Tehát Tomb Raider. Az 1990-es években indult útjára ez a játék és azóta is folyamatosan nagy sikereket arat. Eddig két film is készült belőle, de állítólag 2013-ra kijön a harmadik rész is.
A játék főhőse, illetve főhősnője Lady Lara Croft, aki immáron a leghíresebb női főhős pc játékok keretei közt és amióta filmet is készítettek belőle, azóta pedig nem csak játék szinten van jelen, hanem - ha nem túlzás ezt állítani - legendává lett.
Lara egy angol grófnő, aki még kicsi korában elveszíti szüleit, így az élet megköveteli az akkoriban még törékeny kislánytól, hogy megedződjön és a saját kezébe vegye az irányítást, illetve saját életét. Amikor Lara felnő elismert régész válik belőle és beutazza az egész világot különböző kincsek, sírok, halott világok, letűnt civilizációk után kutatva. Utazásai során nem csak a rejtélyes, régi világ kicsit sem biztonságos dolgaival kell szembe néznie, bőven akad ellensége, hús vér emberek, akik szintén vágynak az ereklyékre és az ezek által elnyerhető gazdagságra és hírnévre. Gyakran előfordul - szinte minden részben - hogy Lara ellen összeesküszik e világi és földöntúli lények is egyaránt, hogy akadályozzák a kalandort.
A Tomb Raidernek eddig 10 ( + bónusz pályák) része van és hamarosan kijön a 11. is. Személyes kedvenceim közé tartozik a 40 pályás The Last Revelation, amit ha agyonütnének sem tudnék megunni. Bár a grafikája jó sok kívánni valót hagy maga után és néhol elég vicces a játékban megjelenő figurák alakja, de valahogy nem ront a játék élvezetén. Nyilván egy a kilencvenes években készült játék nem olyan mutatós, mint a mostaniak, de itt nem is igazából számít a grafika. The Last Revelation a negyedik része a játék sorozatnak. A gyakorló, bevezető pálya Indiában játszódik, a rendes játék pedig Egyiptomban, illetve egy nagyon kicsi része valahol dél Görögországban( ha jól tudom). Még eddig egyik helyen sem voltam, úgyhogy nem tudom, hogy a játékban lévő tájak elhelyezkedése mennyire felel meg a valóságnak, de gondolom a nagy része azért hiteles. Ezt szerettem a legjobban az egészben, begyűjteni a kincseket és közben szaladgálni a piramisok a tengerpart és egy évezredek óta érintetlen helyiségekben. A mitológiai szálak, amire a különböző részek épülnek is nagyon el lettek találva. Na meg persze imádtam, hogy nem volt elég az ha volt egy shot gun-od, nem biztos hogy az ellenséget le tudtad vele győzni, mert volt rengeteg logikai része is a játéknak. A sírok feltörését mindig egy szám kombináció rejtette és egy csapdából kijutni sem volt olyan könnyű, ha használni kellett az eszed. 40 pálya iszonyat sok és rengeteg helyet mutat be, rengeteg a futás, mászás ugrás, csúszkálás. Ami nehezíti a játékot az az, hogy saját magunknak kell kitalálni, hogy merre menjünk ( a játék első hat részére vonatkozik) nincsenek úgymond kijelölt utak, bármerre el lehet kalandozni és iszonyat könnyen el lehet tévedni és szem elől lehet téveszteni a helyes utat. A későbbiekben ez módosul a hatodik rész után már, mikor a grafika is sokkal kidolgozottabb ( és ugye az arculattervezés is sokban változik az új kiadó miatt) és valamivel egyértelműbb az útirány.
A második kedvencem a Legend, aminek a nagy része Dél -Amerikában játszódik, de persze Kazahsztán is felbukkan. A Legend már nem tartozik bele a klasszikusok közé ez már az új arculat szülötte.
Még nem volt alkalmam kijátszani az összeset, de esküszöm, amint megfelelő X-boxhoz jutok vagy Play Stationhoz minimum háromszor fogom végigjátszani az összeset.
Nem sokára kijön a játék 11. része is, amire már borzasztó kíváncsi vagyok, mert nagyon érdekes lett a háttértörténete és mivel a tizenéves, tapasztalatlan Larával kell végig futkorászni a pályákon egy elátkozott szigeten mindenféle segédeszköz nélkül és extra gyengén, így feltételezésem szerint kegyetlen mód szenvedős lesz és nem egyszer fogok idegbajt kapni felette.
Mindig is szerettem a történelmet és a régi idők titokzatos, rejtélyes dolgait, helyeit így nyilván nem meglepő, hogy mindig boldogan játszok végig egy-egy részt. Valahogy sosem unalmas, mindig tartogat valami meglepetést. A klasszikus játékok grafikája nem valami szép, viszont maga a téma a történet és a grafikát leszámítva minden más sokkal kidolgozottabb és igényesebb, mint az újabbak. Azokat is szeretem és azokkal is mindig szívesen játszom ( már amelyiket viszi a gép) a grafika pedig részről részre gyönyörűbb lesz, viszont a klasszikusak valamivel jobbak.
Amire nagyon kíváncsi leszek:
Nem vagyok valami nagy játékos, sosem tudtak igazán lekötni a számítógépes játékok, mert egyiket sem éreztem túl közelinek magamhoz, de a Tomb Raider pont olyan játék, ami simán letudja ültetni az olyan embert hosszú órákra, aki szereti a sok mászkálást, lövöldözést, logikai fejtörőket, a titokzatos történelmi alaptémákat, hátborzongató sírokban és kriptákban való kutakodásokat az egzotikus helyeket és misztikusabbnál rejtélyesebb helyszíneket, valamint a rég letűnt világok ereklyéit.
Meghát...a sírrablás már önmagában elég nagy kaland, hát ha még jön pár ellenség is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése