Vampire Knight

A "vámpír lovag" is egy azon, anime, amibe az ember nagyon könnyen beleszerethet. Jó pár éve már annak, hogy barátokkal ráakadtunk erre és azóta is ilyen közös kis "házi kedvencnek" minősül.
Az alapsztorival kezdve, nos, meg kell hagyni elég egyszerű: van egy iskola, amit nappal emberek használnak és rendes oktatás folyik, leginkább egy bentlakásos gimnáziumra emlékeztet, ugyanis a tanulók nagy részét elnézve  tinédzser korban lévő fiatalok.
Ám az iskolának van egy éjszakai tagozata is, ahol pedig vámpírok "tanulnak". Az éjszakai és a nappali tagozatosok közösen használjak az iskolát, de persze cserélgetik egymást.
Történetünk főhőse Cross Yuuki az iskola igazgatójának gyámlánya. A lány, aki senkit nem érdekel. Sajnos ez tényleg így van, ahhoz képest, hogy főhős véleményem szerint nem sokat tud felmutatni. A karaktere inkább unalmas, és kiszámítható mintsem izgalmas. Ám, hiába, hogy nem nagy durranás a lány rögtön két vámpír is vetekszik a kegyeiért, név szerint Kuran Kaname, a vámpírok tisztavérű ura, akit hatalmas nagy tisztelet és megbecsülés vesz körül, vámpír társai körében. A másik vámpír ragban már kicsit alacsonyabb szintű, sőt rögtön E-szintre süllyedő félben lévő vámpír, Kiryuu Zero, akit egy egy vámpír harapott meg még kiskorában. Zero, olyan szinten megveti és gyűlöli a vámpírokat, hogy titokban tartja és csendben próbálja átvészelni lassú és szenvedéssel teli átalakulását.

Így tehát a sztorinak inkább három főszereplője van sem mint egy, hiszen a történet cselekménye hármójukról szól, erről a szerelmi háromszögről, amit ők alkotnak.
Eddig nem túl sok benne a dicséret, de most elkezdem részletezni, hiszen nem véletlenül lett a baráti társaságom és főleg jómagam nagy kedvence. A Vampire Knight karaktereivel nagyon könnyű azonosulni, rengeteg féle szereplőt vonultat fel ez az anime, mindenki megtalálhatja benne a maga kis kedvencét. A grafika gyönyörű, szerintem a legszebb, azok közül, amiket eddig láttam. Nem túl pörgős főleg az eleje, de még így is le tud kötni, hisz, ahhoz képest, hogy az alapsztori szintén nem valami nagy durranás, de, ahogy elő van adva az már igen...az már valami. Sok az elején a magyarázat, meg a visszaemlékezés, de szükség is van rá, én személy szerint nem éreztem feleslegesnek...persze ez nem azt jelenti, hogy nem voltak benne felesleges dolgok, mert azért voltak.
A Vampire Knight jelenleg két évaddal rendelkezik és nem valószínű, hogy lesz folytatás, bár mivel a manga része viszi tovább a történetet, így elképzelhető, hogy valamikor a jövőben mégis csak lesz.
Az első évad leginkább a magyarázkodásról a bemutatásról és a visszaemlékezésekből áll és csak a vége felé kezd fellendülni. A második évad már jóval pörgősebb, izgalmasabb és szinte nézeti magát.
Kedvenc karakterem Kuran Kaname. A miértje nem nagy titok: a vámpírok vámpírja, titokzatos, erős, előkelő, elegáns és mindenekfelett tiszteletet parancsoló. Én ilyennek képzelek egy vámpírt. Messze nem jó, hiszen néha elég kegyetlen, számító, kárörvendő kis dög tud lenni, dehát ez már úgy tűnik csak a vámpírságával jár, ami egyébként kegyetlen jól áll neki. Természetesen az elején mindenki csak ámul, miért is érdekli annyira Yuuki, aki pedig annyira semmilyen, hogy az már fáj, de persze a második évad végén erre is megkapjuk a választ.

Zero is a kedvenceim közé tartozik, bár ő jóformán nem csinál mást csak végig szenvedi az egész két évadot, hiszen átalakuló félben van egy vámpír harapása miatt és később még fel is tűnik rég elfeledett és halottnak hitt ikertestvére Ichiru. De, imádom, hogy olyan kitartó, bátor és meg kell, hagyni elég laza tud lenni, abban a pár másodpercben, mikor nem szenved.
Igen, eléggé szappanopera szaga van. És nem csak a szaga olyan, tényleg az is...egy vámpír szappanopera. Konfliktus konfliktust követ, rég elfeledett családtagok bukkannak fel, a múlt árnyai kísértenek néhány ( az összes) szereplőt, szerelmi háromszögek, négyszögek, ötszögek, sokszögek alakulnak, rengeteg a dilemma és a szenvedés.
Mi ebben az élvezet? Hogy kegyetlen jól van "előadva", megírva...mert ha ez egy sima brazil szappanopera lenne, nem is érdekelne, de itt még ezeket az, amúgy latyakos jelenetek is úgy lettek megoldva, hiába, hogy nem történik semmi, mégis érdekli az embert, a hangulat mégis magával ragad, van egy misztikus töltete és ugye a tény, hogy tele van szebbnél szebb vámpírokkal, azért igen csak emel a színvonalon.
Itt rengeteg a mellékszereplő, a legtöbbje vámpír, de akadnak vadászok és diákok is. Mindegyik  valamilyen értéket képvisel, más más felfogást. Persze ez így van a hétköznapokban is a való világban.

Rengeteg itt is a sejtelmes távolba nézés, elmerengés, soha véget nem érni akaró emelkedett hangvételű beszéd, de azért, ahogy haladunk előre a történetben szaporodik az akció is.

Összegezve, én a főhősnőn kívül mindenkit imádtam, valahogy mindenki érdekelt, pedig nem szokásom. A hangulat végig jó, egyszóval imádom :)