Monoshitsuji ( Black Butler 2)

A Monoshitsuji a Kuroshitsuji folytatása és ez pár résszel rövidebbre, de százszor izgalmasabbra sikeredett véleményem szerint. Az első évadnak ott lett vége, hogy elvileg minden lezárult, a bosszú beteljesedett, az ellenség kinyúlt, Sebastian pedig meghaszelhatta Ciel lelkét. DE! Mint, ahogy az a második évad első részében kiderül sajnos nem így történt. Sebastian nem tudta felfalni Ciel lelkét, amit a fiú egyébként önként és dalolva adott volna át neki, mert valaki elrabolta a lelket. Azt nem árt tudni, hogy Ciel lelke szorosan kapcsolódik a fiú egyik gyűrűjéhez, ami egy családi örökség és mivel ellopták a gyűrűt így eltűnt a lélek is, Sebastian pedig egy egészen cseppet megrándította szemöldökét, mikor rájött, hogy nincs még vacsoraidő. Szerencsére az első részben rögtön ki is derül, hogy ki volt a tettes, bár, hogy miért, az ismét a sorozat vége felé derül ki. A tettes, illetve inkább tettesek, akik egyben a sorozat két újabb főszereplői is, tehát Alois Trancy és hű komornyikja Claude Faustus. Alois és Ciel borzasztóan hasonlítanak...persze nem külsőleg és jellembéli eltérések is vannak, de mindkét gyerekben közös a hányattatott sors, a szenvedéssel teli gyerekkor, az árvaságuk, a hatalmas vagyonuk és palotájuk, amit "megörökölnek", de van amiben még inkább hasonlítanak...Alois komornyikja sem holmi vén bácsi, aki felszolgálja a délutáni teát. Kiderül, hogy Alois komornyikja, Claude is egy démon, akinek a kis srác eladta a lelkét...pont ugyanúgy, ahogy Ciel. Így tehát az új évaddal kaptunk egy szőke, kék szemű és erőszakos Cielt és egy savanyú képű emós Sebastiant. Ahogy néztem a második évad elejét folyton ez jutott eszembe Aloisról, hogy Ciel kicsit másképp és ugyanez a komornyikoknál. A második évad meglehetősen sokat foglalkozik Aloissal és Ciel kissé háttérbe szorul, ami igazából nem hatott meg túlságosan, viszont az nagyon tetszett, hogy a két komornyik "ellenségeskedését" milyen jól kifejtették és nem holmi apróbetűs részként van jelen. Gondolom nem nagy titok, hogy a két Gróf hamarosan küzdeni fognak egymás ellen valamint a két komornyik is. A " boys love" szálak pedig szinte már ordítanak, míg az első évadban épphogycsak érezhető volt. Sebastian még mindig csorgatja a nyálát Ciel után, viszont most betársul mellé Claude, akinek nagyon "megtetszik" a mi kis Cielünk és természetesen Alois is "akar" tőle valamit. Egyszóval mindenki Cielt akarja, ugyanis kiderül, hogy a lelke igencsak különleges, bár nyilván Aloisnak, aki csak egy egyszerű ember nyilván nem azért kell.

Tehát lényegében a második évad a két kis Gróf harcáról és a komornyikok rivalizálásáról szól, illetve fény derül arra, hogy miután Sebastian vissza szerezte Ciel lelkét miért nem tudta felfalni. Bevallom, ennek a megértése számomra igen nagy kihívást jelentett, de szerencsére másodjára végig nézve már könnyebb volt felfogni, hogy miért tökörészik még Sebastian, hiszen már az első részben sikerül visszalopnia Aloiséktól Ciel lelkét...nyilván nem meglepetés, hogy miután Ciel magához tér (miután visszakapta a gyűrűjét, azaz a lelkét) nem emlékszik semmire, így arra sem emlékszik, hogy eredeti célját már rég beteljesítette, így mondhatni az első évados események úgy, ahogy vannak kiestek neki. Sebastian nem akarja, így sérülten magához venni a lelket, ezért új célt formál a fiúnak...és természetesen, ha az előző ellenség már elpusztult, új ellenségeket kell keresni, akin el lehet verni a port és Sebastian Alois Trancyt jelöli ki Ciel új ellenségének. Egyébként ez is borzasztóan zavaros, hogy most akkor ki miért akarja kicsinálni a másikat, szóval megint nagyon kell figyelni, vagy legalábbis kétszer végignézni ( négyszer xD).
Szerencsére most is voltak töltelék részek, de azoknak is nagyon örültem, mivel megint sikerült pörgősre, izgalmasra és a legtöbbjét poénosra alkotni. A vonatos rész volt közülük a legjobb.
A két nemes közti harc persze folyamatosan zajlik, egyre több dolog kerül napfényre és épülnek egymásra illetve illesztődnek össze a puzzle darabkái.

Természetesen nem maradnak el a jól megszokott mellék szereplők. Meirin, Bard, Tanaka, Finny is jelen vannak és még mindig nagyon imádnivalóan szerencsétlenek.
Grell sem maradhat ki a buliból ő elég gyakori visszatérő mellékszereplő és a stílusa mit sem változik.

Van Alois Trancynak egy cselédje, akit Hannahnak hív, általában mindig ezen a szegény szerencsétlenen tölti ki Alois a dühét kissé elmebeteg módon, nem bánik méltó módon vele és borzasztóan sajnáltam a lányt, de a végén, amikor megtudtam, hogy ő sem az aminek látszik valahogy már nem sajnáltam annyira.

Összefoglalván a kedvenc karakterem még mindig Sebastian. Ciel továbbra is közömbös, Claudeot eleinte nagyon imádtam, de aztán a karaktere egyre inkább ellenszenves lett a számomra. És, aki végképp a legnagyobb dilemmát okozta nekem az Alois volt. Utáltam, de mikor meghallgattam azt  a bizonyos számot, amit a blogírás elején kifejtettem, némiképp változott a véleményem, valahogy teljesen elhittem, hogy az a szám róla szól és jobban megértettem Aloist.

Azt hallottam nem lesz harmadik évad, a mangával pedig eddig nem igazán találkoztam. Én lennék a legboldogabb a földön ha lenne folytatás, mert most jelenleg ez a kedvenc animém

A végéről annyit, hogy szerintem ennél jobb befejezést ki sem tudtak volna találni. Nagyon tetszett és elégédett voltam vele, hisz Ciel és Sebastian végülis sosem válnak el, viszont zavart kissé Sebastian reakciója Ciel átváltozására.. zavart, de nem tudtam volna elképzelni teljes happy endet a végére. Mert, hogy ugye nem lett annyira boldog a vég, bár szerény személyemnek nagy boldogság, hogy Sebastianék együtt maradtak, de a démon nem kaphatta meg Cielt, így amiért ő éveken át harcolt és küzdött azt nem veheti el, már soha többé. Én nagyon is el tudnék képzelni egy harmadik évadot, bár tartanék tőle, hogy már nem lenne olyan jó, mint az első kettő és esetleg csalódnék, amit nem igazán szeretnék érezni ezzel az animével kapcsolatban.