Egy álmos amerikai kisvárosban Bon Tempsben egyik napról a másikra nyüzsögni kezdenek a vámpírok. Fontos tudni, hogy a True Bloodban a vámpírok létezése többé már nem titok, nem rejtőzködnek, sőt még beilleszkedni is hajlandóak az emberek közé. Nappal valahol egy eldugott kis rejtekben pihennek míg éjszaka próbálnak teljes értékű "életet" élni és keményen harcolnak jogaikért, ami az esti híradók folyamatos témája.
Sookie Stackhouse a 25 éves pincérlány a munkahelyén ismerkedik meg az első vámpírral, akit a szabad szemével láthat. Bill Compton, a vámpír, érdeklődik a lány iránt és nem egyszer húzzák ki egymást a slamasztikából, így nyilván nem nagy meglepetés, hogy elkezd dúlni a love és kapcsolatukat még csak el sem titkolva kiváltják a helyiek szúrós vagy éppen bátorító pillantásait. Sookie és Bill kapcsolata eleinte meghitt ám, ahogy a vámpír egyre zűrösebb és sötétebb ügyekbe kavarodik bele úgy kerülnek elő a kompromittálóbbnál kompromittálóbb múlt emlékei. Közben egyre több vámpírt ismerhetünk meg, megismerhetjük a szokásaikat, illetve azt, hogy ki hogy próbál beilleszkedni a halandók közé. Kiderül, hogy egyiknek sem olyan könnyű mint amilyennek beállítják. Valaki küzd amíg csak bír, de akad olyan jószág is amelyikkel sok a gond. Ezen kívül megismerhetjük a vámpírok hierarchikus társadalmát, királynőket, királyokat, sheriffeket és egyéb nagy kutyákat. Kiderül továbbá az is, hogy kis bolygónknak nem pusztán a vámpírok kétes szándékaival kell szembe nézniük, hanem egyéb természetfeletti lényekkel. Sookie kalandjai és útjai során megismerkedik alakváltókkal, vérfarkasokkal, félistenekkel, boszorkányokkal, szellemekkel, görög mondabeli teremtményekkel és tündérekkel. Amíg a világ a vámpírok próbálkozásain van felháborodva, addig a természetfeletti lények, amelyekről az emberiség még nem tud folyamatosan gyűlnek és gyűlnek hol a jobb hol a rosszabbik oldalra.
A történetet én azért látom kimagaslónak a többi szalagon gyártott vámpíros förmedvény között, mert ahhoz képest, hogy ez a sorozat is jól tele van zsúfolva misztikus lényekkel, valahogy nem tűnik olyan sablonosnak. Persze a vámpír-ember szerelem itt sem marad el, de legalább ez is egy újfajta megvilágítást képez. Ja igen és az még egy nagyon nagy dícséret, hogy végre nem tini vámpír szerelemről meg a gimi nyújtotta szenvedésekről szól, hanem egy igazi véres, szókimondó, néhol kissé már tényleg nyers történetről.
Itt a nyál helyett vér csöpög méghozzá liter számra.
A True Blood annak ellenére, hogy jóval erőszakosabb műfajbéli társainál rendesen felüdülést hozott számomra. A vámpírok társadalmi felépítése nagyon ötletesen lett megoldva, egy egész társadalmi berendezkedést sikerült olyan jól képernyőre vinni, hogy az ember azt tudja mondani rá, hogy " Not bad..."
Izgalmas, fordulatos csavarokban bővelkedő sztori, amelyben egy szerencsétlen kisváros kénytelen szembenézni a bizarabbnál bizarabb lényekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése