A történet középpontjában egy ház áll, amit a tulajdonosa Ellen és John Rimbauer Rose Rednek keresztelnek el...egy szinte palota méretű ház, mely a 19. században épült fel és már születése idején is velejéig romlott volt. Az építkezések közben is rengetegen haltak meg a munkások közül és a későbbi tulajdonosoknak, a Rimbauer família tagjainak is sok fejfájást okozott, ugyanis a ház előszeretettel ragadta el, szinte szó szerint a házba érkező vendégeket.
A Rose Redet John Rimbauer építtette menyasszonyának Ellennek, akik nem sokkal az esküvőjük után be is költöznek, de a házzal már akkor sincs rendben minden. Az építkezés közben elhunyt dolgozóknak nem tulajdonítottak nagy jelentősséget, puszta balesetnek könyvelték el annak idején, ám egy túlbuzgó professzort nagyon is érdekli a ház története és misztikus képessége és majdnem kétszáz évvel később a huszonegyedik századba lépve Joyce Reardon összegyűjt egy csapatot, akikkel fel akarja fedezni a gyilkos házat. A csapat tagjai mind fura alakok, többnyire médiumokból álló fura, de lelkes alakok.
Joyce az egykori Rimbauer család utolsó élő leszármazottjával és kis csapatával karöltve beköltöznek egy pár napra a Rose Redbe, hogy közvetlenül tanulmányozhassák. Meglepetten veszik tudomásul, hogy már rögtön a megérkezésükkor megmagyarázhatatlan, érthetetlen dolgok történnek és a házban lévő szobák, folyosók, helyiségek sem úgy vannak, ahogyan lenniük kellene. Mintha még a számuk is változna.
A Rose Red egyébként lebontásra váró ingatlan, amit Steve Rimbauer, az örökös, helyesel és sürget is, ám a professzornő szeretne a lebontás előtt minél több bizonyítékot begyűjteni, amik arra mutatnak rá, hogy a Rose Red természetfeletti eseményeknek ad otthont.
A kis csapat eleinte érdeklődve, majd később borzongva figyelik, ahogyan szép lassan feléled az egyébként több évtizede lakatlan, szunnyadó ház és megkezdődik az őrült hajsza. A kutatás átfordul egy abszurd, rémálomba illő mészárlásba, ahol az ellenség egy építmény mely magába zárta látogatóit és végezni akar velük.
Expedícióban résztvevők száma egyre csak fogyatkozik és a megmaradt tagoknak egyre véresebb, durvább és félelmetes eseményeknek lehetnek szem és fül tanúi. Joyce még a súlyos emberveszteségek ellenére sem akarja elhagyni a házat, teljesen lenyűgözi a kúria életre kelése és ámokfutása.
A film első felében sok az eseménytelen majdnem, hogy unalmas felvezető részek, viszont ennek ellenére végig hátborzongató és ahogy halad előre a történet egyre több akció jelenetet tartalmaz és az ember szinte folyton azt várja melyik sarokból vagy szobából fog kiugrani egy szörny vagy egy szellem, amiket a ház maga idéz elő vendégei "elszórakoztatására".
A kijutásért való küzdelem pedig eközben egyre kilátástalanabb egyre elkeseredettebb egyre hosszabb a kijáratokhoz vezetőt út.
Készült egy másik film is a Rose Redhez kapcsolódóan, ami a film előzményeit mutatja be. Az Ellen Rimbauer naplója elkalauzolja a nézőt a 19.századba, amikor a Rose Redet építeni kezdték és tanúi lehetnek a Rimbauer család rejtélyes és borzongató háttértörténetének valamint magának a Rose Red születésének.
A hangulat végig feszült ( az elejét leszámítva) és teljes mértékben magával tud ragadni. Stephen King a megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan félelmeket úgy tudja életre kelteni, hogy hiába, hogy CGI mentes az egész film végig lehet rettegni és véleményem szerint ilyen egy jó horror film. Bár nem teljesen az ő munkája, de végig érezhető, hogy benne volt a keze.
A kedvenc filmjeim közé tartozik még a film elei vontatottsága ellenére is. Valahogy teljesen bele tudja élni magát az ember, borzong és fél a filmben szereplőkkel együtt és jómagamat még arra is rá tudott venni ez a mű, hogy elgondolkodjam azon, hogy vajon a saját házam, ha életre kelne, vajon miképp viselkedne.
Ez a történet ugyanis nem a benne szereplő emberekről, hanem egy gyönyörű, hatalmas és öreg házról szól, amelynek lelke van...és minden egyes háznak, nem csak Rose Rednek.
"Minden háznak lelke van. Lélegzik, gondolkodik...beszél. És ugyanúgy, ahogy az ember teste megbetegszik, ugyanúgy a ház is képes betegnek lenni. A ház érzékeny a lakóira. A ház a lakói minden tulajdonságát, érzelmét, őrületét képes magába szívni és visszatükrözni azt. " / Stephen King/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése