2012. május 13., vasárnap

Black Iris - Where Butterflies Never Die

http://www.youtube.com/watch?v=IvAoVV33Mg4

Szeretném első ( illetve inkább már második) bejegyzésemet rögtön egy zenének szentelni, amit már vagy két hónapja mindennap legalább ötször meghallgatok ( ez a minimum). Ezzel a számmal teljesen véletlenül futottam össze, nem ajánlotta senki, épp csak amv-ket nézegettem és így találtam rá, erre a .... csodára. Úgy megfogott ez a zene, hogy eleinte abba sem tudtam hagyni a hallgatását, folyamatosan ez ismétlődött az mp4 lejátszómon, semmi mást nem tudtam hallgatni ezen kívül ( mára azért már nem így van ^^). Maga a szöveg, a dallam és az amit ki fejez, az engem teljesen magával ragadott és olyan szinten beleszerettem, hogy nem hiszem, hogy valaha is meg fogom unni. Először egy Kuroshitsuji amv alatt hallottam ( ezt majd külön kifejtem) tudniillik hatalmas fanja vagyok és ennek következtében még nagyobb fan lettem. Olyan szinte megihletett, hogy már el is kezdtem ennek hatására írni egy fanficit, bár meg kell jegyeznem, hogy más egyéb zene is közre játszott ennek meg fogantatásában, de talán ez volt rám a legnagyobb hatással.
Az amv-ben, ahol ezt a dalt először hallottam Alois Trancyról szólt,http://www.youtube.com/watch?v=50MXTBYErYo illetve ennek a fiúnak a történetét és vívódásait véltem felfedezni a dalszövegben. Nem tudom egyébként, hogy az együttes minek vagy kinek a hatására hozta ezt létre, biztos vagyok benne, hogy nem Aloisnak, de nekem valahogy, még ha nem is néztem volna hozzá a videót, szerintem akkoris Alois jutott volna eszembe. Én, személy szerint nem voltam oda Aloisért, kicsit sem rokonszenves karakter, de ahogy összekapcsoltam azt, amit hallok és amit látok, hirtelen egybevágni látszott az egész. Alois Trancyról most nem akarok többet írni, mert a Kuroshitsujis témánál bővebben szeretnék róla beszélni. A lényeg annyi, hogy utáltam egy bizonyos karaktert, de mikor észrevettem a tökéletes vágásnak és időzítésnek köszönhetően, hogy tulajdonképpen mi is zajlik le ennek a szinte még gyermek karakternek a lelkében, elgondolkoztam. Rengeteg szenvedés, küzdelem, gyötrődés, remény és a szeretetre vágyás. Nem mondom azt, hogy Alois lett a szívem csücske, de azt biztos, hogy jobban megkedveltem, mert megértettem, miután elgondolkodtam. Minden elismerésem ennek a még nem igazán híres bandának, sajnos még nem jutottam el odáig, hogy a többi számát is meghallgassam, de igyekszem bepótolni.
Egész eddigi életemben, nem volt még egy ilyen szám, ami ennyire magával ragadt volna. Tetszik, hogy a pillangónak ilyen szimbolikus jelentést adtak a számban és erről is rögtön Aloisra tudok asszociálni, hiszen Aloist is nem egyszer ábrázolják pillangóként, aki csapdába esett egy undorító, számító, veszélyes, éhes és legfőképpen démoni pókok hálójába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése