Az idős Carl, felesége halála után nem sokkal elhatározza, hogy valóra váltja gyermekkori álmukat, amelyet közösen terveztek, de sosem tudták valóra váltani. Paradise Falls volt életük nagy álma, a leggyönyörűbb hely a világon. Úgy dönt szerencsét próbál és még mielőtt elvinnék egy öregotthonba a szoci munkások, akikkel nem jön ki valami jól, ráadásul a szomszédban építkező munkások egyikével igencsak összekap.
Carl légballonokkal kereskedik és ezek segítségével az égbe repíti a házát (szó szerint) és a dél-amerikai Paradise Falls felé veszi az irányt.
Mikor azt hinné, hogy útja zökkenő mentes és békés lesz, akkor döbben rá, hogy még az égben lebegve is képes egy két potya utas rá ragadni. Utitársa egy a száját befogni képtelen kisfiú, egy beszélő kutya és egy furcsa óriás szívárvány madár és ha ez még mindig nem lenne elég a gyerekkori példaképe is az útjába akad, akivel igencsak meggyűlik a baja.
Hosszú az út Paradise Fallsig és az addig magányos öregember egy egész családnyi potya utast szed össze.
Imádtam minden egyes percét, ami arról szólt, hogy mire képes egy ember, ha céljai és álmai vannak és az, hogy a szerelem és a hűség, még az egyik fél halála után sem feltétlenül szűnik meg. Az emlékek megmaradnak és fájnak, de olykor erőt vehetünk magunkon és a fájdalmat átalakíthatjuk valami kellemesebbé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése