Pandorum (2009)

Egy Elízium nevezetű űrhajó tart a Tannis nevű bolygóra, ahol a Földhöz hasonló élet található. Az Elízium egy telepesekből álló több ezer embert szállító hajó ami azért indult a el a Földről, mert a bolygó már pusztuló félben van. A túlnépesedés miatt ivóvíz szinte már a leggazdagabb országoknak sem igazán jut ki és az élelmiszer hiány és rémísztő. A Föld bolygó tehát már az utolsókat rúgja, ezért látta a megmaradt emberiség szükségesnek, hogy másik bolygót keressenek maguknak. A Tannishoz vezető út több száz évig tart, ezért a hajón utazók hibernált állapotban haladnak céljuk felé, épp csak a hajó legénységének pár tagja van ébren, akik irányítják a hajót, hajó naplót vezetnek és kijavítják az esetleges hibákat.
Egy napon két ember is magához tér a legénységből. A hadnagy és a tizedese, Payton és Bower. A helyzet viszont az, hogy fogalmuk sincs mi a teendőjük, ugyanis az ő műszakjuknak nem akkor kellene lennie, ráadásul a legénység többi tagját sem találják. És ha még ez nem lenne elég a főreaktor is meghibásodott, aminek következtében a hajónak több, mint a fele áram nélkül maradt.
Payton és Bower tehát totális nagy káoszra térnek magukhoz és fogalmuk sincsen arról, hogy  mi történhetett a többiekkel és, hogy mitől hibásodott meg a hajó. Egyébként azt sem tudják, hogy épp hol vannak, azt sem, hogy meddig aludtak.
Bower tizedes elindul megkeresni a bajok forrását míg Payton hadnagy a vezérlő teremből próbálja irányítani a korom sötétben mászkáló fiút. Bower, útja során találkozik pár érdekes túlélővel, akik szintén a hajó legénységéhez tartoztak és azt állítják, hogy valami iszonyatosan nagy szörnyűség történet a hajón, ami azt eredményezte, hogy a hajó utasainak egy részét ocsmány szörnyeteggé változtatta. Ennek a betegségnek a neve Pandorum, ami úgy alakult ki, hogy az emberek szervezetében lévő alkalmazkodáshoz hozzá segítő, felgyorsított evolúciós szer megzavarodott. Ez a szer segítette volna hozzá a hajdani ex Föld lakókat, hogy a Tannison lévő életkörülményekhez  tudjanak alkalmazkodni. A szer viszont ezerszer hamarabb lépett működésbe, mint azt várták volna és a szer így az utasok szervezetét úgy alakította, hogy a hajóhoz igazodjanak. Így keletkezett egy csomó, mutáns, vérszomjas szörny, akik végig kergetik hőseinket az egész hajón a húsukra áhítozva. Minél tovább van ébren valaki, a szer annál gyorsabban aktiválódik, így tehát a cél egyértelmű: minél előbb el kell hagyni a hajót, még mielőtt Pandorum tünetei jelentkeznének, ami nem épp csigalassúsággal aktiválódik. A hajót elhagyni viszont nem lehet, hisz  még mindig hibás valami miatt a rendszer így sejtésük sincs, hogy épp merre vannak.
Így tehát kialakul a pánik és a kétségbeesett küzdelem a túlélésért. Közben viszont két szörny kinyírás között legalább arra sikerül fényt deríteni, hogy mi újság a drága szülő bolygójukkal a Földdel. Már évek óta elpusztult. Semmi nem maradt már belőle.
Így tehát a hajó megmaradt utasai között kialakul egy dilemma, hogy mit érdemes csinálni és mit nem. Vajon folytassák e egyáltalán a küldetést, ha már nincs aki irányítsa őket? Muszáj e vajon továbbra is a Földön elsajátított és betanult szabályokhoz alkalmazkodni? Ki tehetne ellene? Ki ítélné el őket, ha új szabályokat és jogokat alkotnának? Az otthonuk már nincsen többé és ezzel Payton is tisztában, aki kezd egyre furábban viselkedni. Egyre zavarodottabb és mikor ő is össze találkozik egy túlélővel még inkább tanácstalan lesz.
Eközben Bowenéknek sikerül újraindítaniuk a rendszert és így visszakapják az áramot. Ennek következtében pedig megtudják, hogy hol vannak és, hogy a vezérlő terem ablakából miért nem látják a csillagokat.

A film egy sci-fi horror ami ugyan amerikai, de sok német keze is benne volt a dologban. A történet maga nagyon érdekes, rejtélyes, izgalmas, a vége elgondolkodtató és a film végi csavar ( amikor is ugyan kiderül, hogy hol vannak) jól kidolgozottak, bár néha néha fel kapja a fejét az ember, mert felfedezhető benne egy két ellentmondás, vagy éppen vakfolt.
Ami nem igazán tetszett a filmben az a színészek játéka. A Paytont alakító Dennis Quaid borzasztóan unottnak tűnt egész végig. A többiek talán egy fokkal jobbak, viszont semmi maradandót nem hagynak az emberben. A harcolós csaj engem teljes mértékben Lara Croftra emlékeztetett vagy éppen Alicera a Resident Evilből, nem volt benne túl sok eredetiség. Bowen se mutatott túl sokat, pedig az első percekben azt hittem ő érdekes lesz, de aztán valahogy mintha megunta volna a saját szerepét. De ő legalább még az elején lelkesnek mutatta magát. Dennis Quaid pedig meg merném kockáztatni, hogy azt se tudta hol van...és nem is érdekelte.
Maga a történet tetszett, bár nem volt sok eredetiség benne, de a látvány szép és ijesztő volt egyszerre. A hang effektek nagyon nagy dícséretet érdemelnek. A film vége volt az ami a leginkább tetszett, az hatalmasat lendített rajta.

Equilibrium - Gyilkos nyugalom (2002)

Ennek a filmnek a története sokban hasonlít a Mátrixhoz. Leginkább a harc terén és egy bizonyos elnyomó erő elleni lázadás terén.

A történet szerint a harmadik világháború után az emberiségnek majdnem a fele elpusztult és az emberek egyre borzasztóbb körülmények között élnek. A megmaradt emberiség élére egy olyan hatalom áll, aminek vezetője egy bizonyos Atya nevezetű valaki és igencsak furcsa módon próbálja rábírni az embereket arra, hogy ne legyen több konfliktus a világban: olyan gyógyszert állíttat elő, amit ha ez ember bead magának, akkor tökéletesen érzéketlen lesz. Nem lesznek érzelmei, tökéletesen robot szerű magatartással fog rendelkezni. Ennek az a célja, hogy elkerüljék a nézeteltéréseket, ami dühöt szül, a düh pedig ellenségeskedést az ellenségeskedés pedig háborút eredményez, amit a megmaradt emberiség már végképp nem bírna ki.
Így tehát ez a bizonyos Atya és szervezete tökéletesen érzelemmentessé teszi az emberiséget.
Sean Bean és Christian Bale is játszik a filmben, de ahogy arra számítani lehet, Beant egy szempillantás alatt kinyírják, mint ahogy szegényt a legtöbb filmjében. ( Eddig kb egy, max két olyan filmet láttam, ahol Sean Bean nem halt meg~)
Sean Bean, azaz Partridge nem túl meglepő elhalálozásának oka az, hogy nem szedi az "érzéstelenítő" gyógyszereit és érzései támadnak, ami pedig törvénybe ütközik. Itt jön a képbe Christian Bale, azaz John Preston, aki jó katona lévén kivégzi az érzés bűnözőt, holott régen együtt dolgoztak. Preston még a saját felesége halálát is végig nézte annak idején, mikor az érzéseket tanúsított.
Ám nem sokkal Partridge halála után, Preston egészen véletlenül szintén elköveti azt a hibát, ami miatt meg kellett ölnie barátját: véletlenül kihagy egy adagot a napi gyógyszer adagjából és nem pótolja be, aminek következtében érzései lesznek és ez elindít nála egy lavinát. Könnyekkel teli szemmel nézi azt a világot, amiben eddig élt és szörnyűlködve veszi tudomásul, hogy szintén érzelemmentes gyermekei ennek az érzelemmentes, agymosott világnak a szülöttei. Preston folyamatosan hanyagolni kezdi a gyógyszereit és így egyszeriben öntudatára ébred ( itt jön a képbe a Mátrix feeling). Természetesen továbbra is érzelemmentesnek próbálja magát mutatni, több kevesebb sikerrel.
A legmeghatóbb jelent az egész filmben, mikor Preston ki kellett volna végeznie egy kiskutyát, aki egy telepről próbált volna megszökni, de ekkor már Prestonnak kezdett kitisztulni a feje és megmenti a kiskutyát és egy jópár embernek golyót repít a fejébe csakhogy megtarthassa az állatot, akit később hazavisz.
Ez amúgy elég érdekesen jött ki, hiszen Preston képtelen végezni egy kis állattal, de a munkatársait zokszó  nélkül kinyírja. Szóval kissé ellentmondásos, de úgy vélem teljesen érthető.
Prestonban immáron túláradnak az érzelmek, amit tökéletes titokban tart és ténykedése már odáig fajul, hogy tégla lesz saját katonai osztagában, és a lázadóknak kezd el segíteni, akik a város alatti kis járatokban élnek.

Hát elég merész elgondolás. Talán még a  Mátrixnál is merészebb. egy tökéletesen érzelemmentes világban élni, ha az ember tökéletesen agymosott és érzelmileg mínuszban van, úgy gondolom nem igazán veszi észre, milyen abszurd és elnyomó az a hatalom, ami mindezt kitalálta. A háborúk, csaták és harcok valóban drasztikusan csökkentek, mondhatni teljesen eltűntek a föld színéről, viszont ezzel egyetemben az egész emberiséget leamortizálták egy darab fává. Be lettek tiltva a különböző színek és képek festése, a könyvek 90%-a tűzben égett, a lakások, hivatalok és közterek helyszínein semmilyen forma nem található, tökéletesen szögletes minden.
Maga a film egyébként nagyon jó, Christian Bale a legjobb. Ő tökéletesen bemutatja azt a folyamatot, ahol egy ember átmegy a robot módból érző képes emberi lénnyé. A karakter fejlődésében ez tisztán nyomon követhető.
A véleményem az, hogy a jelen korunkban egy ilyen világot lehetetlen lenne létre hozni. Az emberi érzelmeket nem hiszem, hogy kordában lehetne tartani. Persze el lehet tompítani az erős érzelmeket valamennyire, de hogy teljesen kiirtsanak mindenféle nemű érzelmet az lehetetlen. Túl széles ez a skála.
Mindenesetre érdekes az elgondolás.

Zafírkék ( Rubinvörös folytatás)

Fura de még mindig nem jöttem rá, mitől olyan más, mint a többi vöröspöttyös könyv. Hisz  mindegyik nagyjából ugyanarról szól, itt sincs kivétel...vagy talán mégis?

A történet ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött...egy gyóntató fülkében. Kaptunk pár új szereplőt is, akik közül talán a legérdekesebb egy kicsi démon, Xemerius, aki nekem már szinte a legnagyobb kedvencem lett. Eszméletlen jó a szövege és a stílusát is egyszerűen nem lehet nem imádni.
A sztori ezuttal sem okozott csalódást és nem tudom miért. Pedig szinte már vártam, hogy mikor érkezik el az a pont, mikor leteszem a könyvet ( vagyis kikapcsolom az olvasó progit) és lelkiismeret furdalásom közepette áttérek más elfoglaltságra. De ez a pont nem érkezett el. Csak olvastam és olvastam és egyszercsak azt vettem észre, hogy vége lett.
Iszonyúan ritka az olyan könyv, ami engem leköt. Pedig lételemem az olvasás és némiképp az írás is, de valahogy mostanában sokkalta válogatósabb lettem könyv téren.
A Zafírkéket is ugyanúgy két nap alatt olvastam el, mint az első részt és minden egyes sorát élveztem és rögtön el is kezdtem keresni a harmadik részt.
Tényleg nem tudom mi az ami ennyire meg fog benne, nem igazán lehet megmagyarázni. Az alaptéma ugye az időutazás és az, hogy ezt Gwen hogy éli meg és hogy próbál fényt deríteni egy bizonyos ősidők óta fenn álló rejtélyre.
Az időutazós téma már kezd igencsak lerágott lenni, annyi féle fajtáját láthattuk/olvashattuk már, csoda hogy az író nő úgy fogalmaz az utazással kapcsolatban, mintha életünkben először hallanánk róla.
És van egy kis Harry Potter feelingje is. Bár ezt...elég elhamarkodott csak így kijelenteni, de némiképp hasonlít rá és talán pont ez az, ami ennyire tetszik benne ( magát a Harry Pottert 1-7ig kevesebb mint két hét alatt olvastam ki).
Maga a történet cselekménye nem igazán haladt előre, Paul és Lucy még továbbra is egy nagy hatalmas kérdőjelet alkotnak, az Őrzők még mindig csesznek rendesen elmagyarázni, hogy mi miért van és Gideon Gwennel való kapcsolata sem igazán lendült előre...viszont ennek ellenére tele volt mindenféle poénnal, pörgős volt, volt benne szappan is, de az is olyan poénosan volt tálalva nem pedig folyósan.
Volt egy bál némi piával és sok sok, több mint kétszáz éve halott emberrel ( már ha a saját korunkból nézzük), ahol Gwennek sikerül leinnia magát. Ez így önmagában elég kevés, viszont én majdnemhogy sírva röhögtem. Minden elismerésem az író nőnek, ugyanis olyan jól és szórakoztatóan adja elő, az egyébként nem túl felkapott történetet, hogy egyszerűen lehetetlenség letenni.
Úgy szeretném, ha több ilyen lenne, mert mostanában csak szenvedek a sok hülyébbnél hülyébb történetek felett, amik egyébként érdekelnének, de a 20 oldaltól már merő nyögdécselés az egész.

