jelentést belevinni. A helyzet az, hogy ez nem nagyon jött össze neki. A Death Note egy tipikusan olyan anime, ami nagyon is meg tudja osztani a nézőközönséget, mivel ( lehet hogy a készítők nem akarják bevallani) alapvető filozófiai és etikai kérdéseket vet fel méghozzá a bűnnel és a lelkiismerettel kapcsolatban.

Az alapsztori: van egy gimnazista fiú, Yagami Light,  akinek a mindennapjai unalmasan, szürkén, egyhangúan telnek. Semmiben nem leli örömét és noha kitűnő tanuló és minta diák, unja az életét. Ám egy nap, véletlenül, talál az iskola udvarán egy füzetet, aminek az első oldalán használati utasítás található. Ebben a használati utasításban le van írva, hogy hogyan használható a füzet, de a legfontosabb is bele van írva, méghozzá, hogy egyáltalán mire lehet használni, ugyanis a füzet nem hétköznapi, ölni lehet vele. A füzetben leírtak azt állítják, hogy akinek a nevét beleírják a füzetbe az meghal. Light eleinte ostobaságnak találja az egészet, de a kíváncsisága nem hagyja nyugodni így kipróbálja a füzetet egy közveszélyes bűnözőn. Döbbenten és rémülten veszi tudomásul, hogy a füzet működik, méghozzá pontról pontra úgy, ahogy az le van írva a használati utasításban.

Light nem teketóriázik sokat, úgy dönt rendet teremt a világban a füzet segítségével, könyörtelenül írtani kezdi a bűnözőket és a fiú által bűnösnek vélt embereket. És itt lépnek életbe a filozófiai és etikai kérdések, miszerint egy egyszerű halandó tehet e ilyet és bűnösnek számít e ha közveszélyes, ártó emberek neveit kezdi el írkálni a kis füzetébe, akik szépen sorjában halnak meg. Megteheti e ezt? Ha megteheti milyen jogon?
A hatóság felfigyel a különös eseményekre és egyre biztosabbak abban, hogy a rejtélyes halál esetek nem pusztán a véletlenek művelik...és nem tetszik nekik, amit tapasztalnak. A társadalom is tudomást szerez ezekről a különös halál esetekről és rengetegen osztják Light véleményét, miszerint, aki bűnös az bűnhődjön. Light, természetesen titokban műveli, amit művel, nem hajlandó kiadni magát, mivel tisztában van vele, hogy hiába vannak hívei világszerte, a hatóság és a kormány nem ért egyet a tetteivel és feltett szándékuk elfogni és elítélni önbíráskodása miatt. Lightnak szembesül a ténnyel, miszerint gyilkos lett belőle, de úgy gondolja vállalja zt az "áldozatot" azért, hogy egy szebb és jobb világot hozzon létre és szinte már istennek képzeli magát. A társadalom Lightot, Kira néven ismeri. Light kénytelen elviselni a füzet előző tulajdonosának jelenlétét, aki nem közönséges halandó, hanem egy shinigami, aki úgy dönt Light mellett marad mint "megfigyelő". Így tehát Ryuuk, a shinigami, követi a fiút mindenhova, de nem nevezhető Light társának, hiszen teljes mértékben semleges marad. Csak Light látja a fura teremtményt, mivel a shinigamikat csak az láthatja, aki hozzáért a füzethez.
Ryuuk felajánlja Lightnak a saját szemeit, amivel bárki nevét megtudhatja, pusztán rá kell néznie az illetőre, de ezért cserébe Light hátralévő életének a felét követeli. Light elutasítja a ajánlatot, bár belátja, hogy nagy szüksége lenne rá, hisz fellép a színre egy teljes mértékben ismeretlen személy, aki feltehetően az Interpoolnak dolgozik és magát L-nek hívtja. L-t soha senki nem ismeri és senki nem látta egyetlen ember kivételével, aki egyben L segítője és jó barátja az idős vénember Watari.
L élő adásban  ( persze arc nélkül) ország, világ szeme láttára megfogadja, hogy megtalálja és megbünteti Kirát tetteiért.

Azt tudni kell, hogy L számtalan nehéz, bonyolult és veszélyes ügyet oldott  már meg, a szakmájában borzasztóan profi és precíz.
L tehát megfogadja, hogy elkapja Kirát és leleplezi, Light pedig L-re kezd el vadászni.
Az anime 37 részből áll rengeteg csavart és akciót tartalmaz és jóformán L és Kira ( azaz Light) harcáról szól,  különböző nézetek csapnak össze, eszme küzd eszme ellen, két magas intelligenciájú és körmönfont, ravasz fiú harcol saját igazukért.
Light L-ben méltó ellenfelére talál, számtalanszor keresztül húzza számításait, de a legtöbb esetben mindig Light az, aki egy lépéssel mindig előrébb van.

A grafika szerintem nagyon szép, szóval az esetleges unalmasabb részeknél jobban meg lehet figyelni mennyire ki van dolgozva az egész.
Tetszik, hogy olyan kérdésekkel foglalkozik az anime ami hozzá tartozik a lét alapkérdéseihez, bár ha nem is pontosan léthez tartozik fontos a társadalom számára, hiszen hogy "mi a bűn? mi számít bűnnek?" nagyon sok ember nincs vele tisztában vagy félre érti. Light nézetével az ember könnyen egyet érthet, hiszen ki ne vágyna arra, hogy a bűnös meglakoljon bűneiért?
Én nem osztom ezt a nézetet, bár az elején még én is Lightnak szurkoltam, hogy ne kapják el, de aztán már nagyon elszaladt az a bizonyos ló a fiúval. Csak kezdetben van szó igazságszolgáltatásról, Light a későbbiekben ártatlan és teljes mértékben semleges emberekkel is végez. A hatalom édes ízétől az ember könnyen meg tud részegülni és noha Light is kezdetekben jót akart, végül teljesen deformálódott az eszméje és már nem is azokat semmisítette meg akiket kellett volna. Light a végére teljesen elfelejtette, teljesen túlzásba vitte az önbíráskodást és hiába volt olyan nagyon okos végül elbukott a saját hibájából és vele együtt halt az eszme is amit eredetileg képviselni akart.

Szereplők:
Yagami Light/ Kira - okos, szorgalmas, kitartó, igazi géniusz, tiszteletet parancsoló, számító, de hatalom amit hirtelen kapott kézhez teljesen megőrítette és már nem tudta kordában tartani.
Az eszme amiért az elején harcol árulkodik önimádatáról és önteltségéről, de kezdetben még valóban egy jobb világot akart teremteni egy olyan világot, ahol a rossz elnyeri méltó büntetését, de a későbbiekben eszméje deformálódik.

L - az Interpoollal együtt dolgozó rejtélyes és félelmetesen okos figura, aki felfigyel Kira ténykedéseire és hamar kilogikázza mi áll az ügy hátterében. Nem ért egyet Kirával, feltett szándéka rács mögé juttatni.
Nagyon elvont, magának való, különc, de még sosem vallot kudarcot semmilyen ügyben így a hatóságok örülnek feltűnésének. Ő Kira legfőbb ellensége.

Amane Misa/Második Kira - Misa is birtokol egy halállistát és az ő árnyékát is egy shinigami követi, ugyanúgy, ahogy Lightot követi Ryuuk. Misa teljes mértékben odaadó híve Kirának, aki megölte azokat az embereket, akik annak idején megölték Misa szüleit. Viszonylag hamar összeismerkedik Lighttal és szövetségre lépnek. Light kedveli a lányt, de leginkább csak azért tartja maga mellett, hogy használhassa a lányt, leginkább pajzsként.

Near - Near lesz L utóda, akinek szintén feltett szándéka leleplezni és elfogni Kirát. L halála után nem sokkal jelenik meg és folytatja  L  munkáját. Ugyanolyan elvont, különc és hatalmas értelmi inteligenciával rendelkezik mint előde L. Ő okozza Kira végső bukását.

Ryuuk és Ren - mindketten shinigamik ( halálistenek) akik Light és Misa mögött töbé kevésbé semleges, megfigyelő szerepet töltenek be, bár Ren ez alól inkább kivétel, mivel  komoly érzelmeket táplál Misa iránt. Ryuuk ezzel szemben csupán szórakozás céljából van állandó jelleggel Light mellett és noha előfordul, hogy segít Lightnak, inkább csak a saját maga szórakoztatására törődik vele, nem érdeke, hogy Light győzzön.

Imádtam ezt az animét, nagyon elgondolkodtató és rengeteg érdekes csavarokat tartalmaz. Akció terén pörgős és soha nem unalmas. Persze ez is ízlés kérdése, ehhez az animéhez az is kell, hogy az ember tudja valamennyire követni az eseményeket és szeressen gondolkodni és a fejlett logikai gondolkodásmód sem árt. Nagyjából háromszor kellett végignéznem, hogy teljes egészében megértsem mi miért történik, mert nagyon könnyen el lehet veszíteni a fonalat.

Supernatural ( Odaát)

Ez a sorozat a szívem csücske és nagy becsben tartom. Ez az amerikai sorozat már 2005 óta fut és eddig 7 évaddal rendelkezik, de már egészen biztos, hogy lesz nyolcadik évad, ugyanis a napokban készült el a szerződés erre vonatkozóan.
Az alapsztori a következő: két a huszas éveikben járó testvérpár, név szerint Sam és Dean Winchester, elindulnak, hogy megkeressék apjukat, aki vadászat közben eltűnt. Ez eddig egész egyszerűnek tűnik, de már az első pár jelenetből kiderül, hogy a család nem éppen hétköznapi. A gonosz, természetfeletti lényekre vadászó apa, eltűnik és így két fia folytatja az öreg munkáját, illetve próbálják kideríteni mi történt apjukkal. A testvérek egy '67-es Chevy Impalával járják Amerikát és elpusztítanak minden útjukba kerülő szörnyet, démont, szellemet, vámpírt, boszorkányt és minden ehhez hasonló ártó lényt, akikről a társadalom mit sem tud és csak nagyon kevesen tudnak létezésükről. Sam és Dean édesanyja is egy gonosz nem e világi lény áldozata lett még mikor a fiúk kicsik voltak és mint utólag kiderül az öreg Winchester papa is ezt a lényt kereste, hogy bosszút állhasson felesége haláláért. Az első három évadot a tévé is vetíti magyar szinkronosan, de úgy tűnik nem lesz további szinkron, a negyedik évadot pici országunkban, már nem fordították le. A szinkron egyébként tűrhetőre sikeredett, nincs vele komolyabb gond, de általában,  mint ahogy itt is, eredetiben a legjobb.
A fiúk hatalmas távot tesznek meg és útjuk során nem csak ellenségekkel, de barátokkal is találkoznak. Rengeteg a visszatérő mellékszereplő, és még ráadásul itt, aki meghal sem tűnik el, hiszen valahogy, valamilyen formában visszatér, úgyhogy itt ebben a sorozatban a halál pusztán csak apróbb kellemetlenség. A két főszereplő is nem egyszer halt már meg, mégis itt tartunk a hetedik évadnál és ők még mindig élnek és virulnak.

Az első három évad is rendelkezik átívelő sztorival, de általában minden részben más-más üggyel foglalkoznak, minden részben más az ellenség, akit/amit ki kell iktatni. Részről részre ismerhetünk meg különböző lényeket, akik az esetek nagy többségében ártó szándékúak, de előfordul, hogy Deanék összeakadnak pár elég barátságos szellemmel...vagy vámpírral.
A negyedik évadtól ez a szerkezet viszont módosul. A megszokott vadászgatás helyett az átívelő sztori kap nagy jelentőséget és egy új, harmadik főszereplővel is megismerkedhetünk, méghozzá egy angyallal.

Castiel ( az angyal) a negyedik évad elején felhozza Deant a pokolból, aki még az előzőekben eladta lelkét az öccséért...( néha úgy érzem direkt versenyeznek, hogy ki tud többször meghalni xD). Castiel közli Deannel, hogy még nem halhat meg, ugyanis a Föntieknek nagy terveik vannak vele. A negyedik évadtól egészen a hatodik évad végéig egy végeláthatatlan bibliai harcba sodródnak a fivérek, ahol rengeteg angyallal ismerkednek meg, de az egyetlen angyal, akit szeretnek is és akiben megbíznak az Castiel lesz. Az összes angyal közül egyedül ő fogja az emberiség, de főleg Deanék pártját és barátkozik össze velük. Leginkább Deanhez kerül közel az angyal. Mint az a későbbiekben kiderül a Menny és a Pokol harcban áll, amiben Deannek és Samnak is részt kell vennie és kiderül, hogy az angyalok sem olyan jóságosak ám, mint ahogy az emberek elképzelik őket. Ez alól persze Castiel kivétel, aki szembefordul angyal testvéreivel, mert nem ért velük egyet, aminek következtében kitaszítottá válik.

A hatodik évadban ismét új ellenség lép színre, aki egyenesen a Purgatóriumból lépett fel és ez ki fog hatni, majd egészen a hetedik évadig.
Rengeteg a harc, gyűlnek az ellenségek, fogynak a barátok, egyre kevesebb a remény, több az elvárás. Karakter fejlődés terén sincs okunk panaszra. Deanen és Samen is nagyon meglátszik, hogy szinte már nem is hasonlítanak első évados énjükre. A legtöbbet talán Sam változik.
A hetedik évad elég kétségbeejtő, ugyanis a fiúk elveszítik legjobb barátjukat, Castielt, aki ugyan puszta jó szándékból és az fiúk megmentése érdekében, de szörnyű lényeket szabadított a világra, méghozzá a leviatánokat, akik megjelenése után Castiel  eltávozik az élők sorából...megint. Ennek következtében Dean rengeteget fog változni, lelkiekben teljesen összetörik, sokkal komorabb és visszahúzódóbb lesz. A továbbiakban pedig a kedvenc kocsijuktól az Impalától is meg kell válniuk a leviatánok miatt, ugyanis üldözni kezdik őket, valamint a fiúk ismét elveszítik egy közeli barátjukat, Bobbyt, aki szinte az egyetlen állandó mellékszereplő volt és fiúk legnagyobb segítsége.
Később Bobby is és Castiel is visszatérnek, de egyiküknek sem veheti a két testvér túl sok hasznát. Bobby csak szellemként van jelen, Castiel pedig...hááát xD...az angyal elég nehéz eset és Dean teljes erkölcsi dilemmák közt gondol vissza rá, ráadásul az angyal teljesen megzavarodottan tér vissza.
" Az egyetlen angyal, aki kiállt az emberiségért és megvédett minket...szilánkokra tört."

Az idők során a két fiú rengeteg barátra és segítőre tesz szert, de mindegyiküket elveszítik a végén mindig csak ketten maradnak.
Az ellenségek folyamatosan gyűlnek és egyre "nagyobb kutyákba" botlanak. Az ügyek egyre bonyolultabbak és kilátástalanabbak.

A hetedik évadban visszatér az első évados jól megszokott mindenrészbenmásravadászunk cucc, ami nem rossz, viszont zavaró kissé, mert így az alapkonfliktus teljesen elfelejtődik.

Szereplők :
Dean Winchester - az idősebbik fiú, ő veszi rá Samet, hogy segítsen neki a vadászatokban. Erős, nagyképű, humoros, kemény, kitűnő vadász, tipikus macsó benyomását kelti, de ez a későbbiekben változik. Világ életében vadász volt és boldogan követi az apja életmódját. Nagyon szívós, hisz rengeteg mindent túl kellett élnie és rengeteg dilemma közepette sem vesztette el a józan eszét, bár Castiel elveszítése után szívósságából sokat veszített.

Sam Winchester - a kisebbik testvér. Sam soha nem akart vadász lenni, nem akarta folytatni a családi "vállalkozást" Deannel ellentétben ő nem kért belőle és sok ideig távol élt családjától. Joghallgató egy jó hírnevű amerikai egyetemen ( Princeton ?) és feltett szándéka, hogy ügyvéd legyen, de bátyja feltűnése teljesen keresztül húzza számításait és miután a barátnője szintén egy természetfeletti lény áldozatává válik ( ugyanúgy, ahogy az édesanyja) úgy dönt Deannel tart és otthagyja az egyetemet.
Nagyon okos, ő a csapat mindenttudója, de nem csak eszével járul hozzá a vadászatok sikerességéhez, van olyan kemény harc közben, mint a bátyja Dean. Első, sőt még talán harmadik ránézésre is azt mondhatnánk, hogy Sam a tipikus jó fiú, aki mindenkinek jót akar, brilliáns elméjét is  a jóra használja fel, de persze a későbbiekben erre is rácáfol majd.

Bobby Singer - a fiúk apjának legközelebbi barátja, aki egyben a legnagyobb segítséget is jelenti Deanéknek. Bobby olyan számukra, mint egy második apa, akire tényleg mindig számíthatnak. Nem egyszer fordult elő, hogy ő húzta ki a testvéreket a bajból.

Ruby és Meg - mind a ketten démonok, akik elég sokat szerepelnek. Hogy pontosan kinek az oldalán állnak az szinte állandóan változik. Hol segítenek Deanéknek, hol pedig keresztbe tesznek nekik. Szinte mindig más testben jelennek meg. Ha elő is fordul, hogy segítenek Deanéknek, az is csak azért van, hogy a saját bőrüket mentsék.

Castiel - az angyal, aki felhozta Deant a pokolból és aki kiállt az emberiség védelmében angyaltársai ellen és semmi energiát nem sajnálva védelmezi Samet és Deant, de leginkább Dean az, akihez ragaszkodik. Bízik a halandókban és nem akarja pusztulni látni őket, így az ő oldalukon harcolva láthatjuk őt a legtöbbször.
Alapjában véve egy nagyon szeretetre méltó karakter, személyes kedvencem, látványnak sem utolsó, mint ahogy a Winchester fiúk sem. Bár a végén túlzásba viszi a túlzott jót akarást és ez okozza vesztét.

Vampire Knight

A "vámpír lovag" is egy azon, anime, amibe az ember nagyon könnyen beleszerethet. Jó pár éve már annak, hogy barátokkal ráakadtunk erre és azóta is ilyen közös kis "házi kedvencnek" minősül.
Az alapsztorival kezdve, nos, meg kell hagyni elég egyszerű: van egy iskola, amit nappal emberek használnak és rendes oktatás folyik, leginkább egy bentlakásos gimnáziumra emlékeztet, ugyanis a tanulók nagy részét elnézve  tinédzser korban lévő fiatalok.
Ám az iskolának van egy éjszakai tagozata is, ahol pedig vámpírok "tanulnak". Az éjszakai és a nappali tagozatosok közösen használjak az iskolát, de persze cserélgetik egymást.
Történetünk főhőse Cross Yuuki az iskola igazgatójának gyámlánya. A lány, aki senkit nem érdekel. Sajnos ez tényleg így van, ahhoz képest, hogy főhős véleményem szerint nem sokat tud felmutatni. A karaktere inkább unalmas, és kiszámítható mintsem izgalmas. Ám, hiába, hogy nem nagy durranás a lány rögtön két vámpír is vetekszik a kegyeiért, név szerint Kuran Kaname, a vámpírok tisztavérű ura, akit hatalmas nagy tisztelet és megbecsülés vesz körül, vámpír társai körében. A másik vámpír ragban már kicsit alacsonyabb szintű, sőt rögtön E-szintre süllyedő félben lévő vámpír, Kiryuu Zero, akit egy egy vámpír harapott meg még kiskorában. Zero, olyan szinten megveti és gyűlöli a vámpírokat, hogy titokban tartja és csendben próbálja átvészelni lassú és szenvedéssel teli átalakulását.

Így tehát a sztorinak inkább három főszereplője van sem mint egy, hiszen a történet cselekménye hármójukról szól, erről a szerelmi háromszögről, amit ők alkotnak.
Eddig nem túl sok benne a dicséret, de most elkezdem részletezni, hiszen nem véletlenül lett a baráti társaságom és főleg jómagam nagy kedvence. A Vampire Knight karaktereivel nagyon könnyű azonosulni, rengeteg féle szereplőt vonultat fel ez az anime, mindenki megtalálhatja benne a maga kis kedvencét. A grafika gyönyörű, szerintem a legszebb, azok közül, amiket eddig láttam. Nem túl pörgős főleg az eleje, de még így is le tud kötni, hisz, ahhoz képest, hogy az alapsztori szintén nem valami nagy durranás, de, ahogy elő van adva az már igen...az már valami. Sok az elején a magyarázat, meg a visszaemlékezés, de szükség is van rá, én személy szerint nem éreztem feleslegesnek...persze ez nem azt jelenti, hogy nem voltak benne felesleges dolgok, mert azért voltak.
A Vampire Knight jelenleg két évaddal rendelkezik és nem valószínű, hogy lesz folytatás, bár mivel a manga része viszi tovább a történetet, így elképzelhető, hogy valamikor a jövőben mégis csak lesz.
Az első évad leginkább a magyarázkodásról a bemutatásról és a visszaemlékezésekből áll és csak a vége felé kezd fellendülni. A második évad már jóval pörgősebb, izgalmasabb és szinte nézeti magát.
Kedvenc karakterem Kuran Kaname. A miértje nem nagy titok: a vámpírok vámpírja, titokzatos, erős, előkelő, elegáns és mindenekfelett tiszteletet parancsoló. Én ilyennek képzelek egy vámpírt. Messze nem jó, hiszen néha elég kegyetlen, számító, kárörvendő kis dög tud lenni, dehát ez már úgy tűnik csak a vámpírságával jár, ami egyébként kegyetlen jól áll neki. Természetesen az elején mindenki csak ámul, miért is érdekli annyira Yuuki, aki pedig annyira semmilyen, hogy az már fáj, de persze a második évad végén erre is megkapjuk a választ.

Zero is a kedvenceim közé tartozik, bár ő jóformán nem csinál mást csak végig szenvedi az egész két évadot, hiszen átalakuló félben van egy vámpír harapása miatt és később még fel is tűnik rég elfeledett és halottnak hitt ikertestvére Ichiru. De, imádom, hogy olyan kitartó, bátor és meg kell, hagyni elég laza tud lenni, abban a pár másodpercben, mikor nem szenved.
Igen, eléggé szappanopera szaga van. És nem csak a szaga olyan, tényleg az is...egy vámpír szappanopera. Konfliktus konfliktust követ, rég elfeledett családtagok bukkannak fel, a múlt árnyai kísértenek néhány ( az összes) szereplőt, szerelmi háromszögek, négyszögek, ötszögek, sokszögek alakulnak, rengeteg a dilemma és a szenvedés.
Mi ebben az élvezet? Hogy kegyetlen jól van "előadva", megírva...mert ha ez egy sima brazil szappanopera lenne, nem is érdekelne, de itt még ezeket az, amúgy latyakos jelenetek is úgy lettek megoldva, hiába, hogy nem történik semmi, mégis érdekli az embert, a hangulat mégis magával ragad, van egy misztikus töltete és ugye a tény, hogy tele van szebbnél szebb vámpírokkal, azért igen csak emel a színvonalon.
Itt rengeteg a mellékszereplő, a legtöbbje vámpír, de akadnak vadászok és diákok is. Mindegyik  valamilyen értéket képvisel, más más felfogást. Persze ez így van a hétköznapokban is a való világban.

Rengeteg itt is a sejtelmes távolba nézés, elmerengés, soha véget nem érni akaró emelkedett hangvételű beszéd, de azért, ahogy haladunk előre a történetben szaporodik az akció is.

Összegezve, én a főhősnőn kívül mindenkit imádtam, valahogy mindenki érdekelt, pedig nem szokásom. A hangulat végig jó, egyszóval imádom :)

Monoshitsuji ( Black Butler 2)

A Monoshitsuji a Kuroshitsuji folytatása és ez pár résszel rövidebbre, de százszor izgalmasabbra sikeredett véleményem szerint. Az első évadnak ott lett vége, hogy elvileg minden lezárult, a bosszú beteljesedett, az ellenség kinyúlt, Sebastian pedig meghaszelhatta Ciel lelkét. DE! Mint, ahogy az a második évad első részében kiderül sajnos nem így történt. Sebastian nem tudta felfalni Ciel lelkét, amit a fiú egyébként önként és dalolva adott volna át neki, mert valaki elrabolta a lelket. Azt nem árt tudni, hogy Ciel lelke szorosan kapcsolódik a fiú egyik gyűrűjéhez, ami egy családi örökség és mivel ellopták a gyűrűt így eltűnt a lélek is, Sebastian pedig egy egészen cseppet megrándította szemöldökét, mikor rájött, hogy nincs még vacsoraidő. Szerencsére az első részben rögtön ki is derül, hogy ki volt a tettes, bár, hogy miért, az ismét a sorozat vége felé derül ki. A tettes, illetve inkább tettesek, akik egyben a sorozat két újabb főszereplői is, tehát Alois Trancy és hű komornyikja Claude Faustus. Alois és Ciel borzasztóan hasonlítanak...persze nem külsőleg és jellembéli eltérések is vannak, de mindkét gyerekben közös a hányattatott sors, a szenvedéssel teli gyerekkor, az árvaságuk, a hatalmas vagyonuk és palotájuk, amit "megörökölnek", de van amiben még inkább hasonlítanak...Alois komornyikja sem holmi vén bácsi, aki felszolgálja a délutáni teát. Kiderül, hogy Alois komornyikja, Claude is egy démon, akinek a kis srác eladta a lelkét...pont ugyanúgy, ahogy Ciel. Így tehát az új évaddal kaptunk egy szőke, kék szemű és erőszakos Cielt és egy savanyú képű emós Sebastiant. Ahogy néztem a második évad elejét folyton ez jutott eszembe Aloisról, hogy Ciel kicsit másképp és ugyanez a komornyikoknál. A második évad meglehetősen sokat foglalkozik Aloissal és Ciel kissé háttérbe szorul, ami igazából nem hatott meg túlságosan, viszont az nagyon tetszett, hogy a két komornyik "ellenségeskedését" milyen jól kifejtették és nem holmi apróbetűs részként van jelen. Gondolom nem nagy titok, hogy a két Gróf hamarosan küzdeni fognak egymás ellen valamint a két komornyik is. A " boys love" szálak pedig szinte már ordítanak, míg az első évadban épphogycsak érezhető volt. Sebastian még mindig csorgatja a nyálát Ciel után, viszont most betársul mellé Claude, akinek nagyon "megtetszik" a mi kis Cielünk és természetesen Alois is "akar" tőle valamit. Egyszóval mindenki Cielt akarja, ugyanis kiderül, hogy a lelke igencsak különleges, bár nyilván Aloisnak, aki csak egy egyszerű ember nyilván nem azért kell.

Tehát lényegében a második évad a két kis Gróf harcáról és a komornyikok rivalizálásáról szól, illetve fény derül arra, hogy miután Sebastian vissza szerezte Ciel lelkét miért nem tudta felfalni. Bevallom, ennek a megértése számomra igen nagy kihívást jelentett, de szerencsére másodjára végig nézve már könnyebb volt felfogni, hogy miért tökörészik még Sebastian, hiszen már az első részben sikerül visszalopnia Aloiséktól Ciel lelkét...nyilván nem meglepetés, hogy miután Ciel magához tér (miután visszakapta a gyűrűjét, azaz a lelkét) nem emlékszik semmire, így arra sem emlékszik, hogy eredeti célját már rég beteljesítette, így mondhatni az első évados események úgy, ahogy vannak kiestek neki. Sebastian nem akarja, így sérülten magához venni a lelket, ezért új célt formál a fiúnak...és természetesen, ha az előző ellenség már elpusztult, új ellenségeket kell keresni, akin el lehet verni a port és Sebastian Alois Trancyt jelöli ki Ciel új ellenségének. Egyébként ez is borzasztóan zavaros, hogy most akkor ki miért akarja kicsinálni a másikat, szóval megint nagyon kell figyelni, vagy legalábbis kétszer végignézni ( négyszer xD).
Szerencsére most is voltak töltelék részek, de azoknak is nagyon örültem, mivel megint sikerült pörgősre, izgalmasra és a legtöbbjét poénosra alkotni. A vonatos rész volt közülük a legjobb.
A két nemes közti harc persze folyamatosan zajlik, egyre több dolog kerül napfényre és épülnek egymásra illetve illesztődnek össze a puzzle darabkái.

Természetesen nem maradnak el a jól megszokott mellék szereplők. Meirin, Bard, Tanaka, Finny is jelen vannak és még mindig nagyon imádnivalóan szerencsétlenek.
Grell sem maradhat ki a buliból ő elég gyakori visszatérő mellékszereplő és a stílusa mit sem változik.

