Egy Rém Rendes Család

Eszembe jutott itt közben, hogy a kedvenc vígjáték sorozatomról meg nem is írtam. Hát most bepótolom.

Tehát Rém rendes család. Angol címe Married...with children, szerintem senkinek sem ismeretlen. Már kis gyerekkorom óta imádom a sorozatot, amiből 11 évad készült és mind a 11 évad úgy szenzációs, ahogy van. Mivel sajnos annak idején Amerikában iszonyatosan nagyot zuhant a néző közönség, mikor áttették más napra a vetítést és ráadásul olyan későn is játszották, így nem is volt csoda, hogy ez az annak idején világot hódító sorozat így "lesüllyedt". Sajnos olyannyira, hogy a 11 évad után nem készült belőle több rész és még rendes befejezést sem csináltak belőle. Persze van egy külön kiadás, amiben a színészek összegzik az elmúlt évek alatt szerzett tapasztalataikat a forgatásokkal kapcsolatban és néhány kulisszatitkot is elárulnak, de maga a sztori sosem lett igazán lezárva. Az utolsó rész is ugyanolyan volt, mint az összes többi.

Szóval a történet: adott egy átlagos...bár inkább átlagon aluli amerikai család, akik próbálnák élni az amerikaiak mindennapi életét. Ez persze elég nehéz, hisz a négy tagú család elég balszerencsés mindenben. Al Bundy ( az apa) egy minimálbérért dolgozó cipő árus. Teljes mértékben megkeseredett és életunt, kopaszodó férfi. A feleségétől undorodik, a gyerekeit pedig utálja.

Peggy Bundy (az anya) hivatásos, és messze földön híres semmittevő. Nem dolgozik, egész nap a tévét nézi és bonbont zabál, nem foglalkozik gyermekei és férje gondjaival viszont hatalmas vörös hajkoronájára annál több figyelmet fordít.

Kelly Bundy, Peg és Al első gyermeke a leghülyébb teremtés a földön, még egy plankton is okosabb nála. Eszét csupán annyira tudja használni, mint Micimackó. A hidrogén szőke, buta, de annál csinosabb és népszerűbb lány igazából elég kedves, nagy szíve van, kivéve, ha az öccséről van szó.

Bud Bundy a kisebbik gyerek. Apjára ütött, neki sem sikerül soha semmi. Ugyanolyan balszerencsés és ügyefogyott, mint a apja és a csajozás sem megy neki soha.

Aztán, mint állandó mellékszereplők színre lépnek, szinte majdnem minden részben a szomszédok: Marcy és Steve és később Marcy második férje Jefferson, akik hol legjobb barátként ülnek össze Bundyékkal szerencsétlenkedni egy sort, hol pedig esküdt ellenségként járják, egymás agyára menve haladnak végig együtt a pokol minden bugyrát (egyik részben szó szerint így történik).

A sorozat az ő életüket és mindennapjaikat mutatja be, teljes mértékben humorosan, vígjátékba illő karakterekkel dolgozva. A sorozat sikere abban áll, hogy sokan azonosulni tudnak a főszereplőkkel. Hiszen hiába, hogy elviccelik, el poénkodják, szinte minden jelenetüket, mégis elég szókimondó minden szereplő. Erős társadalom kritikával bír, rengeteg olyan dologra mutatnak rá a karakterek, amiken a hétköznapi ember állandóan filozofál, vagy ha nem is állandóan, de igencsak gondolkodóba ejti.

Nem szépítenek a dolgokon, kimondják azt, amit gondolnak, néha már elég morbid a megnyilvánulásuk, de ez persze teljesen elviselhető, hisz humorosan adják elő.

Mindenki remekül alakít, ebben  a sorozatban, véleményem szerint nincs béna jelenet ( mármint, természetesen azt leszámítva, hogy néha belelóg a mikrofon a kamerába...).

Hétköznapi emberek, hétköznapi problémák több tonnányi humorral megfűszerezve és görbe tükröt állítva, leginkább az amerikai nép elé. Első sorban saját magukat figurázták ezzel ki.

A karakterek teljes mértékben szerethetőek és hitelesek. Számos díjra lett jelölve annak idején és ez nem is véletlen.

Nyilván, aki kevés humorérzékkel lett megáldva, annak nem is fog tetszeni eme sorozat, hisz mellébeszélés nélkül és pofába vágóan közlik saját véleményüket, de aki csak egy kicsit érti mi az egészben a poén és felfogja a részek mondani valóját azt nagyon rabul tudja ejteni.

Összegezve: kedvenc vígjáték sorozat és imádni is fogom amíg csak élek.