Nightmare before Christmas ( Karácsonyi lidércnyomás)

És ha már Tim Burton maraton, akkor essen némi szó a Karácsonyi lidércnyomásról. Tim Burton volt a történet írója és producere. Hát meg kell hagyni sablon az nem túl sok van benne, egy egészen új, különleges világot ábrázol, ahol egy hatalmas erdő fái a különböző világok kapui.
Minden világ egy bizonyos ünnep köré épül fel. Van Karácsony város, Húsvét Város, Hálaadás város és Halloween város. A történetünk főszereplői Halloween város lakói, akik a szokásos módon tengetik napjaikat: rémisztgetés, rémisztgetés és némi sikítás. Szellemek, szörnyek, töklámpások, démonok, vérfarkasok, vámpírok, mumusok, boszorkányok, zombik, denevérek, pókok és mindenféle más bizarr lények lakják.

Főszereplőnk, Jack Skellington Halloween város legmenőbb figurája...csont figurája. Mindenki imádja és ő tud a legjobban rémisztgetni. Ám egy nap hősünk rájön, hogy elég unalmas állandóan ezt csinálni. Már kezd belefáradni a folyamatos rémségekbe, amiket elkövet, unja már a sötétet és azt, hogy az egykoron hőn szeretett ünnepe, a Halloween sem tudja már lázba hozni. Valami újra vágyik. Valamire amit eddig még nem tapasztalt, ami felrázná egy kicsit unalmasnak hitt életét.
Egy nap Jack, szellem kutyája kíséretében véletlenül egy másik világban találja magát méghozzá Karácsony városban. Teljesen lenyűgözi az a világ, amibe belecsöppent, kicsit sem hasonlít Halloween városhoz. Minden olyan más. Itt senki nem sikít, senki nem fél, nincsenek feltrancsírozott testrészek a házak ablakában és nem díszítik vigyorgó töklámpások a házak oldalait. Itt valami fura, fehér, jéghideg lepedő borítja be a tájat, a gyerekek valami fura fadarabon csúszkálnak le a domb oldalakról és ráadásul még egy Mikulás nevezetű valaki is terrorizálja a házak kéményeit és mindenféle ajándékokat hagy a nappalikban felállított fenyő fa alatt. Jack csak a koponyáját vakarássza, ugyanis nem igazán érti, hogy miért viselkednek így az emberek. Próbálja megérteni, próbál utánanézni, hogy mi ilyen nagy szám abban a városban, ami ugyan lenyűgözi, de nem érti. A Mikulásos dolog izgatja leginkább a fantáziáját. Egy ember, aki kéményeken ereszkedik le és ajándékokat hagy a házban élő gyerekeknek...sehogy sem tudja felfogni, hogy miért jó ez, bár érzi, hogy őt magát is lenyűgözi.

Mikor Jack visszatér Halloween városba, elújságolja az ottani rémségeknek, azt amit látott. Mindenki érdeklődve hallgatja Jack beszámolóját, aki olyannyira fellelkesül, hogy úgy dönt átformálja Halloween városát annak a városnak a képére, amit látott. Persze Jack ezt nem veszi észre, de nem igazán jön neki össze. Csupa jó szándék vezérli, de nem éri el azt a hatást, amit Odaát ( xDD najó, ezt nem tudtam kihagyni) látott. Felöltözik Mikulásnak és ajándékokat is készít, de az ajándék dobozok belsejébe elég gyomorforgató dolgok kerülnek: csontok, fejetlen baba, harapós hangszerek, véres ruhácskák stb. A szán sem igazán az  a megszokott, hagyományos fajta. És mindezt az ámokfutást nem is akárhol végzi...nem hogy Halloween városban tenné, ahol ha egy gyerek egy levágott fejet talál az ágya mellett, örömében megöleli azt. Nem ám, Jack Karácsony városában kezd neki a "jótékonykodásnak" és okoz kicsit sem kellemes meglepetést az ottaniaknak. Eközben Sally, a kis zombi szerű lány próbálná észhez téríteni Jacket, ugyanis ő látja azt, amit a többiek nem: Jack képtelen felfogni igazán a Karácsony lényegét és teljesen  a maga módján próbálkozik beletanulni a Mikulás szerepébe, akit mellesleg elrabolt.

Amikor az ember azt hinné, hogy a sok ünnepi készülődés már önmagában rémálom, akkor jön Jack, aki azt hiszi, hogy tudja mit csinál és hagy néhány "érdekes" meglepetést a fa alatt.
Egyébként Jack imádni való figura. Nem lehet nem észre venni, hogy mindent azért csinál, hogy megértse azt a dolgot, amiben még sosem volt része. Átvállalja a Mikulás feladatát és noha nem azt kézbesíti, amit az igazi szokott, de igyekszik, hogy ő is legyen olyan jó, mint az a fura vörös kabátos, kövér fazon.

Hát ez se kimondottan gyerekeknek készült. Ez is inkább a felnőttebb, vagy legalábbis 12 éven felüliknek szól. Elég sokat horror elemet tartalmaz, bár nyilván, mivel animációs filmről van szó és a fiatalabb korosztályt célozták meg ezzel, nem olyan mértékű, de azért kellőképpen morbid. Bár egyben vicces, elgondolkodtató és tele van aranyos ( szó szerint aranyos) karakterekkel is.

Jack Halloween város szülötte és egy olyan világot akart megérteni és kipróbálni, aminek a temperamentuma nincs meg benne. Ez szerintem igencsak arra próbál rámutatni, hogy mennyire átkozottul fontosak a gyökereink és az, hogy honnan jövünk. Noha Jack a maga érdekes módján megpróbálta megérteni és nagyjából lekoppintani Karácsony város "hangulatát", végül nem sikerül neki és ezt maga is belátja.

A karakterek kellőképp kidolgozottak, nem igazán vannak üres vágányok, tele van érdekes nézetekkel. A grafikára sokan panaszkodtak, de nekem nem volt vele különösebb bajom...1993-tól még ne várjunk túl sokat.

Ami pedig még külön dícséretet érdemel azok a zenék. Danny Elfman nagyszerű munkát végzett.:

és azért a Manson féle változat se semmi :) :

A halott menyasszony (Corpse Bride)

A Tim Burton által készített animációs film kellőképpen sötét, komor, melankolikus, de ugyanakkor vicces és szórakoztató.

Nem igazán lehet azt állítani, hogy gyerekeknek készült. Elég félre vezető hiszen, végülis mese...DE! nem gyerekeknek. A tartalma és a benne szereplő figurák nem egészen kis gyerekeknek gyomrának való, így szerény véleményem szerint ez egy nagyon jól elkészített animációs film a kicsit felnőttebb korosztálynak.

A történet szerint Victor Van Dort egy angol (?) kis városban épp az esküvőjére készül, amibe a szülők próbálják bele szuszakolni. Bár Victornak esze ágában sem lenne még megnősülni, de kénytelen fejet hajtani szüleinek, akik abban reménykednek, hogy leendő menyük által nemesi címet szerez magának a fiúk.

Ez a másik oldal felől is hasonlóképp működik. Victoria nem akar férjhez menni, de mivel a 19. században játszódik a történet, így a a lánynak nincs más lehetősége, férjhez kell mennie. A lány szüleinek célja nem más, mint hogy pénzhez jussanak a házasság által, ugyanis hiába, hogy ott a nemesi címük, nincs mögötte pénz.

A fiatalok első találkozásukkor viszont egymásba szeretnek. A gond itt akár le is tudódhatna, de sajnos Victor szörnyű hibát követ el. A rögtönzött esküvői próbán, amit sötét éjszaka az erdőben próbálna lebonyolítani, véletlenül eljegyez egy élő halott zombi csajt. A gyűrűt, ami Victoriát illeti, véletlenül felhúzza egy rozzant, vékony ágnak tűnő valamire, amiről később kiderül, hogy az egy halott lány gyűrűs úja, aki ráadásul maga is menyasszony. Illetve az volt míg meg nem ölték. A halott ara, olyan boldog, hogy madarakat lehetne vele fogatni és nagy örömében magával rántja a még élő és rémült Victort az alvilágba, ahol a fiú miután megemésztette, hogy mindenki halott, szökni próbál. A baj csak az, hogy a halott menyasszonya nem engedi és mindenképp a magáénak akarja a fiút.

Sok hercehurca után végülis a halott lány, Emily, enged Victornak (miután a fiú becsapta őt) és felviszi őt az élők világába, de nem tud sokáig ott maradni mivel Victor, szokásához híven mindent elbaltáz és a felbőszült menyasszony, miután rájön, hogy Victor nem is akarja felségül venni dühében megint magával rántja az alvilágba. Eközben pedig Victoria szülei találnak egy új kérőt a lányuknak, aki nem akkora szent, mint amekkorának mutatja magát és ráadásul, mint az később kiderül köze van Emilyhez. A gonosz Barkis minden áron feleségül akarja venni Victoriát a mesés vagyon reményében és eltökélte, hogy végez a lánnyal miután a megtörtén az igen kimondása...mint ahogy annak idején Emilyvel tette.

Így tehát Victornak meg kell valahogy mentenie mint két menyasszonyát: az egyiket meg kell védenie valahogy a gonosz új kérőtől, de Emilyt sincs már szíve magára hagyni, neki is segíteni akar, hogy ő is ráleljen valahogy a boldogságra. Így tehát Victor összetoborozza az alvilág minden halott lelkét, hogy háborút indítson Barkis ellen, aki máris az oltár elé vezeti Victoriát.

Szóval igen, nem kimondottan a kicsiknek készült ^^

Timb Burton jól összehozta ez a darabot, szép munkát végeztek a készítők a szereplők ábrázolásával. Kellőképp halálmadár kinézetű az összes. De nincs gond a grafikával. Victor szinkron hangja pedig maga Johnny Depp, ami szerintem teljesen logikus és illik hozzá. Az elátkozott, halott menyasszony hangját pedig Helena Bonham Carter adta, ami szintén jó volt. Úgy tűnik Tim Burton, Johnny Depp és Helena Bonham Carter igencsak egymásba vannak zúgva. Ha fellép egy műben az egyik, a másik kettőt tuti magával húzza. De ez nem is baj, amíg ilyen jó csapatot alkotnak együtt.

Szóval a mű tetszett, érdekes és kellőképp sötét a hangulat a film végi csavar is kidolgozottra sikeredett, de nem fogja megrengetni a világot.

Bel Ami ( Szépfiú)

Georges Duroy ( Robert Pattinson) egy csóró, nincstelen leszerelt katona, aki próbálja megtalálni a helyét a világban. Bár nincs rangja és szinte semmi mása az égvilágon, van valamije ami a későbbiekben feljuttatja a gazdasági elit legfőbb köreibe: méghozzá a szépsége. Georges módfelett szép külsővel van megáldva, szinte minden nőt le tud venni a lábáról és emellett még fiatal is. A fiú ki is használja a sármját és elkezdi hódító hadjáratát, amiben a gazdag befolyásos nőket veszi célba. Először volt katonatársa feleségét ( Uma Thurman) csábítja el, majd később feleségül is veszi azt. De hamar ráun a nőre és a feleség egyik barátnőjét (Christina Ricci) szemeli ki szeretőnek, akivel hol lángol a szerelem, hol elhidegülten lépnek el egymás mellett. Georges újságíróként dolgozik, felesége révén egyre nagyobb sikerekre tesz szert és szinte már dőzsöl a pénzben. Ám még mindez nem elég neki, egyik főnöke feleségére is szemet vet, akihez ugyan nem igazán vonzódik, de a pénz szempontjából fontosnak találja, hogy az ujjai köré tudja csavarni.

A történet a 19. századi Párizsban játszódik és Georges Duroy a nők területén végzett, igencsak említésre méltó hódításairól és a felső tízezer köreibe való bekerüléséről és a fiatal, de szép fiú dilemmáiról szól.

(A film egy részét Magyarországon forgatták)

Halálos temetés ( Death at a funeral)

Életemben nem gondoltam volna, hogy egy temetést, ami elviekben a legszomorúbb esemény a világon, így el lehet viccelni. És kiderült, hogy mégis lehet. Mikor letöltöttem, azt hittem, hogy egy darabolós, trancsírozós horror filmet fogok látni, de kellemesen csalódtam, mikor rájöttem, hogy nem erről van szó.

Aaron édesapja meghal és szinte minden felelősség a fiúra szakad. Nem elég, hogy neki kell kifizetnie a temetés teljes költségét még a tort is az ő házában kell megrendezni. Így esett meg a dolog, hogy Aaron idiótábbnál idiótább rokonai elkezdtek megérkezni a szomorú eseményre. Megérkezik Ryan, Aaron öccse, aki ugyan sikeres író, mégsem tud a hatalmas költségekbe beszállni, mivel állítása szerint le van égve.
Megérkeznek az unokatestvérek is a halotti torra, akik szintén nem százasok. Az egyik gyógyszerész és egyben drog szállító, a másik rokon pedig véletlenül beszedi a váliumnak hitt drogokat, amik épp a toron kezdenek el hatni.
Megérkezik a zsémbes, tolószékes nagybácsi is, aki folyamatosan csak puffog és elégedetlenkedik. A nagybácsi kísérője, aki elhozta az őt az öregotthonból pedig súlyos kiütésektől szenved és az egész tor alatt be nem áll a szája, mindenkinek elpanaszolja szörnyű pigment mutációját és attól retteg, hogy Hulká változik.
Eközben az özvegy asszony, aki csöndesen és szerényen próbálná gyászolni elhunyt férjét, folyton folyvást Aaron feleségét, azaz a menyét piszkálja, hogy szüljön neki unokákat, mert őt már csak az menthetné meg a végső elkeseredéstől. A baj, csak az, hogy a kedves meny nem igazán tud teherbe esni, amivel folyton drága férje fülét rágja.
És ha ez még mindig nem lenne elég érkezik a ceremóniára egy idegen is, akit senki nem ismer. És mint az később kiderül az elhunyt férfinak nem csupán ismerőse volt...nem csupán barát volt, és hogy ne tudódjon ki a teljes igazság az idegen és az elhunyt titkos szerelmi ( meleg) viszonyáról a hallgatásáért súlyos pénz összeget követel, amit természetesen szintén szerencsétlen Aaronnak kellene fizetnie. A gyászbeszéden pedig természetesen az egyik kedves, bedrogozott rokonnak sikerül kiborítania az elhunytat a koporsójából, ami egyenesen az özvegyasszony elé gurul.

Így tehát a történet középpontjában egy halotti tor áll, ahova a megérkező rokonok őrültebbnél őrültebb kalamajkába keverednek.
Kimondottan poénosra sikeredett a gyász valahogy fel sem tűnik, mivel annyi dolog történik egyszerre, hogy az égvilágon senkinek nem jut ideje szegény szerencsétlen elhunytra gondolni.

How I Met Your Mother ( Így jártam anyátokkal)

Angol címen How I Met Your Mother. Ez is egy amcsi vígjáték sorozat, de a jobbik fajtából.

A történet középpontjában egy baráti társaság áll, de még annak is a közepében Ted Mosby áll, aki 2030-ban meséli két kicsi csemetéjének, hogy hogyan is találkozott ő annak idején az anyjukkal. A sorozat tehát erről az idős Ted által elmesélt történetről szól. Elmeséli fiatal korát, hogy hogyan ismerkedett össze a barátaival, név szerint Marshallal, Lillyvel, Barneyval és Robinnal.

Mindenki egy teljesen külön személyiség, nem is igazán hasonlítanak, mégis példaértékű a barátságuk és a kitartásuk egymás mellett.

Marshall és Lilly nem csupán barátok, ők házasok. Együtt élnek és egy nagy családot terveznek a maguk különálló módján.

Barney a csapat lelke. A poénok legnagyobb része tőle származik, imádja a nőket, hivatásos szoknya pecér és kibaszott okos és egyszerűen nem lehet nem imádni. Az ő karaktere talán a legemlékezetesebb.

Robin csatlakozott be a legkésőbb a bandába. A teljes mértékben önálló és talpra esett, csinos lány. Néha elég mogorva és ellenszenvesen viselkedik, de ő is teljes mértékben szerethető.

És itt van nekünk a drága Ted. A legromantikusabb és legnyálasabb hetero férfi, akit valaha a hátán hordott a föld. Feleségre és gyerekere vágyik minden áron, kétségbeesetten keresi a nagy őt...és, mint azt az elején megtudjuk meg is fogja majd találni, de hogy mikor azt még nem tudjuk. Jelenleg a hetedik évadnál jár a sorozat. Ted még mindig nem találta meg gyermekei anyját, de egyre csak szaporodnak a jelek, amik arra utalnak, hogy nincs már messze, hamarosan össze fognak találkozni útjaik.

A sorozat rengeteg vissza emlékezést tartalmaz (múlt a múltban xD), néha több szálon fut és rengeteg nem várt csavart tartalmaz. Ezek a fordulatok néha olyan jóra sikerednek, hogy jó néhány thriller vagy dráma elbújhatna mellette.

A színészek is mind nagyon jók, nem igazán volt velük gondom. Igazából nem sablon mentesek, hisz nagyjából, az előadásmódjuk megegyezik a Jóbarátokkal: középpontban egy fiatalokból baráti társaság, a baráti társaságon belül van egy párocska, van egy örök nőcsábász és egy szerelemre vágyó romantikus akárkicsoda...na meg ugye az a bizonyos nappali, ahol az egyes epizódoknak a fele játszódik. Nyilván a karakterek maguk sem szokatlanok. De mivel úgy van előadva, hogy mintha Ted mesélne ( néha a jövőbeli Ted belenarrál és ezt nyilván E/1-ben teszi), így szerencsére eltávolodik a Jóbarátok feelingtől, de azért felfedezhető egy két apróság.

A sorozat tehát a múltban ( vagyis a mi jelenünkben) játszódik, egy régi történet, amit egy apa mesél a gyerekinek.

A gond viszont annyi vele, hogy már nagyon hosszúra nyújtják. Az eleje nagyon pörgős és izgi volt, sőt még néha most is sikerül ( így hetedik évadban) valami igazán lebilincselő epizódot bemutatni...viszont kezd ellaposodni.

Már a sokadik évadnál járunk, de az a titokzatos anya még mindig nem akar elő kerülni...Ted már szinte a négyezredik nőcit próbálja fel, de mindegyikről kiderül, hogy nem lehet ő a jövőbeli felesége és gyermekei anyja. Sajnáltam, igazán, de kezdtem úgy érezni, hogy Ted karaktere már nem olyan érdekes, mint az elején, mintha már maga a színész is kezdene belefáradni a szerepébe, amit nem is csodálok. Kissé unszimpatikussá vált szegénykém. A többiek még mindig jók. Barneyt egyszerűen nem lehet megunni, ömleszti a poént. Robin  csak úgy van. Persze az ő karaktere legalább halad valamerre és sok dilemmával találja szembe magát...a legtöbbjük kellemetlen.

Lilly és Marshall még mindig boldog párocska és már a gyerek is útban van. Ők a csapat úgymond pillérei. Ők valahogy az állandóságot és a szilárd talajon állást jelképezik.

( Ha a Doktornak - Doctor Who - igaza van és az idő tényleg egy örökké változó, rugalmas nagy katyvasz, akkor ebben  zűrzavarban Lilly és Marshall jelentik együtt a fix pontot térben és időben...esetünkben ebben a sorozatban jelentik a fix pontot. Pedig igazából Ted a fő fő szereplő, de ő is rengeteget változik...valahogy ő sem állandó. Ezt sajna nem tudom jobban elmagyarázni ^^)

Egy Rém Rendes Család

Eszembe jutott itt közben, hogy a kedvenc vígjáték sorozatomról meg nem is írtam. Hát most bepótolom.

Tehát Rém rendes család. Angol címe Married...with children, szerintem senkinek sem ismeretlen. Már kis gyerekkorom óta imádom a sorozatot, amiből 11 évad készült és mind a 11 évad úgy szenzációs, ahogy van. Mivel sajnos annak idején Amerikában iszonyatosan nagyot zuhant a néző közönség, mikor áttették más napra a vetítést és ráadásul olyan későn is játszották, így nem is volt csoda, hogy ez az annak idején világot hódító sorozat így "lesüllyedt". Sajnos olyannyira, hogy a 11 évad után nem készült belőle több rész és még rendes befejezést sem csináltak belőle. Persze van egy külön kiadás, amiben a színészek összegzik az elmúlt évek alatt szerzett tapasztalataikat a forgatásokkal kapcsolatban és néhány kulisszatitkot is elárulnak, de maga a sztori sosem lett igazán lezárva. Az utolsó rész is ugyanolyan volt, mint az összes többi.

Szóval a történet: adott egy átlagos...bár inkább átlagon aluli amerikai család, akik próbálnák élni az amerikaiak mindennapi életét. Ez persze elég nehéz, hisz a négy tagú család elég balszerencsés mindenben. Al Bundy ( az apa) egy minimálbérért dolgozó cipő árus. Teljes mértékben megkeseredett és életunt, kopaszodó férfi. A feleségétől undorodik, a gyerekeit pedig utálja.

Peggy Bundy (az anya) hivatásos, és messze földön híres semmittevő. Nem dolgozik, egész nap a tévét nézi és bonbont zabál, nem foglalkozik gyermekei és férje gondjaival viszont hatalmas vörös hajkoronájára annál több figyelmet fordít.

Kelly Bundy, Peg és Al első gyermeke a leghülyébb teremtés a földön, még egy plankton is okosabb nála. Eszét csupán annyira tudja használni, mint Micimackó. A hidrogén szőke, buta, de annál csinosabb és népszerűbb lány igazából elég kedves, nagy szíve van, kivéve, ha az öccséről van szó.

Bud Bundy a kisebbik gyerek. Apjára ütött, neki sem sikerül soha semmi. Ugyanolyan balszerencsés és ügyefogyott, mint a apja és a csajozás sem megy neki soha.

Aztán, mint állandó mellékszereplők színre lépnek, szinte majdnem minden részben a szomszédok: Marcy és Steve és később Marcy második férje Jefferson, akik hol legjobb barátként ülnek össze Bundyékkal szerencsétlenkedni egy sort, hol pedig esküdt ellenségként járják, egymás agyára menve haladnak végig együtt a pokol minden bugyrát (egyik részben szó szerint így történik).

A sorozat az ő életüket és mindennapjaikat mutatja be, teljes mértékben humorosan, vígjátékba illő karakterekkel dolgozva. A sorozat sikere abban áll, hogy sokan azonosulni tudnak a főszereplőkkel. Hiszen hiába, hogy elviccelik, el poénkodják, szinte minden jelenetüket, mégis elég szókimondó minden szereplő. Erős társadalom kritikával bír, rengeteg olyan dologra mutatnak rá a karakterek, amiken a hétköznapi ember állandóan filozofál, vagy ha nem is állandóan, de igencsak gondolkodóba ejti.

Nem szépítenek a dolgokon, kimondják azt, amit gondolnak, néha már elég morbid a megnyilvánulásuk, de ez persze teljesen elviselhető, hisz humorosan adják elő.

Mindenki remekül alakít, ebben  a sorozatban, véleményem szerint nincs béna jelenet ( mármint, természetesen azt leszámítva, hogy néha belelóg a mikrofon a kamerába...).

Hétköznapi emberek, hétköznapi problémák több tonnányi humorral megfűszerezve és görbe tükröt állítva, leginkább az amerikai nép elé. Első sorban saját magukat figurázták ezzel ki.

A karakterek teljes mértékben szerethetőek és hitelesek. Számos díjra lett jelölve annak idején és ez nem is véletlen.

Nyilván, aki kevés humorérzékkel lett megáldva, annak nem is fog tetszeni eme sorozat, hisz mellébeszélés nélkül és pofába vágóan közlik saját véleményüket, de aki csak egy kicsit érti mi az egészben a poén és felfogja a részek mondani valóját azt nagyon rabul tudja ejteni.

Összegezve: kedvenc vígjáték sorozat és imádni is fogom amíg csak élek.

We are the Fallen - Bury me alive

Ez a dal mindig az After. Life-ot juttatja eszembe. Nem is tudom miért...xD
és egyben saját, egyik legnagyobb félelmemet.

Exam ( A vizsga)

Adott egy befolyásos és piszok gazdag óriáscég, ahol épp megüresedett egy nagyon  jól fizető állás. Az
állásinterjúra, ami egy írásbeli vizsga keretei közt folyik le, kilenc ember érkezik meg. Nem ismerik még akkor egymást. A vizsga vezetője ismerteti a kilenc emberrel a vizsga szabályait: csupán egyetlen kérdésre kell választ adniuk és erre több, mint másfél órájuk van. Ez alatt a másfél óra alatt, aki elhagyja valamilyen okból a termet, azt kizárják. Aki véletlenül, vagy esetleg direkt megsemmisíti a papírt, amit kapott kizárást jelent. Aki hozzászól a teremben felügyelő biztonsági őrhöz, vagy magához a vizsga vezetőhöz, aki egy kamerán keresztül figyeli őket az ki lesz zárva.
Csupán egyetlen kérdésre kell választ adniuk. A gondok viszont ott kezdődnek, hogy mikor a vizsga vezető elhagyja a termet, a vizsgázóknak feltűnik, hogy a lapjukon az égvilágon semmilyen kérdés nincs feltűntetve. Teljesen üres a lap, csak az van rá felírva, hogy hányas számú vizsgázók.
Kezdetét veszi a nyomozás és mindenféle cselszövés, csakhogy a vizsgázók megtalálják azt a kérdést, aminek se híre se hamva.
Kezdetnek szétverik a termet, mivel úgy gondolják, hogy a fények fogják előhozni  a kérdést a papíron. Miután ez sem használ próbálkoznak folyadékkal, de semmi nem történik.
Az események gyorsan pörögnek és a végére már azon kapjuk magunkat, hogy fogynak az emberek, megkínoztak egy nőt, egy férfit megkötöztek és majdnem hagyták meghalni azzal, hogy nem engedték, hogy bevegye a gyógyszerét.

Azért tényleg nem semmi a kitartó erejük és az elszántságuk. Ez a film azt mutatja be, hogy mire képes az ember ha igazán kitartó és ha el akarja érni a célját, akkor bevállal bármit...még akár azt, hogy kinyírja vizsga társát. Az idő rohamosan fogy, az emberek is fogyatkoznak nő a feszültség, egész szép kis vérontást is rendeznek így maguk között, de a kérdést még mindig nem tudják.
Egymást gyanúsítgatják, egyre több titok kerül napfényre és még annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy egymásra támadjanak.

A film végén, mikor nagy nehezen kiderül, hogy végülis mi is volt az a bizonyos kérdés igencsak a fejemhez kaptam. Nem olyan nagyon földhöz vágó a film végi csavar, de elég érdekesre sikeredett. Minden értelmet nyer a végén, meg kell hogy valljam az eleje jobban tetszett. Nem volt rossz a végkifejlet, de nem ilyenre számítottam.

Mindent összevetve nagyon jó a film és az a bizonyos kérdés is igen körmönfontan lett tálalva. A végéből kicsit többet is ki lehetett volna hozni, de úgy igazából béna sem volt.

Csak egy kicsit lettem ideges, mikor a végén megtudtam, hogy az a rejtélyes kérdés, már a film kezdetekor fel lett téve (természetesen úgy, hogy az senkinek nem tűnt fel), én meg már mindenféle összeesküvés elméleteket gyártottam...
Egyszeri alkalomra jó volt, ráadásul úgy, hogy nem is tudtam mi lesz a vége.

Más világ ( The Others)

Grace egy sötét, ködös, mindentől távol eső hatalmas birtokon él gyermekeivel, akiket örökös sötétségben tart, mivel allergiásak a napfényre. A magányos anya, aki abban reménykedik, hogy férje egy nap visszatér a háborúból, keményen erkölcsös és vallásos életre neveli gyermekeit, nem hisz a természetfeletti kísértet históriákban, ám amikor új szolgálókat vesz fel a házhoz hirtelen megszaporodnak a megmagyarázhatatlan, rémísztő események.

Grace ragaszkodik ahhoz, hogy minden egyes ajtót zárni kell a házban és tökéletesen fény mentessé kell tenni a szobákat.
A film végig a hatalmas kúriában vagy épp egy nagyon kicsi része a kúria előtti úton játszódik. Eléggé vérszegény, szinte semmi napfénnyel, de úgy gondolom ez nem is baj. Elvégre egy misztikus thrillerrel állunk szemben, aminek nem nagyon tesz jót a Hawaii, dizsi, napfény...
A fura szolgálókról később kiderül, hogy egyszer már dolgoztak abban a házban, amiben most Graceék laknak, de egy sajnálatos esemény miatt el kell hagyniuk.
Éééés megkezdődik a szellemjárás, a hitetlenkedés, sok a jumpscare, élők és holtak küzdenek a kúriáért...ugyanis, mint ahogyan azt már jól megszokhattuk szellemek és emberek nem igazán férnek meg egy légtérben.
A film végén azonban lesz egy jó nagy csavar, ami engem igencsak meglepett és ennek következtében az ember elgondolkodik azon, hogy tulajdonképpen ki a szellem és ki a halandó?

A történet eleinte baromi egyszerűnek tűnik...egy huszadik századi, az isten háta mögötti kúriában élő család kénytelen felvenni a harcot az ott lappangó szellemekkel. Persze a vallás fanatikus anyuka mindent tagad és semmit nem hajlandó elhinni, de aztán rá kell jönnie, hogy nincsenek egyedül a házban és az újonnan felvett szolgálókkal sem stimmel valami.
A film végi csavar jól meg lett oldva, minden értelmet nyert és azoknak az embereknek akik először nézik a filmet és nem lőtte még le nekik senki a poént elég nagy meglepetést tud okozni.
Nicole Kiddman nagyon jól alakít, hihető és ügyes. Bár maga a karakter elég sablonos, nem mutatott túl sok újat, de ettől függetlenül nem bénázta el.

After. Life ( A halott túlélő)

Anna Taylor (Christina Ricci) egy tanárnő, akinek megvan mindene, mégsem boldog. Egy csodálatos vőlegény jelölt várja őt mindennap haza, az osztályába járó gyerekek imádják. Ezen kívül fiatal, szép és még előtte áll az élet, de valami miatt Anna képtelen ezeket a dolgokat értékelni és miután egy autóbalesetben meghal már végképp nem marad ideje átgondolni az életét. Itt akár véget is érhetne a történet, de ekkor olyasmi történik, amire Anna nem is számít.

A baleset következtében, amiben elvileg Anna meghal egy temetkezési vállalkozó alagsorában tér magához a lány, ahol Eliot Deacon ( Liam Neeson) épp készítené elő a testét a temetéshez. Ám ahelyett, hogy értesítené a családtagokat, hogy drága hozzátartozójuk nagyon is él, ahelyett szörnyű válaszokkal bombázza a kétségbeesett nőt. Eliot szerint Anna igenis meghalt csak a lelke még nem távozott el és ő képes beszélni az elhunytak lelkével. A lány eleinte görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy engedje haza és hogy ez az egész  egy félre értés és nem halt meg, Deacon viszont továbbra is bezárva tartja az alagsorban a többi hulla között és csak azt szajkózza, hogy törődjön bele a sorsába, fogadja el, hogy meghalt. Anna kétségek közt és magatehetetlenül járkál fel és alá  a sötét helyiségben, ahol végülis apránként, de hinni kezd a fura temetkezési vállalkozónak. Eközben Anna ex vőlegénye nyomozásba kezd, amikor összeismerkedik egy kisfiúval, aki Anna osztályába járt és azt állította, hogy látta Annát élve a temetkezési vállalkozó házában. Paul (Justin Long) semmi erőt nem sajnálva kezdi el terrorizálni Deacont, hogy engedje oda Anna holttestéhez. Eliot Deacon azonban szinte már természetfeletti nyugalommal, udvariassággal és minden szemrebbenés nélkül állja a sarat, amit Paul zúdít rá.