Van Alois Trancynak egy cselédje, akit Hannahnak hív, általában mindig ezen a szegény szerencsétlenen tölti ki Alois a dühét kissé elmebeteg módon, nem bánik méltó módon vele és borzasztóan sajnáltam a lányt, de a végén, amikor megtudtam, hogy ő sem az aminek látszik valahogy már nem sajnáltam annyira.

Összefoglalván a kedvenc karakterem még mindig Sebastian. Ciel továbbra is közömbös, Claudeot eleinte nagyon imádtam, de aztán a karaktere egyre inkább ellenszenves lett a számomra. És, aki végképp a legnagyobb dilemmát okozta nekem az Alois volt. Utáltam, de mikor meghallgattam azt  a bizonyos számot, amit a blogírás elején kifejtettem, némiképp változott a véleményem, valahogy teljesen elhittem, hogy az a szám róla szól és jobban megértettem Aloist.

Azt hallottam nem lesz harmadik évad, a mangával pedig eddig nem igazán találkoztam. Én lennék a legboldogabb a földön ha lenne folytatás, mert most jelenleg ez a kedvenc animém

A végéről annyit, hogy szerintem ennél jobb befejezést ki sem tudtak volna találni. Nagyon tetszett és elégédett voltam vele, hisz Ciel és Sebastian végülis sosem válnak el, viszont zavart kissé Sebastian reakciója Ciel átváltozására.. zavart, de nem tudtam volna elképzelni teljes happy endet a végére. Mert, hogy ugye nem lett annyira boldog a vég, bár szerény személyemnek nagy boldogság, hogy Sebastianék együtt maradtak, de a démon nem kaphatta meg Cielt, így amiért ő éveken át harcolt és küzdött azt nem veheti el, már soha többé. Én nagyon is el tudnék képzelni egy harmadik évadot, bár tartanék tőle, hogy már nem lenne olyan jó, mint az első kettő és esetleg csalódnék, amit nem igazán szeretnék érezni ezzel az animével kapcsolatban.

Kuroshitsuji ( Black Butler)

A Kuroshitsuji egy anime, ami borzasztó nagy hatással volt rám. A Bestem mutatta nekem először. Vele együtt megnéztem pár részt. Érdekesnek találtam az alapsztorit, de eleinte valahogy nem kötött le túlságosan. El telt egy kis idő, mikor összefutottam egy amv-vel, ami szintén nagy kedvencem lett, azóta is napi szinten hallgatom és ennek hatására elkezdtem nézni teljesen előről az egészet.  http://www.youtube.com/watch?v=ZagjrYfXbhY

Ez lenne az a bizonyos zene, erről majd beszélek bővebben is. Szóval neki futottam másodszorra is és nem tudom miért, de valahogy olyan volt, mintha egy teljesen másik animét kezdtem volna el nézni, pedig ugyanaz volt. Ebből is látszik, hogy nagyon függök attól milyen hangulatban vagyok olyankor, mikor nézek vagy hallgatok valamit. Másodszorra már valahogy sokkal jobban lekötött és mindkét évadát szinte egyetlen hét alatt lezavartam, természetesen suli időben, úgy hogy csak este estem neki.

Ami a leginkább megfogott ebben az alkotásban az a nagyszerű és misztikus alaptörténet valamint Sebastian Michaelis karaktere.

Az alaptörténet: Londonban vagyunk Viktória királynő uralkodásának idejében. Ciel Phantomhive, egy 13 éves kisfiú elveszíti szüleit, amikor egy különös szekta tagjai végeznek velük a Phantomhive rezidencián, ami le is ég.  A szekta tagjai egy rejtélyes jelet égetnek Ciel bőrébe és bár elég zavaros, hogy pontosan mit is akarnak a kisfiúval kezdeni a későbbiekben, végülis nem tudják maguknál tartani Cielt, ugyanis megjelenik egy démon, aki felajánlja Cielnek a szolgálatait a lelkéért cserébe. A 13 éves fiú kapva kap az alkalmon, lepaktál a démonnal, majd megszabadul fogva tartóitól és a démonnal, azaz Sebastian Michaelissel karöltve bosszút esküszik szülei haláláért és az ő ártatlanságának és jó hírnevének bemocskolásáért. Sebastian nem az a fajta démon, aki a mai világ tudatában él. Ez személyes vélemény, úgyhogy lehet, hogy nem így van, de én így fogtam fel a dolgot: mindenki, aki azt hallja, hogy egy illető eladta a lelkét a démonnak, rögtön arra a következtetésre juthatna, hogy az illető lelke halála után elkárhozna és a pokolba kerülne, ahol örök szenvedés várna rá. Itt, ebben az animében, viszont ez nem így van. Sebastien Michaelis valóban egy vérbeli démon, de nem szándéka a pokolra vetni Ciel lelkét, hanem azt a lelket a sajátjának tekinti, amit majd megkap és szó szerint elfogyaszt, amikor Ciel meghal. Démonok a világ minden vallásában jelen vannak, de szinte más vallásban más a szerepük. A keresztény hitvilágban szereplő démonok jutnak eszébe mindenkinek a démon szó hallatán, akik ugye tudjuk milyenek, de nekem jó okom van azt feltételezni, hogy Sebastian Michaelis nem ilyen démon, illetve csak nyomokban tartalmazza a keresztény hitvilágából ismert démonok tulajdonságait. Sebastian magának akarja Ciel lelkét és el akarja fogyasztani a saját ereje növelése végett és nem akarja a pokolba vinni.

Az alaptörténethez visszakanyarodva Ciel és Sebastian vége láthatatlan harcait követhetjük nyomon, ahogy egyre furább és egyre érthetetlenebb ügyek elé keverednek és ahogy haladnak előre az igazság felé, úgy bonyolódik a cselekmény egésze. Ciel és Sebastian kapcsolata borzasztóan...hát hogy is fogalmazzak...nem túl egyszerű. Sebastian Ciel komornyikjaként van végig jelen a történetben és szolgálja ifjú gazdáját, de azért van egy két érdekes pillanatuk, mikor a " Boys Love" szál felerősödik, de ez a fajta kapcsolatuk végig kimondatlan marad, de szerintem elég egyértelmű, hogy pusztán Gazda- Szolga kapcsolatban állnak. Rengeteg szereplőt vonultat még fel a mű, sok a visszatérő mellékszereplő és a kisebb szerepet kapó, de szinte minden részben megjelenő karakter.

Tetszik, hogy Ciel nyomozás közben sok olyan ügybe botlik bele, ami megoldásra vár és Sebastian segítségével ki is nyomozza szinte mindet, részről részre, mint egy egyszerűbb krimi sorozatba, ahol minden részben más üggyel foglalkoznak. Az első évad szinte csak ezekből a különböző, misztikus bűncselekmények kinyomozásából áll, illetve  néha felsejlik maga az átívelő sztori is, hogy ugye Ciel és Sebastian a nyomozások kapcsán egyre közelebb kerülnek az igazsághoz, azaz, hogy megismerjék Ciel szüleinek gyilkosainak szándékát. Szinte minden ügyüknek valamilyen rejtélyes módon köze van Ciel eredeti céljához valamilyen formában.

Az első évad vége, kifejezetten olyan lett, hogy azt ember nem gondolná, hogy ennek folytatása van. Ha a Bestem nem szól, hogy ennek van folytatása, szerintem eszembe sem jutott volna tovább nézni, mert annyira egyértelműnek tűnt, hogy ezt most itt lezárták, rájöttek az igazságra, elpusztították az ellenséget és Sebastian is elvette, ami neki járt, azaz Ciel lelkét~ gondoltam én ezt...aztán néztem tovább meg néztem nagyokat és a kövi bejegyzésemben át is térek a második évadra, ami még az első évadnál is jobban megfogott.

Az első évadot nagyon gyorsan végig néztem, tetszett, hogy szinte majdnem minden részben más ügyben nyomoztak, tetszett Sebastian és Ciel titokzatos kapcsolata és ahogy megfűszerezték egy leheletnyi "boys love-al".

A kedvenc karakterem természetesen Sebastian Michaelis. Sebby egy igazi álompasinak van ábrázolva és démonként is haláli ügyesen állja meg a helyét, szerintem sokak kedvence. Egy olyan fajta démon ábrázolást testesít meg, amire azért elég kevesen gondolnak, illetve nem így képzelnek el egy démont, és be kell vallani rengeteget bukhattak volna, hogy ilyen nagy fába vágták a készítők a fejszéjüket, de abszolút, számomra pozitív ábrázolásmódot hoztak létre. A hangulat végig nagyon...hááát...nem végig izgalmas, mert elég sok az emelkedett és fél órás monológ, illetve a sejtelmes távolba nézés, de a gyönyörű grafikának köszönhetően kifejezetten élvezetes. Tehát a hangulata ilyen misztikus krimis, meg persze azért a poénok sem maradnak el.

Ciel viszont nekem majdnem végig közömbös volt. Ez nem igazán a karakter hibája, inkább csak az, hogy maga a történet eleje borzasztóan zavaros, rögtön belecsaptak a közepébe és a magyarázatok valahogy csak később kerültek elő, és az igazat megvallva elsőre ez engem is zavart, de később aztán már, ahogy kezdtek összekapcsolódni a dolgok, egyre többet árultak el abból, hogy mi miért van.

Szóval Ciel eleinte teljes mértékben közömbös volt a számomra, főleg, hogy Sebastian eléggé elterelte róla a figyelmet (xd), viszont később már ahogy a sztori kezdett előre haladni, nem egyszer vettem észre magamon azt, hogy tudok vele azonosulni. Alapjában véve a tragédia előtt Ciel csak egy kis kölyök volt, aki mit sem tudott a világ bajairól, csak éldegélt és játszadozott a hatalmas palotában, ahol a szüleivel laktak, ugyanis grófok voltak, ráadásul nem is akármilyenek. Ciel családja a királynő úgymond "Őr kutyái" , akik arra ügyeltek, hogy a királynő és az ország jó hírneve megmaradjon MINDEN ÁRON. Na most ebbe bármit bele lehet érteni és ez is picit zavaros, de én ezt is úgy fogtam fel nemes egyszerűséggel, mintha Cielék lettek volna a királynő személyes magándetektívjei.

Szereplők: 

Ciel Phantomhive - komoly, kissé mogorva, elszánt, nemes, becsületes, gyerekhez képest teljesen felnőtt gondolkodásmód, bosszúszomjas, értelmes, bátor...tehát az a tipikus angol Lord

Sebastian Michaelis - démon, pokoli gyors, erős, ügyes, okos, udvarias, "kedves", jóképű, logikus észjárású, halál nyugodt, rejtélyes, magabiztos, számító, néha kissé mindennél jobban "szereti" Cielt és talpig becsületes, hű gazdájához. Igen emberek, egy talpig becsületes démonnal van dolgunk. Viszont az tetszik, hogy emögött a talpig nagy becsületesség hátterében ha tetszik ha nem, a puszta démon van, aki csak arra vár, hogy minél közelebb kerülhessen Cielhez és, hogy felfalhassa a lelkét. Ciel lelkét tökéletes és beteljesült állapotban akarja magához venni, így szinte már már angyalnak tűnik néha, ahogyan viselkedik. De ugye, a látszat csal, Sebby talán tényleg másképp is szerette Cielt, de végig eredeti feladata lebegett a szeme előtt.

További szereplők:

Cselédek - ( Bard, Meirin, Tanaka, Finny): a Phantomhive rezidencia szolgálói, akikre semmi szükség nem lenne hiszen egyik se igazán ért ahhoz amit csinálnia kéne, megy amúgyis Sebby minden munkát elvégez, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, úgy tűnik Sebbynek valami miatt mégis csak kellenek. Mindegyik borzasztó ügyetlen és szerencsétlen, de abszolút szerethetőek és aranyosak.

Grell -  egy halálisten, aki teljes mértékben búza és teljesen oda van Sebastianért. Eléggé színpadias minden egyes fellépése és az öltözete is. Elviekben Sebastianék ellen van, de gyakorlatilag sokszor van, hogy segít nekik, de legtöbbször inkább csak pártatlan. Néha elég idegesítő és levakarhatatlan, de a poénok legnagyobb része tőle származik. Mondhatni, ő csapat bohóca.

Undertaker -  látszólag csak egy sikátorban megbúvó temetkezési vállalkozást vezető fura fazon, akihez Cielék sokszor betérnek egy-egy ügy kapcsán segítséget is sokszor ad, de ő sem az akinek látszik. Cielék oldalán áll...vagyis legalábbis nincs ellenük. Ő is könnyen szerethető karakter.

Elizabeth - Ciel jegyese, akit már kiskorában eljegyeztek a fiúval. Alapjában véve aranyos kislány, akinek hatalmas szíve van, borzasztóan kedves, de rengeteget hisztizik és sír minden ok nélkül és noha akaratán kívül sokszor okoz fejfájást Cielnek és keveredik teljesen feleslegesen bajba.

Van még egy csomó másik visszatérő szereplő, de rájuk nem térek ki, mert úgy gondolom nem olyan nagyon fontosak, meg amúgy is az első évadot leginkább csak Ciel és Sebastian cipelik a hátukon, minden más szereplő valamilyen szinten elhagyható.

Black Iris - Where Butterflies Never Die

http://www.youtube.com/watch?v=IvAoVV33Mg4

Szeretném első ( illetve inkább már második) bejegyzésemet rögtön egy zenének szentelni, amit már vagy két hónapja mindennap legalább ötször meghallgatok ( ez a minimum). Ezzel a számmal teljesen véletlenül futottam össze, nem ajánlotta senki, épp csak amv-ket nézegettem és így találtam rá, erre a .... csodára. Úgy megfogott ez a zene, hogy eleinte abba sem tudtam hagyni a hallgatását, folyamatosan ez ismétlődött az mp4 lejátszómon, semmi mást nem tudtam hallgatni ezen kívül ( mára azért már nem így van ^^). Maga a szöveg, a dallam és az amit ki fejez, az engem teljesen magával ragadott és olyan szinten beleszerettem, hogy nem hiszem, hogy valaha is meg fogom unni. Először egy Kuroshitsuji amv alatt hallottam ( ezt majd külön kifejtem) tudniillik hatalmas fanja vagyok és ennek következtében még nagyobb fan lettem. Olyan szinte megihletett, hogy már el is kezdtem ennek hatására írni egy fanficit, bár meg kell jegyeznem, hogy más egyéb zene is közre játszott ennek meg fogantatásában, de talán ez volt rám a legnagyobb hatással.
Az amv-ben, ahol ezt a dalt először hallottam Alois Trancyról szólt,http://www.youtube.com/watch?v=50MXTBYErYo illetve ennek a fiúnak a történetét és vívódásait véltem felfedezni a dalszövegben. Nem tudom egyébként, hogy az együttes minek vagy kinek a hatására hozta ezt létre, biztos vagyok benne, hogy nem Aloisnak, de nekem valahogy, még ha nem is néztem volna hozzá a videót, szerintem akkoris Alois jutott volna eszembe. Én, személy szerint nem voltam oda Aloisért, kicsit sem rokonszenves karakter, de ahogy összekapcsoltam azt, amit hallok és amit látok, hirtelen egybevágni látszott az egész. Alois Trancyról most nem akarok többet írni, mert a Kuroshitsujis témánál bővebben szeretnék róla beszélni. A lényeg annyi, hogy utáltam egy bizonyos karaktert, de mikor észrevettem a tökéletes vágásnak és időzítésnek köszönhetően, hogy tulajdonképpen mi is zajlik le ennek a szinte még gyermek karakternek a lelkében, elgondolkoztam. Rengeteg szenvedés, küzdelem, gyötrődés, remény és a szeretetre vágyás. Nem mondom azt, hogy Alois lett a szívem csücske, de azt biztos, hogy jobban megkedveltem, mert megértettem, miután elgondolkodtam. Minden elismerésem ennek a még nem igazán híres bandának, sajnos még nem jutottam el odáig, hogy a többi számát is meghallgassam, de igyekszem bepótolni.
Egész eddigi életemben, nem volt még egy ilyen szám, ami ennyire magával ragadt volna. Tetszik, hogy a pillangónak ilyen szimbolikus jelentést adtak a számban és erről is rögtön Aloisra tudok asszociálni, hiszen Aloist is nem egyszer ábrázolják pillangóként, aki csapdába esett egy undorító, számító, veszélyes, éhes és legfőképpen démoni pókok hálójába.

Akkor elkezdeném...

Ez a blog arra lesz hivatott, hogy leírjam a véleményem egyes filmekkel, zenékkel, sorozatokkal, könyvekkel, animékkel, mangákkal kapcsolatban.
Ide csak kritikák ( de inkább nevezzük csak véleménynek, ugyanis kritikus az nem vagyok) kerülnek majd. Ilyen személyes, magánéleti dolgok nem lesznek feltüntetve...annak máshol van helye x)
Sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy kellene egy teljesen saját kritika/vélemény blog. Régebben gondolkodtam  még fanfiction blogon is, de a Bestemmel megoldottuk, hogy közösen használunk egyet, így tehát fici sem fog ide kikerülni, mert annak is van már máshol helye maximum, csak dalszöveg részletek.