Eközben már odáig fajul  a helyzet, hogy a lány nagy nehezen bele törődik abba, hogy tényleg meghalt és már nem próbál kijutni Deacon házából, miután a férfi számos jellel és észrevétellel támasztja alá a tényt, hogy Anna már rég halott.
Közeleg a temetés, Anna egyre jobban fél, de próbál nyugodt maradni, Paul egyre elkeseredettebb, Deacon pedig a szokott nyugodtsággal készülődik a temetésre, ám majdnem megtörténik a baj, amikor Anna a tükörbe nézve azt veszi észre, hogy lehelete nyoma rajta maradt a tükrön. Deacon egy injekciót felhasználva öntudatlan állapotba kényszeríti a lányt és a koporsóját véglegesen lezárja.
A halotti toron Deacon azonban, számomra érthetetlen okokból kifolyólag arra kezdi el bátorítani Pault, hogy még nem késő. Még megmentheti Annát, csak ássa ki a föld alól. A fiú csapot, papot ott hagyva kocsiba pattan és a temető felé veszi az irányt, de ő is balesetet szenved...egy kicsivel később már ő is Eliot Deacon sötét alagsorában tér magához, ahol közli vele a férfi, hogy halott és fogadja el sorsát...

Az egész filmben az a legjobb, hogy teljes mértékben kétségek közt hagyja az embert. Szinte lehetetlen eldönteni, hogy mi volt az igazság. Persze a vége jobban hajlik arra, hogy Anna még tényleg élt, mikor eltemették, és Deacon végig átverte, viszont a másik oldalon is elég erős érvek sorakoznak fel. Mi lehetett az igazság? Ide-oda billeg az igazság mérlege. Van mikor elhisszük, hogy Deacon a jóságos, szellemekkel suttogó, csupa szív ember, de a következő pillanatban számos bizonyíték kerül elő, hogy csak egy csaló, aki szeret szórakozni az élet és halál közt lebegőkkel, viszont egy kicsivel később már megint olyan bizonyítékok látnak napvilágot, ami Deacont igazolja.

Érvek és Ellenérvek

Érvek Deacon igaza mellett: 
-Anna számos hangos dolgot csinál, ráadásul egészen közel más emberekhez, akik valamilyen okból kifolyólag nem hallják.
- Amikor Anna belenéz a nappaliban álló tükörbe, akkor még ugyan nem veszi észre, hogy lehelete a felületén nyomot hagyott, viszont a tükörképe valóban rémísztő és nincs rá magyarázat, hogy miért néz ki úgy, ahogy.
- A ravatalozóban, mikor magához tér megint a koporsóban elkezd kaparászni és mozgolódni,  de szinte senki nem hallja pedig ott ülnek tőle az emberek alig három méterre.
- Anna iszonyatos nagy fejsérülést szenvedett az autó baleset következtében, amit azért...elég nagy csoda lett volna túlélni.
- A fura, halott öregasszonnyal való találkozása az alagsorban, akivel beszél egy keveset, eléggé hullának tűnik.
- Amikor temetik Annát, akkoris csapkod és kiabál a koporsóban, de ugyancsak senki nem hallja meg.

Ellenérvek
- Többször is láthatjuk, ahogy Deacon bead valamit Annának, amiről ugyan azt mondja, hogy csak ahhoz kell, hogy kicsit szebb legyen a bőre, de rögtön ezután Anna mindig öntudatlan állapotba kerül. Sosem derül ki igazán, hogy nyugtató vagy tényleg valami bőrtartósító szert adott be neki.
- Deacon sosem engedi Paulnak, hogy lássa Anna "holttestét".
- Amikor Anna kérdezi Deacontól, hogy Paul sírt e mikor megtudta, hogy meghalt és erre Deacon azt válaszolja, hogy nem sírt, pedig ez hazugság volt. Nagyon is sírt.

Véleményem szerint valahogy mind a kettő elmélet igaz valamilyen csekély szinten. Rengeteg az érv mind két tábor mellett, de talán az ellenérvek valamivel szemet szúróbbak.
A mérleg ide oda dőlöngél, az ember csak kapkodja a fejét és nem tudja kinek higgyen. Én sem tudtam úgy igazán dönteni, viszont ha nagyon nagyon rá lennék kényszerítve, hogy válasszak lehet, hogy az ellenérveket választanám. Valahogy hihetőbb, hiszen egy temetkezési vállalkozónak megvannak az eszközei arra, hogy ezt a játékot eljátca...mind szérumok, mind berendezés terén. Viszont akkor így meg felmerül a kérdés, hogy hogy lehetséges az, hogy szinte minden halottja felébred az alagsorban? És amikor a baleset megtörtént és kiérkeztek a mentősök, vajon minden esetben ennyire rossz munkát végeztek volna és gyorsan elkönyvelték hullának? Ezt elég nehéz elhinni. Vagy talán volt Deaconnak valami segítsége, aki a balesetek helyszínén gyorsan elkönyvelte halottnak a szerencsétlenül járt embereket? A probléma az, hogy erről még csak említést sem tesznek, pedig ha kiderült volna, hogy volt Deaconnak egy jó haverja, aki asszisztált a baleset helyszínén, megoldódna a rejtély és nem kéne tovább azon gondolkodni, hogy mi volt az igazság. Viszont ennek a magyarázatnak a teljes hiányában jönnek a kétségek és erősödnek fel Deacon állításai, miszerint ő csupán tényleg egy egyszerű szellemekkel suttogó fazon, aki csak segíteni szeretne a pórul jártaknak átkelni a másvilágba.

A lényeg az, hogy a film eszméletlen jóra sikeredett, és sikere abban nyilvánul meg, hogy a film végeztével az ember azon veszi észre magát, hogy azon jár az agya, hogy mi volt az igazság.
A kérdés miszerint, Anna tényleg halott volt, vagy csak Deacon szórakozott vele, nyitva marad.
 Mindenki magának eldöntheti szépen, hogy melyiket tartja hihetőbbnek, bár a kétségek továbbra sem múlnak el.
Liam Neeson eszméletlen jó. Szinte vérfagyasztó, ahogy mosolyog és amilyen nyugodt, jól alakította az ijesztő temetkezési vállalkozót.
Christina Ricci már más tészta, ő annyira nem tetszett. Nem tudom miért, de valami nagyon hiányzott belőle. Lehet, hogy más színésznő jobban el tudta volna játszani.
Justin Long is jó volt, hiteles volt az alakítása.

A legjobb párbeszéd a filmből, ami elég elgondolkodtató és engem valahogy egy kicsit a Fűrészre emlékeztet:

Kisfiú:" Itt lesz a tanárnő?"

Deacon: " Igen."

Kisfiú:" Azért meg meghalt?"

Deacon:" Nem, azért, mert nem maradt benne élet..."

azért egy picit ez is árulkodó..^^